Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

5}g «2. orssságos, Ölés 1.891. Mintán a jelen viszonyok között a kisebb­ségi vélemény egyáltalában nem ment el addig a határig, a meddig egy önérzetes, független állam törvényhozásának okvetetlenül el kellett, volna mennie; midőn ily politikai tapintatról tett tanúságot a kisebbségi vélemény: akkor lehetetlen, hogy e kisebbségi véleményt el ne fogadjam és a többség javaslatához járuljak. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső bal­oldalon.) Elnök: Ki következik? Nagy István jegyző: Ábrányi Kornél! (Halljuk ! Halljuk !) Ifj. Ábrányi Kornél: T. ház! (Ralijuk! Halljuk!) Hogyha a t. ház azt óhajtaná, hogy a mostani vita berekesztessék, én is hajlandó vagyok a szótól elállani. (Halljuk! Halljuk! Fel­kiáltások a baloldalon: Most halljuk!) Én egészen röviden óhajtok hozzászólani^ a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hódo­latteljes irigylésemet fejezem ki a t. igazságügy­minister űr iránt — sajnálom, hogy nincs jelen — (Derültség a bal- és szélsőbalon.) a ki t. collegái­val együtt abban a szerencsés helyzetben van, (Halljuk! Halljuk!) hogy mielőtt egy kérdés, a melyben a parlamenti és a katonai sphärák — hogy a mentelmi bizottság kifejezésével élj ele — érintik egymást, a parlament elé kerül: a t. minister úr é* t. collegái jó eleve összeköthe­tik a katonai és a parlamenti szempontokat, sőt a mint a jelenlegi jelentés mutatja, e kérdésnél nagyon is összekötötték. És mikor azután ezen kérdés a parlament elé kerül; mikor már kielégítvén a kielégíteni valókat, minden jól el van rendezve és meg van dolgozva a parlament többségének többsége és a bizottság többsége is: (Élénk derültség a hal- és szélső­balon.) akkor a t. igazságügyminister úr nagy objektivitással és nagy jurisprudentiaval elő­állhat és a képviselőháznak azt hirdetheti, hogy itt pedig a hadsereg és a parlament szempontjai­nak összezavarásáról ne legyen szó. (Derültség és élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ám legyen, de akkor aztán kezdjük azon először is, hogy vegyük le a mentelmi bizottság­jelentését a napirendről, mert a míg e jelentés a napirenden van, addig bármi helyes és köve­tendő is az igazságügyminister úr jelszava: a ház szerintem nem lehet abban a helyzetben, hogy azt elfogadhassa; mert ezen jelentés min­dent megtagadhat, csak saját magát nem tagad­hatja meg; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) mert ezen jelentés az illetékes parlamenti és illetéktelen katonai felfogások vadházasságának oly gyümölcse, (Élénk helyeslés és tetszés a bal­és szélső baloldalon.) a mely addig, a míg napi­renden van, nem engedi, hogy a katonai és parlamenti szempontok egymástól elkülönözve ingiuztiiK 14-én, pénteken. tárgyaltassanak. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Mert a jelen esetben, t. ház, tulaj­donképen nem is egy immunitásról van szó, hanem kettőről: a képviselői és katonai immu­nitásról. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Fájdalom, t. ház, hogy e két immunitás egymással így szembe kerülvén, az derült ki, hogy a képviselői immunitás távolról siacs oly praecisioval körülírva és meghatározva, mint a katonai immunitás és hogy a képviselői immuni­tást távolról érinteni lehet a nélkül, hogy a bizottság további intézkedések szükségességét javasolná; (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbalon.) míg ellenben a katonai immunitást érinteni sem lehet a nélkül, hogy a katonai szólásszabadság oltalma: a fegyver, rög­tön hozzá ne lásson a további intézkedéshez. (Zajos helyeslés, taps és éljenzés a hal- és szélső­balon.) És a hadsereg körében a katonai immu­nitásra nézve az összetaitás—ezt constatálnunk kell — sokkal nagyobb, mint a parlamentben, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) mert a parlamentnek (Halljuk! Halljuk!) a saját bizottsága veti szemére, hogy az immunitás védfala mögött véthet a szólásszabadság ellen: ámde, t. ház, hát a hadsereg tagjai a fegyver használata által hányszor vétettek a saját immu­nitásuk ellen? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Vagy ha ebben a házban egy képviselő a házon kivtíl állóra erős szavakkal mond kritikát, nagyobb visszaélés-e ez a szólásszabadsággal, mint az, hogyha a fegyveres katona saját szenvedélyétől, vagy nem tudom én minő más okoktól hajtva, fegyvertelen polgárt sebez meg? (Igaz! Igaz! a bal- és szélső baloldalon. Egy hang jobb felől: Egyik sem szabad!) És sikerülte nekünk, t. ház, két évtized óta elérnünk azt, hogy a katonai bün­tető eljárás reformáltassék, nehogy a katonai immunitással visszaélés történhessék? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem sikerült, hanem íme csak egy esetben érzi ma­gát a katonai immunitás sértve a képviselői immunitás által és már előjön a mentelmi bizott­ság és javaslatokat tesz a szólásszabadsággal való visszaélés ellen. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és széls'l baloldalon.) Habár, t. ház, én a katonai immunitást nem tartom is egy rangba helyezhetőnek a parlamenti immunitással, (Helyeslés a bal- és szélső balolda­lon.) mégis elismerem, hogy annak is kell lenni és hogy azt a jogos határig tiszteletben is kell tartani. De ha nekem az a meggyőződésem a par­lamenti immunitásról és a szólásszabadságról, hogy ha valamely képviselő itt a házban sért és pedig becsületet sért s elégtételt nem ad, az vagy lovagiatlan, vagy gyáva; de másrészről I a katonai immunitásról nem kevésbbé meggyőző-

Next

/
Thumbnails
Contents