Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

552. országos ülés 1891. an ngnsztus 14-én, pénteken. 509 Gr. Károlyi Gábor: Bizonyítsák be az ellenkezőt! Győry Elek: Minő egyoldalú intézkedés volna az, ha mi a mai eset íükalmából azt mondanók, hogy a képviselőnek bármily módon való megtámadása azért, a mit ő a képviselőházban mondott vagy tett, büntetendő cselekvényt képezvén, a büntető törvénykönyv revisiojánáletekintetben intézkedés teendő? Minő állapotra vezetne, ha az tisztán csak polgáremberek ellen szólana ? Magyarországnak meg van büntető törvénye. Malmost, ha például egy horvát ember követne el sértést, még előbb egyetértésben kellene lenni HorváTörszággal, mert ott ismét külön büntető törvénykönyv van életben; a közös hadseregnél pedig, mint tudjuk, egyáltalában semmiféle alkotmányos büntető törvénykönyv nem létezik. Vannak ugyan a véderő törvényben fegyelmi szabályok, a melyek nem csupán fegyelmi szabályok, mert akkor nem volna külön katonai bíróság, hanem oly intézkedések is, a melyek szerint, ha valaki például őrsértést követ el, azért nem lehet őt polgári bíró elé állítani, hanem neki külön bíróság kell. Micsoda egyenlő mérés az akkor, ha az egyiknél a sértést magunk megtorolhatjuk, a másiknál, ha tetszik, megtorolják ? Már pedig azt tartom, hogy nemcsak a lovagiasság terén, hanem még más téren is csak helyes, ha egyenlő helyzetben vannak és egyenlő fegyverekkel küzdenek. Már pedig itt nem állunk szemben egyenlő fegyverekkel, mert itt, ki a mentelmi jogot megsérti, büntettetik, ott pedig, ha megsérti, nem büntettetik. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister (tagadólag int). Győry Elek: Nagyon jól tudom, miért tagadja ezt a honvédelmi minisíer ár. Nagyon jól tudom, hogy a katonai büntető törvénykönyv ben még súlyosabban van ez büntetve. De méltóztassék csak szem előtt tartani azt, a mit előbb mondottam. Nem történik-e itt is az, a mi másutt mindenütt történik, hogyha nem felel meg a társadalom szellemének a büntető törvény; és ha a törvények pl. a becsület fogalmának nem adnak elegendő elégtételt: a férfias önérzet keresztültöri a törvény sorompóit és mindent feláldoz becsületérzésének? Épen ez a felfogás, hogy a katonában sokkal fokozottabb mértékben kell meglenni a férfias önérzetnek, vezetett oda, hogy ha százszor megvan a törvényben a tilalom, a tisztikar kijelentése folytán, hogy nem szolgálnak vele, kénytelenségből mégis megengedik, hogy kiálljon a párbajra. Ha ez így van, akkor a katonára nézve kötelesség, a mi a nem katonára nézve nem feltétlen kötelesség: ez a különböző helyzet. E helyzetet előidézni nem akarom s azért azt tartom, hogy ily indokolások mellőzésével sokkal jobb volna elfogadnunk a kisebbség véleményét, melyben egyszerűen ki van mondva, hogy annyi helytelen gyakorlat és praecedens után megsértetett a mentelmi jog; de miután az illető tudomásul vette, hogy mentelmi joggal állt szemben és visszavonult, nincs intézkedésre szükség. A mi a jelentés második részét illeti, azt ez esettel összekapcsolói nem lehet, különösen úgy, hogy visszaélés történt volna a szólásszabadsággal. Én mindig azok közé tartoztam, hogyha szenvedély vagy elragadtatásból nem tartottam meg a kellő korlátokat, azc a következő pillanat ban megbántam; és azok közé fo:rok tartozni, a kik azt vallják, hogy a szólásszabadságnak legjobb mérlegelője és határszabója kiki önmaga; sőt abban a nézetben vagyok, hogy ha szabályt alkotunk arra nézve, hogy ilyen vagy olyan korlátai legyenek a szólásszabadságnak : minél nagyobb báTörság kell azon korlátok keresztűltörésére, annál több sértés fog történni. Ez ép úgy van, mint a hogy nem fogja senki sem tagadni közülünk, hogy ha a társadalomnak nem volna meg az a törvénye az elégtételadásra nézve, a mely előtt állunk, mely a báTörság és erő kérdésévé teszi az elintézést; az emberek sokkal kevésbbé élnének vissza a szólásszabadsággal és jogaikkal, mert így mindig azt mond hatják: ha valamit mondottam, állok érte; ellenkező esetben azt kellene mondani, mint a papnak: nem sérthetek meg senkit, mérsékelnem kell magamat, mert nem adhatok érte elégtételt. A legtermészetesebb korlát az önmérséklet és a sérthetetlenségnek a tudata. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minél biztosabb az, hogy sérthetetlen valaki a szólásszabadság következtében, annál nagyobb tisztelettel tartozik neki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mennél hatalmasabb valaki, annál inkább kell mérsékelnie magát. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) A gyengének mindig megbocsátunk, a hatalmasnak soha. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen így van ez a szólásszabadság terén is. A legnagyobb hatalom annál van, a ki sérthetetlen azért, a mit mond. Mérséklettel kell tehát élni. Es ha valaki ilyen esetben, mint a melyről e jelentésben van szó, nem élt mérséklettel ; ha igaz az, a mi a történtekről mondatik: no már, t. ház, e felett lehet véleménykülönbség, (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Nem lehet!) e felett lehet véleménykülönbség, t. ház, mint mindenre nézve lehet véleménykülönbség, csak az a kérdés, hogy egyáltalában számba jöhet-e azoknak a véleménye, a kik a mienkkel ellenkező véleményben vannak? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem!) Épen ennélfogva, t. képviselőház, méltóztassanak megengedni, de engem az