Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-552
508 6 " 2- országos ülés 1891. augusztus 14-én, pénteken. tétel s mielőtt az megtörtént, bejelentetett volna a háznak az eset: akkor is azt mondotta volna-e a bizottság, hogy a mentelmi jog nem sértetett meg? Akkor csak azt lehetett volna mondani, hogy ha mégis végrehajtatott volna a bejelentés daczára, mivel megtörtént, megkeresik az illető hatóságot, hogy torolja meg; s az illető büntető hatóság jött volna s a megtorlást teljesítette volna. Ebből tehát, hogy kiadtuk, világos n következik, hogy csak azért nem tettünk további intézkedést, mert akkor már későn volt az intézkedést megtenni; de nem következik az, hogy a mentelmi jog sértve nem volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Van még ennek a dolognak egy másik oldala. Én csak röviden akarok azon példákra rámutatni. De méltóztassanak elhinni, hogy lehetetlen oly komoly dolgokat, melyeket Chorin Ferencz t. képviselőtársam a gyakorlatra nézve felhozott, teljesen szó nélkül hagyni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr praecedens eseteket olvasván fel, azt mondotta, hogy ott van Herman Ottó esete. Utaltam már arra, hogy mi a különbség a mentelmi jog kétféle része között: t. i. a közt, mely a képviselőnek tisztán szólásszabadságát védi; és a közt, mely a képviselő mentelmi jogát minden sértés ellen védi. Ugyanis Herman Ottó t. képviselőtársam valami nyilatkozatáért utólagosan felelősségre vonatott, melyet, mint említé, a házban tett. Szederkényi Nándor: A házon kivííl mondottakért! Győry Elek: Chorin Ferencz képviselő ár úgy adta elő a dolgot, hogy a házon kivííl vonatott felelősségre a házban mon ottakért, (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem a házban! A folyosón!J Egyszóval: utólag vonatott felelősségre a házban mondottakért, legalább én így emlékezem az esetre. És ha ez bejelentetett és ha e miatt intézkedés nem történt: kérdem t. képviselőtársamat, nem egyszerűen arra vezet-e ez, hogy tehát, ha a mentelmi jog sértését hatályosan meg akarjuk torolni, intézkedést kell behozni a büntető törvénykönyvbe az ily sértések ellen; de azt következtetni belőle, hogy ez nem sértés, annyit jelent, mint a, megtorlást azért, mert egy esetben elmulasztották, minden esetben elmulasztani. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) Ott van a másik eset, a mely Helfy t. képviselőtársunkkal történt. Ez olyanra vonatkozik, a mit ő nem képviselői functioban tett; tehát ez az eset egyáltalán nem való ahhoz, a melyről most beszélünk. Hasonlókép Wahrmann képviselő úr esete szintén oly; n, a mely nem tartozik ide. Kár volt tehát t. képviselőtársamnak oly nagy fáradtságot vennie, hogy ezeket kikeresse; ha csak oly példákkal tud szolgálni, melyek absolute nem tartoznak ide erre a kérdésre, azt hiszem, azok felolvasásától megkímélhette volna a t. házat. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mint méltóztatik látni, én az ily feltételes és kivételes mentelmi jogot nem tartom helyesnek. Az a kérdés, hogy már most, ha sértésről van szó, szükséges-e a hiányokat esetleg az u. n. büntető törvény revisiojába belevonni. (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt erre áttérnék, még átmegyek arra, hogy ezt a felelősségre vonást nem lehet úgy venni, hogy az mindig csak teljesen lovagias érzésű emberek részéről történik. Tömegek is megtámadhatnak valakit politikai véleményeért és meg is ütlegelhetik az utczán. Ezt bizonyára nem fogja helyeselni senki és nem fogja mondani, hogy azért, mert nincs rá gyakorlatunk, nem a mentelmi jog sértése az, ha valakit egy tömeg ütlegel meg a házban kimondott véleménye miatt. Méltóztassék ilyenekre is gondolni és méltóztassék meggondolni, mily veszedelmes következtetésekre vezethet az, ha mindig correlatioba hozzuk a házszabályokban foglalt intézkedéseket a felelősségre vonás kérdésével. Ha ezt teszszük, akkor nem lehet igazi mértékünk, még ha a büntető törvénykönyv intézkedik is. Mert miféle törvényes intézkedés lesz az, mely megbüntet valakit, ha egyszer itt kimondjuk, hogy a míg ez iránt a házszabályokban kellő gondoskodás nincs, addig a felelősségre vonás a mentelmi jog sértését nem involválja. Ily ellenmondásokra vezet ez a felfogás. Viszont hogy ne történhessenek még rosszabb támadások, mint a minő a fegyveres elégtétel kérése, okvetetlenül szükséges lesz, a mint mondám, annak idején gondoskodni a revisioról. A jelen eset azonban semmiképen nem szolgálhat alkalmul arra, hogy raost intézkedjünk; ós pedig azért nem, mert bár tökéletesen helyes az, hogy a hadsereg kérdése kizárassék ebből: akarva nem akarva, kénytelenek vagyunk azt ezzel a kérdéssel összefüggésbe hozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem a személyeknél fogva, nem azért, mert a honvédelmi minister úr már actiot fejtett ki a mentelmi bizottságban; hanem egészen más okokból: azon okból, mert az megint csak elv, hogy dualismus van, de a gyakorlatban trialismus van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van t. i. a közös hadsereg, ez oly testület, mely állam az államban, (Igaz! a szélsőbalon.) melyre a mi törvényeink nem alkalmaztatnak, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) melynek minden tagja azt mondhatja: hiába parancsol nekem magyar minister, hiába parancsol nekem magyar bíró, nem adok én arra semmit. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondás jobb felöl.)
