Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-551
551. országos ülés 1891, augusztus 18-án, csütörtökén. 477 sokkal nagyobb hullámokat vetett fel és sokkal kényesebb természetű, mintsem ezt sokan hiszik, (Halljuk! Halljuk) mert ezen fontos lovagias sági ügyben a felfogások és nézetek nagyon különbözők. sőt egymással homlokegyenest ellenkezők. Hogy tehát az itt e házban felvetett mentelmi ügy helyesen és igazságosan megoldható legyen, egyszersmind a házon kivííl állókkal és más nézetűekkel szemben a bizalmatlanságig menő kétely eloszlatható legyen: első sorban szükséges, hogy felfogásomat bona íide nyilt őszinteséggel jelezzem. De, t. ház, ezen felette kényes ügynek, mondom, nem minden irányban kellő elintézése, praecisirozása és a legkisebb kételyek felszínen hagyása esetén ezen ügy, nemcsak megzavarhatja a Magyarország és hadseregével való egyetértést, valamint a Magyar- és HorváTörszág között szükséges baráti és testvéri jó viszonyt, hanem a gyűlölet magját hintheti el, mely, azt hiszem, sem Ausztria-Magyarországnak, sem Magyarországnak s parlamentjének előnyére és javára nem szolgálhat. T. képviselőház ! A józan ész felfogása szerint alkotmányos államban a törvényhozó immunitásánál és a szólásszabadság sértetlenségénél legelső kellék és feltétel, hogy az ország alkotmányos jogait választott képviselőivel gyakoroltathassa. Ezen immunitás! jogok százados jog gyakorlaton alapszanak és 1867-ben a ház egyik bizottságára, a delegatiokra nézve lettek törvénybe igttva. Már pedig a képviselőház bizottságát nagyobb jogokkal felruházni akarni, mint magát az összházat, az képtelenség. (Úgy tan! a szélső oaloldalon.) Ebből kifolyólag az 1867 óta azon törvénybe igtatás az együttes parlament e jogát is törvénynyé szentesítette. T. ház! A képviselői immunitás és szólásszabadság az én nézetem szerint két különböző jogi fogalom. Gyakorlatában is két egymástól egészen eltérő formában és alakban érvényesül. A képviselői immunitás ugyanis védi az országos képviselőt bíróságok és törvényhatóságokkal szemben a házon kivül is elkövetett cselekményeiér', azon egy esetet kivéve, ha bűntett elkövetésénél tetten éretik. Ezen immunitás a képviselőt a törvényekkel szemben nem mentesíti, hanem csak védi, védi feladata és kötelességének telj esi thetése végett, addig, míg a ház mentelmi bizottságának jelentése alapján meg nem győződik arról, hogy tényleg büntetendő cselekmény forog fenn, Ebből világos, hogy a képviselői immunitási jog nem az egyes képviselőnek privilégiuma, hanem az egész háznak tényleg joggyakorlata, melynek alapján a ház, bár elítélési hatalommal nincs felruházva, de tényleg bírói jogot gyakorol, a mennyiben minden egyes esetben külön, belátása szerint, bírálja és minősíti, a képviselő által elkövetett cselekményt és belátása szerint meg is tagadhatja a kereset alatt levő képviselő kiszolgáltatását, a mely ellen fellebbezésnek helye nincs. T. ház! Ezen immunitási joggal ellenkezőleg a képviselőházban élő szólásszabadság, ha mindjárt az ié a parlament egyik joga, de tényleg nem az összház, hanem a ház egyes tagjainak joggyakorlata és egyúttal kiváltság pedig oly kiváltsága, melynek alapján a képviselőházban mondottakért sem bíró, sem törvényhatóság, sem testűletek, sem egyesek által a képviselő kérdőre nem vonható és felelősséggel nem tartozik senkinek, csakis, kizárólag a házszabályok alapján, azok érvénj r esítője és képviselője, a ház elnökének, kinek kizárólagos bíráskodása előtt meg kell hajolnia, (Helyeslés a szélső halóidaion.) A házszabályok 169. szakaszának értelmében a képviselő a házban mondott szavaiért, vagy nyilatkozatáért csakis kizárólag az elnök által utasítható rendre és a második rendreutasítás után tőle a szót az elnök megvonhatja, végső esetben jegyzőkönyvi rosszalást is mondhat ki az elnök indítványára a ház s csakis a legvégső esetben, t. i. ha az engedelmességet az elnökkel szemben megtagadná, akkor a házszabályok 214. §-a értelmében a házból az illető képviselő — de az eng-edetlenségért — bizonyos időre kizárható. Es mi ennek a conclusiqja? Az, hogy a ház tagjainak tettei és cselekedetei felett a házszabályok értelmében mintegy bírói hatalmat gyakorol, de a szólásszabadság a beszéd által úgy a házban, mint a házon kivűl állókkal szemben elkövetett, esetleg rágalmak, vagy sértések ellenében a sértett fél részére elégtételt szolgáltatni nem bír s törvényes jogorvoslattal sem rendelkezik, mert a házszabályokban erről nincs jelenleg gondoskodva. Ez jelenlegi házszabályaink értelmében így van s a míg jelen házszabályainkon e részben módosítás nem történik, addig a törvény értelmében az ország határain belül azt mindenki tisztelni, respectálni tartozik. (Helyeslés.) Most következik az a kérdés, hogy az előfordult esetből kifolyólag helyes volt-e ezt a mentelmi ügyet a ház elé hozni? S ha már a ház elé került, valóban történt-e sérelem a képviselőház szólásszabadsága jogán? T. ház! Válaszom röviden, hogy nem, mert a szólásszabadságsérelme akkor áll elő, ha az államhatalom vagy bíróság hivatalból vonja bármely úton kérdőre vagy felelősségre a képviselőt. Testűletek, vagy egyesek részéről pedig csak akkor áll elő a sérelem, ha a házban mondottakért elégtételadás követeltetik, vagy személyes sértegetések, morális pressio, vagy
