Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-549
464 540. országos ülés 1891. augusztus 8-án, szombaton. kezdünk új életet. Ő az új élet kezdeményezését attól tette függővé, hogy ezen ártér-fejlesztési munkálat szeptemberben ki lesz téve Gyula város asztalán, hogy mindenki megreclamálhassa, a ki azt hiszi, hogy jogtalanul lett megróva. Én ezután azt a kérdést intéztem ahhoz a kiküldött méltóságos úrhoz: mi fog történni azokkal, kik jogtalanul rovattak meg ily vízszabályozási költségekkel és kik 1871. óta jogtalanul kínoztattak végrehajtásokkal? Azt mondta: erre a kérdésre már nincs szavam ; erre a feledés fátyolát fogjuk borítani, a mi történt, megtörtént, ezután új élet kezdődik. Engedelmet kérek, de hogy az, kinek minden teher a vállaira nehezedik, tíírni legyen kénytelen, hogy egy oly vízszabályozási bizottság, melynek megalakulásához soha hozzá nem járult, évek során át kivetett törvénybe ütköző adót tőle behajtson, őt exequálhassa és most, mikor ki fog tíínni, hogy azok a területek nem is az ártérhez tartoznak, azt mondhassák, hogy a mit eddig fizettek, az odavész, köszönjétek meg, hogy majd ezután nem kell fizetni: ez az én fogalmammal és jogi képzettségemmel homlokegyenest ellenkezik s megvallom, hogy alkotmányos kormánytól más igazságot vártam volna és várok is. Mert legyen rá készen a t. minister úr, hogy annak a gyulai polgárságnak van annyi jogérzéke és maga iránti annyi kötelességérzete, hogy ha az idáig tőle beharácsolt jogtalan vízszabályozási díjak és költségek vissza nem fizettetnek, meg fogja találni a helyes utat arra, hogy a minister úr kikerülésével is magának igazságot szerezzen. Azt mondja a t. minister úr, hogy ezen vízszabályozási költségek ki lettek vetve s az állam azokat most el nem engedheti. De hát mikor mondta az a gyulai polgárság, hogy a jogosan kivetett költségeket megfizetni nem akarja? Nem azt akarták, hogy a minister úr csak egyetlenegy jogosan kivetett krajezárt is engedjen el, hanem igenis azt, hogy a jogtalanul kivetett összegek engedtessenek el, az ártérfejlesztési munkálatok fejeztessenek be, ők a rájuk eső jogi költségeket az utolsó krajezárig meg fogják fizetni. A t. minister úr is tudni fogja, mert a kérvény egy pontja is mondja, hogy ők nem kegyelmet kérnek, hanem csak igazságot. Mikor a kérvényt szerencsés voltam a t. minister úrnak egy küldöttséggel együtt átadni, n gyulai polgárok egészen örömtelt kebeltel hagyták ott a minister úr bureauját s rendkívül sok dicsérettel halmozták el a t. minister urat. Én mondtam nekik, hogy nyugtával dicsérjétek a napot édes barátim, mert tudom, hogy a bureaucratia ködétől az ő lelke is be fog borulni s a kérvény egyszerűen vissza fog utasíttatni. Nem is csalódtam, mert a t. minister úr, lehet véletlenül, a legjobb akarattól vezéreltette magát, de azt tapasztaltuk néhány hét múlva, hogy bizon a gyulai polgárság jobban tette volna, ha fel se jön Pestre, legalább az úti költségük megmaradt volna számukra. (Derültség.) Mert kiküldték a bureaucratia emberét, a ki pedig azokkal a középkori lovagokkal (Derültség.) együtt eszik és iszik s ezekkel a vizi emberekkel (Derültség.) együtt elintézik a dolgokat s fátyolt vetnek mindenre. És a minister úr meghallgatta azon embereket, kik ellen a panaszkérvény beadatott és a kik ellen az a panasz, hogy ezreket és százezreket jogtalanul kivetettek a népre, azokat be is szedték, de soha arról nem számoltak. Ez oly eljárás, a mely engem lelkileg és testileg megbotránkoztat. Ki is adatott a végzés, mely szerint a vízszabályozási társulat nem találta a beadott kérvényt méltónak arra, hogy tárgyaltassék és azt, mint tárgytalant visszautasította. Én fel sem mertem tételezni, hogy Magyarországon ilyesmi bekövetkezzék. Mert idáig arra még példa nem volt, hogy a feladott egyén maga vizsgálhassa meg és maga hozhassa meg azt a végzést, mely a panaszkodót elutasítja. Ilyet, t. ház, csak Fabiny Teofil volt igazságügyminister gondolt ki és a mostani belügyminister jogelődje, Tisza Kálmán úr léptetett életbe, hogy ha a választási elnököknek a választásoknál elkövetett visszaélései fenyítő feljelentés tárgyát képeznék, mielőtt az törvénykezési elbánásban részesülne, kiadatik a bepanaszolt választási elnök úrnak jelentéstétel végett: vájjon tetszik-e neki azokat a visszaéléseket elismerni s vájjon bíínös-e ő, igen vagy sem? És ha az elnök úr azt mondja: mosom kezeimet, ártatlan vagyok, mint a ma született gyermek, én egyetlen egy polgárnak sem vettem el szavazati jogát: a feljelentés visszaérkezik a törvényszékhez és ez azt, mint panaszra s további eljárásra nem alkalmasat ad acta teszi. A t. minister úr válaszából meggyőződtem, hogy létezni kell valahol a rendeletek tárában egy harmadik rendeletnek s hihetőleg a t. minister lírnak, már bizon nem tudom hányadik elődje alkothatta meg, mely szerint, ha a vízszabályozási társulatok visszaélései ellen panaszt mernek tenni azok a nyomorult adózó polgárok, a kik csak arra valók, hogy adót fizessenek: a minister urat feszélyezi az, hogy szakközeget küldjön ki azoknak a szegény, együgyű polgárok ügyének a megvizsgálására, tehát kiküldi magát a feljelentett vízügyi bizottságot, hogy mondd, édes gyermekem, igaz-e, hogy te beszedted azt a pénzt s arról nem számoltál el; úgy-e hogy nem igaz? Természetesen a válasz az lesz, hogy
