Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-549
549. országos ülés 1891. a ugusztus 8-án, szombaton. 463 nem felesleges volt. De tévedés, hogy a kérvényezők elútasíttattak volna. Hisz kérvényük lényege, a mely abból áll, hogy az ártérfejlesztési munka mielőbb befejeztessék, teljesíttetett, a mennyiben utasíttatott a társulat, hogy a munkálatokat mihamarabb fejezze be és azok haladásáról tegyen havonkint jelentést, a mi meg is történt. Ennek eredménye az, hogy szeptemberben a munkálatok be is lesznek fejezve. Továbbá azt kérdi a képviselő úr: »Fog-e intézkedui a t. minister úr, hogy az alsó-fehérkörös ármentesítési társulat elhanyagolt ügyei szigorú állami vizsgálat tárgyát képezzék, hogy az ártérfejlesztés jogszerűen keresztül vitessék és a kivetési kulcs az igazsághoz híven a közös teherviselés alapján állapíttassák meg'?« Minthogy a munkák folyamatban vannak, egyáltalában nem forog fenn annak szüksége, hogy külön intézkedjem. Továbbá ezt kérdi: » Addig, a míg az ártér műszaki fejlesztési munkálat befejezést nem nyert a szt.-benediki, eperjesi és szabadkai dűlőkben levő ártéri költséggel — az illetők állításaként — jogtalanul megrótt birtokosok ellen, az elrendelt végrehajtást a pénzügyminister úr felfüggeszti-e? Minthogy az interpellatio ezen része már a pénzügyininister úrhoz is van intézve, az ő nevében is azt a választ adhatom a t. képviselő urnak, hogy a kormánynak arra sem joga nincsen, sem egyáltalában arra nem érzi magát indíttatva, hogy a társulat kárára bárkinek elengedje tartozását, vagy annak fizetését felfüggeszsze. Végre ezt kérdi a képviselő úr: »Melyik törvényben van az megírva, hogy a tulajdonos tudtán kivtíl teher vethető ki adóforintja után olyan földeknek a megterheltetésével, a mely földek az ártérbe nem tartozhatnak ?« Arra nézve, hogy mely földek tartoznak, vagy nem tartoznak oda, mint bátorkodtam előadni, azzal felelhetek, hogy az 1876-ikí ártér alapján senki olyan megterhelve nincsen, a ki önként el nem vállalta volna a terhet. Hogy a reclamatiu után fog-e valaki ezek közül kimaradni, vagy nem, az akkor fog eldőlni, a mikor a reclamatiok meg fognak történni és el fognak bíráltatni. Különben ezeket a képviselő úr megtudhatta volna a társulatnál magánál, a hol a felvilágosításokatmegadták volna neki; ha ezt teszi, interpellatiojára nem lett volna szükség. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felöl.) Csatár Zsigmond: T. ház! Interpeliatiomnak annyi eredménye lett, hogy az ártérfejlesztés munkája ily hosszú idő után szeptemberben a nyilvánosság asztalára le lesz téve, hogy a kinek sérelme van, orvosolhassa. De sajátságos, hogy a minister úr mily szépen átcsúszik a kérvényezők panasz-pontjain. Hisz nem arról van szó, hogy a minister úr azt a társulatot hallgassa ki, mely 1871. óta a legrombolóbb, a legigazságtalanabb kulcs alapján veti ki önkénykedve a költségeket, hanem arról, hogy küldjön ki valakit, a ki kihallgassa a vádlókat és vádlottakat és aztán hozzon ennek alapján határozatot. A minister úr ezt nem tette, hanem csupán a bevádolt társulat igazgatóságát hallgatta meg. Természetes, hogy az csak nem mondhatta, hogy a panaszosoknak van igazuk, hanem mindent elkövetett arra nézve, hogy a panaszpontok elfátyofoloztassanak, hogy a minister úr látköre elhomályosíttassék és kimondja a vétkeseknek tartottakra, feltéve, hogy a vétkesség ki fog tudódni, hogy azok ártatlanok. Azt mondja a minister úr, miért nem néztem meg a társulatnál az incriminált dolgot. Azt hiszi a t. minister úr, hogy még annak a kiküldött tanácsosnak is oly könnyen sikerűi ott a pénzügyi művelet actáiba belenézni'? Hisz azok azt ép úgy rejtegetik, mint a zsidók a thorát, a katholikus az oltári szentséget és a reformátusok az ur vacsoráját, (Derültség-) mert ott van letéve a legtöbb visszaélés. Megvallom őszintén, hogy én ezt a választ a t. minister úrtól nem vártam, mert meg voltam győződve, hogy a hozzá beadott panaszpontok tekintetében a legkérlelhetetlenebb szigorral fogja a vizsgálatot megtartani. És mit tapasztaltam'? Azt, hogy meghallgatta azokat az embereket, kik vádolva vannak és ez elég volt arra nézve, hogy annyi panaszkodó, súlyos adót fizető polgár elűtasíttussék panaszkérvényével ugyanazon emberek által, kik ellen a panasz irányult. Engedelmet kérek, *de én ilyet soha nem láttam és hogy ez lehető legyen, nem is gondoltam. Ez oly valami új divat, a melytől az Úristen mentsen meg bennünket, mert így csakugyan oda jutunk, hogy tulajdonképen az történik, a mit felülről akarnak és nem az, a mit a tárgyilagos osztó igazság követel. T. ház! 1871-ben alakíttatott a FehérKörös szabályozási társulat; 1871. óta vetik ki ott a vízszabályozási költségeket a maguk kénye-kedve és tetszése szerint és osztozkodnak a közvagyonon, úgy, a mint akarnak. A t. minister úrnak egy kiküldött szakközege beszélte el nekem, hogy azokba a csúnya dolgokba tisztességes ember bele se nyúlhat, mert akkor végtelen sok baj és kellemetlenség származnék, hanem azt mondja: nem tehetünk mást, mint hogy ezekre a dolgokra spongyát vetünk és
