Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

456 54S. országos ülés 18^1. augusztus 7 én, pénteken. fejlődését, ágy, a mint beállottak, akkor sem tettem volna mást; mert ha máskép járok vala el, akkor a közönség előtt is és a mire nagyobb súlyt fektetek, saját lelkiismeretem előtt az a vád terhelne, hogy én voltam az, a ki a reform megvalósításának akadályul szolgáltam. De minket ez a vád ma nem érhet. Érhet talán az, hogy a reform iránt való odaadásból és ahhoz való ragaszkodásunkból többet engedtünk, mint a mennyit a garantiák tekintetében engednünk kellett volna. Igenis,, az a vád érhet — és itt visszatérek Vállyi Árpád t. képviselő úr beszédére — hogy bizonyos naivitással jártunk el. De én ezt a vádat szívesen elfogadom, mert az e fajta naivitásból be kell valamit vinni közéletünkbe. (Helyeslés és tetszés hal felöl.) Annak a naivitásnak, mely igazán naivitás, hogyha valaki önmagának vár valamit és várakozásában csalódik, az ilyen valódi naivitásnak vádja minket nem érhet, mert mi ennél a reformnál önmagunk részére nem vártunk semmit. (Élénk helyeslés bal felől.) De azt a naivitást, melyben önök is szenvednek, t. szomszédaim és az a legnagyobb dicsőségük, hogy tudniillik helyzetükre való minden tekintet nélkül egy elvhez ragaszkodnak, egy zászlótól el nem tántorodnak, akár fűződik ahhoz a diadal reménye, akár nem; azt a naivitást, mely a saját egyéni, a saját politikai jogos ambitionak és magának a pártnak érdekét is kicsinyben veszi, hogyha az egy mélyen átérzett politikai hitvallásnak érdekével ütközik össze: ezt a naivitást a magaménak vallom. Ebből a fajta naivitásból vigyünk be minél többet közéletünkbe: az ország annak csak hasznát veheti. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Am csak ez a vád érhet minket. És hogy azután arról az oldalról, miután az ő bizonytalan lépteiket a reformactionak útján támogatni iparkodtunk, miután kitéve onnan kárörvendő mosolyoknak, sőt a függetlenségi párt részéről támadásoknak, (Igás! Úgy van! bal felöl.) melyeket különben vártunk, mert elvi ellentéten alapúit; miután minden nap provocáltak, néha gúnynyal is érintve és mi tántorodás nélkül megállottuk helyünket és semmiféle hivatkozás a beállható következményekre minket nem bírhatott arra, hogy egy hajszálnyival is eltérjünk azon adott szavunktól, hogy a reform keresztülvitelét annak minden stádiumában támogatni fogjuk; hogy mindezek után arról az oldalról a rosszakaratnak vádja érjen bennünket: (Nagy zaj a bal- és szélső baloläalon. Egy hang: Rosszhiszemüleg volt mondva!) ez, t, ház, oly nyilatkozat, a melyet, meg vagyok győződve, a szabadelvű pártnak igazságérzete, lovagiassága vissza fog utasítani, vissza fog utasítani erélyesebben, mint én erről a helyről tehetném. De, t. ház, a midőn a reform támogatásáia kötelezettséget vállaltam, semmiféle pactumnak alapján, hanem egyszerűen itt elmondott szavaim kötelező erejénél fogva azzal együtt kötelezettséget vállaltam arra is ... . Gajári Ödön: Az ellenzéki sajtó mindig pactumról beszélt! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Csatár Zsigmond: Beszéljen hangosabban! Elnök: Azt nem lehet egy képviselőnek sem megparancsolni, hogy hangosabban beszéljen. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Én azt hiszem, t. ház, hogy Grajári Ödön t. képviselő úr, a ki oly gyakran említi fel, valahányszor a »Nemzet

<< czímű hívlap megtámadtatik és érette a kormány tétetik felelőssé, hogy ezen hírlap teljesen független és csak szerkesztőségének a meggyőződése szerint jár el: ugyanezen függetlenséget az ellenzéki sajtóról is elismeri és nem fog engem annak minden egyes kitételeért felelőssé tenni. (Helyeslés a baloldalon) Különben, t. ház, pactumról az ellenzéki sajtó nem szólt technikai értelemben .... Pulszky Ágoston: Ah, úgy! (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: .... hanem csak abban az értelemben, hogy egyetértő meggyőződésektől a politikai harcz egyes részleteinél és momentumainál talán nem ildomos eltérni. Arra nézve pedig, hogy pactum volt-e vagy nem, csak két ember illetékes nyilatkozni: a t. ministerelnök úr és én; és mi mindketten egyetértőleg ebben az irányban mindig úgy nyilatkoztunk, hogy pactumról szó egyáltalában nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. ) Tehát, t. ház, midőn az erkölcsi kötelezettség nem pactumból, de meggyőződésemből és itt kimondott szavaimból és tett nyilatkozataimból reám hárult, hogy a reform létesítésére irányuló működést támogassam : vájjon kötelez-e az engem arra is, hogy a reform compromittálásának, a reform elodázásának, a reform napirendről levételének és az ennek palástolására szolgáló taktikai manővereknek is (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) szolgálatába álljak ? (Élénk helyeslés bal felöl.) Azon manővereknek, melyek annak következményei, hogy az eljárás tekintetében lépten-nyomon az én tanácsaimmal ellenkező eljárást követtek? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, a jóakaratnak ezt a fokát bennem a t. képviselő úr csakugyan nem fogja feltalálni. (Tetszés a baloldalon.) Én, t. ház, bátran merem szembeállítani azt a jóakaratot, melyet én tanúsítottam, azzal, melyet a t. képviselő úr tanúsított. (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A vita elején volt