Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-531
531. országos ülés 1891. jnlius 15>én, szerdán. 35 nem olyan, mint más országoké; mert ez egy kis ország képviselőháza s mert nekünk meg kell emlékeznünk arról, hogyha különböző pártokon vagyunk is, sokszor juthatunk azon helyzetbe, hogy egyeknek és összetartóknak kell lennünk; s hogy a mi parlamentünk és képviselőházunk nem bírja azt meg, a mi máshol megtörtént, hogy egymást lerángassuk a szószékről. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) E felett ügyelni azoknak a kötelessége, a kiknek a hatalom s többség kezükben van, kiknek azután egyszersmind kötelességük az is, hogy mindent, a mi méltánytalan, kizárjanak. De ha ezek részéről erőszak követtetik el; a parlament meghamisíttatik s a kisebbség jogai eonfiskáltatnak: akkor nekünk az ország érdekében, még ha tízen maradunk is, ki kell tartanunk. (Helyeslés a szélső' haloldalon.) Ha tőlem függne, én épen ellenkező eljárást igyekezném követni; és ha volna annyi befolyásom és tudnék hatással lenni, a mint ezt annak idején Hadik Sándor gróf mondta: én nem kérnék a kisebbségtől garantiákat az iránt, hogy tárgyilagos, alapos lesz-e a vita, vagy nem, hogy lesz-e úgynevezett obstruetionalis manőverek színhelye a képviselőház vagy nem; mert én restéinek garantiákat kérni a kisebbségtől . . . Bartha Miklós : A tényekben van a garantia! Győry Elek: Ha én tudnám, hogy én vagyok az erősebb fél, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) én azt gondolnám magamban, hogyha mi itt nyáron nem is forcirozzuk e javaslatot, utóvégre meglehet, hogy két, három, négy héttel később ismét fogjuk folytatni ezen részletes tárgyalást, ha el is vész a vitából annyi meg annyi. Ha pedig most folytatjuk, micsoda biztosítékunk van nekünk arra nézve, hogy az csakugyan törvénynyé válik ; de ha van valami valószínűség a világon: úgy az az, hogy ezen törvényjavaslatnál, ha be is következnék annak mesterséges elhúzódása, a többség akkor is a parlamentarismushoz méltó eljárást fog követni. (lgaz! r Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem tudom mindezt oly szépen, oly ékesszóval kifejezni, mint Apponyi Albert t. képviselőtársam ; de épen azért, mert ki volt már fejezve, jogosítva vagyok azt mondani, hogy midőn még ezekkel szemben is garautiák követeltetnek, holott pedig a garantiák a helyzetben vannak: akkor a nép előtt világosan jogosítva vagyunk azt mondani, hogy a czél ftulajdonképen nem ez, hanem az, hogy kifáraszszák, megbántsák, kíméletlenül érintsék a kisebbséget s hogy a czél tulajdonképen az: visszaélni a helyzettel, megmutatni mire képes az erősebb. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) igaz, hogy ha őszszel folytatnánk is a tárgyalást, azért nem fogunk kötelességünktől eltávozni; de hogy e javaslatból lesz-e törvény, az sem tőlünk, sem önöktől nem függ; hanem függ a helyzettől; függ számtalan körülménymenytől, a mit ma még előre nem láthatunk. Annyi bizonyos, hogyha ezen javaslat nem lesz törvénynyé, önök csakugyan elmondják majd — ha úgy történnék, hogy önök mint többség újra jönnének ide, a mit én nem óhajtok — hogy íme a nemzet mellettünk nyilatkozott; természetesen csak akkor, ha tisztességesek és szabadok lesznek a választások. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Helyeslés.) Ha önök ezt fogják mondhatni, akkor a mellett leszek, a mit a véderővita alkalmával mondottam: hogy az, a mit önök obstruetionak neveznek, csak akkor lehetséges, ha tudjuk és érezzük, hogy mellettünk áll a nemzetnek józanabb része. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha azonban keservesen találnak csalódni, nem tudom minő eljárást fognának követni; de az bizonyos, hogy én azok közé tartoznám, a kik a mesterkélt ellenállásnak ellenségei. Mi kisebbség vagyunk, mi szavazatainkkal nem dictálhatunk; mindazáltal van még egy dolog, a mivel hatni lehetne arra, hogy ha nem mindnyájunkat, de talán néhányunkat nagyobb mértékben meg lehetne nyugtatni legalább arra nézve, hogy a részletes tárgyalásnál sok szakasz egész más színben tűnjék, mint most. (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) És erre mindenesetre legjobb mód lett volna, ha beterjesztettek volna mindazon javaslatok, melyek ezen törvényjavaslattal szorosabb kapcsolatban vannak. Márczius hó 20-án a ministereluök úr maga is óhajtotta és legjobbnak tartotta volna ezt. Én tudok képzelni eseteket, kivált midőn sürgetik és gőzerővel akarják a javaslatot keresztül hajtani, hogy nem terjesztetnek mind elő, hanem csak sorrendben. Meg is ígérte a ministerelnök iVr, hogy a legközelebbi időben elő fogja terjeszteni a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot. A gyám- és árvaügyekről azt mondta: súlyt fektetett rá, hogy mielőbb beterjesztessenek. Igaz ugyan, hogy hosszú idő múlt el azóta, tehát az a súly nem volt valami nagy. (Derültség a szélsőbalon.) Elmondta továbbá hogy ezután majd a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot a nyári szünidő alatt végleg megállapítja és annak eltelte után be fogja terjeszteni. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Az eljárásnál — úgymond — kiváló súly lesz fektetve arra, hogy a közigazgatási bíráskodás egyszerű és a felekre nézve minél kevésbbé költséges legyen, e törvényjavaslat is a nyári szünidő alatt végleg megállapíttatván, (Derültség a szélsőbalon.) az őszi ülésszak legelején be fog terjesztetni. (Derültség a szélsőbalon és felkiáltások: ígéretek! Egy hang a szélsőbalon:
