Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

U18. országos iilós 1S91. ragaszkodtam és ez jött be a 16. §-ba. A képviselő úr azt mondja, hogy többek közt csekélységem volt az, ki visszaxiiasítólag viselkedett itt e házban az igen t. mérsékelt ellenzék által felajánlott támogatással szemben. Linder György: A bizottságban is! Tisza István: Majd rátérek a bizottságra is. A mi ezt illeti, először rendkivííl hízelgő dolog volna rám nézve, ha több hiúsággal és kevesebb önismerettel bírnék, hogy oly nagy factornak tekint engem a képviselő úr, miszerint az én visszautasításom, vagy vissza nem utasításom oly igen nagy sulylyal bíró párt eljárására bárminő következményekkel járna. Én sokkal kehesebbnek tartom saját súlyomat és nem tartom oly csekélynek a mérsékelt ellenzék súlyát, hogy az én egyéni viselkedésem a t. mérsékelt ellenzéket arra indítaná, hogy akár jobbra, akár balra foglaljon állást. (Felkiáltások bal felől: Az igás!) De, t. ház, az igaz, akkori felszólalásomat, őszinte sajnálatomra, épen gr. Apponyi t. képviselő ár ugyanígy értette félre, mint most Ugron Gábor t. képviselő úr; és én akkor mindjárt felállottam és mindjárt tiltakoztam ezen magyarázat ellen és mindjárt megmondtam, hogy az én" egyéni nézetem ez, hogy mi örülünk a támogatásnak, melyet onnan kapunk ; szívesen látjuk a támogatást, a mint általában minden tekintetben kedvező jelenségnek tartjuk azt, ha a közélet két pártja ily fontos munkában közreműködik; de reá szorulva nem vagyunk; reá feltétlen szükségünk nincs. Ezt tartottam akkor is, igy magyaráztam szavaimat ugyanazon napon ; és azt hiszem, most már senkinek sem lehet joga azoknak más magyarázatot adni. (Helyeslés jobb felöl) A t. képviselő úr beszél az én bizottságbeli magatartásomról, melyet jónak lát meg nem világított szereplésnek nevezni. Én sem most, sem máskor eddig — megengedem, rövid közpályámon — nem adtam soha jogot és okot senkinek, semmi körülmények közt, hogy az én szereplésemnek hátterében oly dolgokat keressen, melyek a felszínen nincsenek, melyeket nyíltan ki nem mondok. Igen sok szemrehányásra lehetek érdemes, de hogy én a nyíltságot és az őszinteséget minden egyes alkalommal a politikai téren nem követtem volna, azt már határozottan tagadom és visszautasítom. (Helyeslés jobb felöl.) Ha reám bármikor bebizonyítják azt— de be kell bizonyítani —hogy csak egy kérdésben is nem jártam el Őszintén és meggyőződésem szerint: akkor nem maradok többé itt és nem feleselek a t. képviselő úrral; de szégyenpirral arczomon megyek ki ezen az ajtón. De mindaddig, míg ez meg nem történt, ez alaptalan vádat egyszerűen és'kereken utasítom vissza. (Élénk helyeslés jobb felől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXVI. KÖTET. augusztus 7-éii, pénteken. 449 Ha pedig felvilágosítást óhajt a t. képviselő úr arra nézve, hogy a közigazgatási bizottságban a többséghez tartozó képviselők és többek közt csekélységem minő szellemben működtek közre, hogy ott objeetivitással, az ügy érdekében dolgoztak-e; és hogy azon munkában a közreműködés gróf Apponyi Albert képviselő úr és a bizottság többi tagjai közt valóban objectiv és az ügyhöz méltó közreműködés volt-e vagy sem : utalom a képviselő urat — megengedem, unalmas olvasmány lesz — a »Pesti Napló« akkori tudósításaira és vezérczikkeire; azokban megtalálhatja e tekintetben a felvilágosítást. {Helyeslés jobb felöl.) Végül egy jó tanácsosai szolgál nekem a a képviselő úr. (Zaj bal felől.) Kérem, miért ez elszörnyűködés? A képviselő úr szolgál nekem jó tanácsosai, nem én a képviselő úrnak, isten mentsen. Azt mondja ugyanis: »Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön.« Én nem akarok ezzel foglalkozni. Tudom, hogy ő sem úgy értette, hogy apám és anyám iránti tisztelet tekintetében más tanácsára szorultam volna; de hozzáteszem azt, hogy tisztelem apámat annyira és látok az ő egyéniségében, az ő múltjában és szereplésében annyit, a mire holtom napjáig büszke leszek; (Élénk helyeslés jobb felől.) s hogy ha egyszer egy politikai kérdésben nézetem szerint ő is hibát követett el, azt teljes nyíltsággal beismerhessem. Tudtam jól, hogy ez a vád jönni fog, hogy ha obstructioról beszélek; és most nem akarok arról szólni, hogy árnyalati különbségek az akkori és mai helyzet között voltak. Constalálom, hogy azt helytelennek találtam; constatálom, hogy az akkori ellenzék keserűen megitta annak az obstructionak a levét a legközelebbi választásoknál; és csak annyit jegyzek meg, hogy abból, a mit a t. képviselő úr az obstructio mikénti viteléről elmondott, azt a különbséget tanultam meg, hogy az az obstructio legalább őszinte volt. (Élénk helyeslés jobb felől.) Dárdai Sándor jegyző : Pulszky Ágoston! Pulszky Ágost: T. ház! Ugron Gábor t. képviselő úr, valamint bebizonyította a közelmúltban azt, hogy kitűnően tudja Cicero szerepét utánozni, midőn pro domo sua szólt, ma egyszersmind fényes bizonyságát adta annak is, hogy ért ahhoz, mikép kell hatodik-hetedik helyről illetéktelenül mások ügyébe beavatkozni. Beszédének e részére vonatkozólag megkapta a választ azon személyes felszólalásban, a melyben az előttem imént beszélt t. barátom, azt hiszem, megérdemletten rendreutasította. (Helyeslés jobbról. Derültség a szélsőbalon.) Részemről csak azf akarom constatálni, hogy mai beszédében újra bebizonyult rajta hazánk czímeres költőjének . . . (Derültség.) A t. kép57