Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

448 5ty. itrszáges ülés 1891. augusztus 7-én, péutekeai. szabadelvűnek nevezi, nem találta meg az alkalmat, liogy a szolgálati pragmatikával az állami hivatalnokokat fölszabadítsa abból a helyzetből, hogy a zsarnoki kormányzatnak felebbvalói irányában, a cselszövényeknek kiszolgáltatva ne legyenek; nem találta meg még azon időben sem, midőn az afrikai rabszolgákkal való kerepkedés megszüntetésére törvény alkottatott, sőt a fehér rabszolgák tartását a kinevezési rendszer mellett még kiterjeszteni akarja. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Győzelemről beszél az előttem szólott Tisza István képviselő úr és mintegy jó kártyavető már a jövő képét festi előttünk és nem veszi figyelembe, hogy lehet egy király, a ki nem válik be és lehet egy filkó, a ki rosszul üt be és lehet egy disznó, a ki akkor jön, a mikor nem kellene, (Élénk derültség és zajos tetszés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, csodálkozom, hogy még vannak képviselők, kik nem elég komoly elhatározásunk őszintén bevallani, hogy íme vereséget szenvedtünk és hogy előkészület nélkül, jól kidolgozott törvényjavaslat nélkül, melynek minden előzetes garantiai megvannak és melynek létfeltétele a nemzetben is lenne van, ne próbáljanak a törvényhozás elébe lépni. A tanúiság, mely a tárgyaláshói levonható, az, hogy a nemzetnek, midőn jogairól van szó, sokkal óvatosabbnak kell lennie és a nemzet nagy érdekeinek megbolygatásakor adni kell időt arra, hogy a közvélemény kifejlődhessék, mert nem elég, hogy egy elv a közvéleményben hangoztassák és elfogadva legyen, mint az állami administratio bizonytalan elve, mert azt az emberek különbözőképen fogják fel és értelmezik, hanem az elvet intézménybe vivő javaslatnak sokáig kell a közvélemény bírálata alatt feküdnie, hogy a nemzet közvéleménye a törvényhozás bölcseségét kiegészítve és irányítva, azt a helyes törvényalkotás útjára vezesse, Mert nem elégséges, hogy törvények alkottassanak, melyek a törvénykönyvet megtöltik, de az életben való végrehajtásra nem alkalmasak, úgy, hogy egy pár év múlva az egész új törvény reformját kell óhajtani, a mint azt mutatja az 1886-ban rossz irányban létrehozott közigazgatási törvény, melyet 5 év múlva a reformálás asztalára kellett utalni azon általános közvélemény mellett, hogy a közigazgatás rossz és hogy meg kell javítani. T. ház ! Ha győzelem az, a mit Önök kivívtak, akkor mért helyezi a bíróság könnyelmű bukás miatt vád alá azt, a ki 279 ezer frttal adós és csak 2.000 frt az activája. (Élénk derültség bal felöl.) Azt mondják rászedettek vagyunk, csalódottak vagyunk. Mi itt meg vagyunk elégedve, szomszédaink sem panaszkodnak, önök meg vígak s azt mondják: nagyon jól sikerült e törvényhozási actio. Itt megcsalatott csak egy van: az első turnus. Az első kiülte a 30 napot, a második nem. (Zajos derültség á szélsőbalon.) Befejezésül azt kell kívánnom, hogy a t. kormánypárt akkor, a mikor be fog következni az, a mivel minket annyira rémítenek, az általános képviselőválasztásoknál szintén akkora diadalt arasson, mint most, hogy 279 tagjából kettőt hozzon be. Nem fogadom el a 2. § t. (Hosszan tartó, zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Varasdy Károly képviselő x\r kíván személyes kérdésben nyilatkozni. Varasdy Károly .* T. ház ! Személyes kérdésben kérem ki a t. ház figyelmét igen rövid időre, Előttem szólt t. képviselőtársam azt állította, hosry nekem le kellett mondanom a közigazgatási bizottsági tagságról, hogy helyet adjak Tisza István képviselő úrnak. Ezzel szemben kijelentem, hogy nekem nem kellett lemondanom, engem senki erre nem kényszerített s egyúttal biztosítom a t. képviselő urat, hogy bennem mindig van annyi egyéni erő, önérzet és akarat, hogy a mit én nem akarok, arra engem kényszeríteni nem lehet. Én a ház t. elnökéhez intézett levélben jeleztem, miért mondtam le. Tiltakozom az ellen, hogy a t. képviselő úr lemondásomnak más okot tulajdonítson, mint a mit levelemben jeleztem. Ezt kívántam elmondani. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Tisza István képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Tisza István: A legjobb akarattal sem tartózkodhatom attól, hogy szavaim félreértett értelmének helyreállítása és személyes kérdés czímén felszó'aljak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt állította, hogy én neveztem kortes-tábornak a választott tisztviselői kart. Ezt határozottan nem jól értette. Mert beszédemben világosan azt mondtam, hogy a képviselő urak nevezték annak mindaddig, míg a kinevezési rendszer behozataláról nem volt szó. Én azt annyival kevésbbé mondhattam, mert e vádat határozottan méltatlannak tekintettem és tekintem ma is. Még csak egy tényleges tévedés rectificálását kell eszközölnöm. A képviselő úr azt mondta, hogy a bizottságban a 16. §-t elleneztem. Méltóztassék megengedni, itt a képviselő urat emlékező tehetsége cserben hagyta, mert a 16. §-ra úgy, a mint az a törvényjavaslat szövegében van, rászavaztam. Ellene szavaztam azon indítványoknak, melyek jóval messzebb menőleg zárták volna ki a tisztviselői kart a közéletből, de azon indítvány nyerte el a többséget, melyhez én is