Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

548. országos Ülés 1891. alkotmánynak oly sarkalatos tételei, a melyeknek megtámadása forradalom a nemzet alkotmányával szemben, akár egy uralkodó, akár egy fellázadt csőcselék, akár pedig egy törvényesen megválasztott többség merje is azt megtámadni? (Zajos tetszés a szélső hal oldalon.) Ha a képviselőházban oly indítványnyal mernének előállani, hogy mondjunk le törvényhozási jogunkról és olvadjunk be a Reichsratba, így, a mint Irland törvényhozásában történt: akkor alkotmányunknak oly sarkalatos törvényét támadnák meg, mely legvastagabban tüntetné szemünkbe azt, hogy azért, mert egy parlamenti többség meg van választva, nem tétetett egyszersmind mindenhatóvá s a törvényhozás a maga bölcseségénél és a házszabályokban adott jogoknál fogva az ellenzéknek azt a hatalmnt és befolyást akarja biztosítani, hogy a többség szintén korlátokra találjon. (Úgy van! Úgy van! a szélső balodálon.) Mert mi az a zsarnokság, t. ház? Az, hogyha törvények és korlátok által valakinek akarata nincs szabályozva; hogyha elég volna a törvényhozásba egy többségnek megválasztása és annak mindenható akarata előtt kénytelenek volnánk meghajolni, akkor egy megvesztegetett képviselőházzal, mint ezt a történelemben láttuk, bátran lehetne olyan olyan törvényhozási actiót keresztülvinni, a melylyel a törvényhozási csel következtében a nemzetnek önállósága és szabadsága semmisülne meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi akkor nem tarthatnék szemünk előtt Irlandnak tragicus sorsát, hogyha nem épen a parlamentarismus ilyen visszaélései következtében vesztette volna el önállóságát az egész nemzetnek akarata ellenére. Hiszen tekintsünk a zöld szigetre, látjuk, hogy az a nép majdnem egy százada harczol azért, hogy visszanyerhesse saját törvényhozását, a mely ő rá nézve megváltó gondolat, megváltó eszme és intézmény és az angolok e kívánságát mindig azzal utasítják vissza, hogy törvényesen megalkotott parlamentje mondott le ezen jogáról és •ez befejezett tény. (Úgy van! a szélső baloldalon. Ilyen sarkalatos jog a meg nem szavazott adó és újoncz felhajtása. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) De a t. képviselő úr beszélt még választókerűletekről és választási visszaélésekről. Én a vízaknai választókerületről nem tudok csak annyit, hogy 1849-ben annak területen yolt egy ütközet, egy szerencsétlen ütközet a nemzeti ügyre nézve, voltak muszkák, a kik elestek, voltak honvédek, a kik elestek ; a muszkák csendesen pihennek a hant alatt, de az ott nyugvó 40 honvéd épen a t. képviselő úr képviselősége idején felkelt sírjából, mert nem : iisrasztns 7-én, pénteken. 447 talált pihenést ott és talán azért, mert a t. képviselő úr működésének irányzata olyan volt, mely nem engedte őket nyugodni abban a földben, a mely a t. képviselő úr választó-kerületében van. (Úgy van! a szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) A parlamentarismus előnyeiről, annak erkölcsi nagyságáról csak azok a képviselő urak beszélhetnek, a kik valójában meg is vannak választva; a kiket ismertek, mielőtt megválasztották és a kik választói független polgárokból állanak, legalább felénél nagyobb számmal. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem akarom a t. ház idejét továbbra is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A 2. §., mely ajánltatik, szól arról is, hogy a vármegyei közegekről és azok hatásköréről, a vármegyék önkormányzatáról, a közigazgatási bizottság szervezetéről és hatá köréről, valamint hogy a közigazgatási bíróságról egyidejűleg terjeszt elő a kormány törvényjavaslatokat. Ez a javaslat, őszintén megvallom, nem azért bír előttem nsigj fontossággal, a mi benne van, hanem azért tulajdonítok annak nagy fontosságot, a mi benne nincsen. Mert a t. ministerelnök úr a közigazgatási bíróság szervezetéről beszél, ígér javaslatot; már pedig a közigazgatási bíróság nem függ össze a kinevezési rendszerrel, az állami administratioval. A közigazgatási bíróságra a választott tisztviselők mellett is, a megyei önkormányzat mellett is szükség van, mert az a nép jogainak biztosítására szolgál, az az egyéni jogok védelmére van. A t. ministerelnök úr, hosszas vitatkozásunk rendjén, többször hangoztatta azt, hogy csak azért nem nyújtja be a fegyelmi törvényjavaslatot, a köztisztviselők szolgálati pragmaticáját, mert nincs arra elégidő; a mint t. képviselőtársam, Tisza István előadta, csak 1895-ben remélhető, hogy ebből új törvény lesz ; tehát még négy év van hátra és egy négy év múlva végrehajtás alá kerülendő törvényjavaslatban nem találjuk meg a fegyelmi törvénynek a megígérését és az utasítást arra, hogy a kormány azt elkészítse; (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem találjuk meg a szolgálati pragmaticát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ennélfogva a kormány részéről csak hitegetés az, mintha itt csak az administr.ttiot akarta volna javítani és nem politikai hatalmát erősíteni és arra törekedni, hogy a tisztviselői kar megszabaduljon a mindenféle befolyástól és függetlenül legyen a közönség szolgálatára; mert ha erre törekszik, akkor elő kellett volna terjesztenie a fegyelmi eljárásról és a szolgálati pragmaticáról szóló javaslatokat is. Mi pedig tudjuk, hogy 23 évi kormányzás alatt ez a kormány, a mely magát