Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

518. országos iiiés 1SU1. augusztus 7-é», péiitelcei!. 445 erőt, mely ott a kormány padjai mögött van,érvényesítsék ? (Élénk tetszés a szélső baloldahn.) És sajátságos, t ház, liogy épen a mérsékelt ellenzéket támadja meg. (Úgy van l a szélső haloldalon.) Megtámadja most azért, hogy miért nem vállalt a törvényjavaslat ezen elintézésében a kormánynyal solidaritást, holott, mikor gr. Apponyi Albert és a mérsékelt ellenzék a közigazgatási vita kezdetén bizonyos melegséggel támogatta a kormányjavaslatot, akkor a t. képviselő úr volt az, {Úgy van! Úgy van! a hal- és a szélső haloldalon. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) a t, képviselő úr volt az első, a ki azt a támogatást, a mely önzetlennek jelentetett ki, visszautasította. (Úgy van! Úgy van! a balés a szélső haloldalon. Nem áll! a jobboldalon.) És mi, kik figyelemmel kísérjük azoknak sorsát, a kik az óriás nagy többség támogatásán kivííl a saját erejöket is egy kormányjavaslat támogatására felajánlják, bizonyos kárörömmel láttuk azt az erélyt, azt a folytonos törekvést, melyet a t. képviselő úr a bizottságban is elárult, hogy gr. Apponyinak mindazon javaslatai na érvényesüljenek, melyek ama horribilis rossz és az egész országban rosszasága miatt közmegbotránykozást okozott javaslatot javítani akarták. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a hal- és a szélsőbalon. Nagy zaj.) Epén a t. képviselő úrnak magatartása volt az, mely bennem is, az országban is fölkeltette a gyanút, hogy itt nem a közigazgatás javításáról van szó, (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a balés a szélsőbalon.) nem az czéloztatik, hogy az állami administr.itio és a kinevezés elvével egy jó, a polgárok szabadságának és jogai biztosításának megfelelő törvény alkottassák-; hanem tisztán csak arra való törekvésről, hogy a kormány pártja számára a kizárólagos hatalom megtartassák. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) Mert mikor azon törvényjavaslat támogatására a mérsékelt ellenzék is jelentkezett, akkor mindennemű torlaszokat emeltek azon ajtóhoz, a mely ajtó oda vezetett, hogy a mérsékelt ellenzék e törvényjavaslat támogatásából ne csak a felelősséget, hanem az annak következményeivel járó hasznot is elnyerje. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon-) Nem a közigazgatás támogatása látszott az önök szeme előtt, lebegni, hanem azon hatalmi haszonvétel (Zajos tetszés. Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbalon.) látszott főczélként lebegni és ha visszatekintünk a múltba, a kinek jó emlékező tehetsége van, emlékezhetik arra, hogy a közigazgatási bizottságban a képvise'ő úr kezdetben benn sem volt, hanem Varasdy képviselő úrnak kellett lemondani, hogy különböző okból, a melyeket mi tisztelettel reMpectálunk, hogy a képviselő úrnak ott a közigazgatási bizottságban egy nagy és fontos, de még mindeddig kellőképen meg nem világított -zereplésére alkalma nyíljék. (Hosszan tartó zajos derültség.) Azt kérdi t. képviselő úr, ki okozta, hogy a jelen helyzet bekövetkezett? Legyen meggyőződve a t. képviselő iír, hogy az a manőver, az a taktikai működés, melynek élén, mint annak látható feje a t. képviselő úr mutatkozott, nagy mértékben hozzájárult ahhoz . . . (Hosszan tartó élénk helyeslés a szélsőbalon.) Horánszky Nándor: Ez az a reactio, melyet ő képvisel! Ugron Gábor: nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy felkeltse bennünk a bizalmatlanságot és a szomszéd pártban az elkedvetlenedett és mikor a t. képviselő úr első beszédjét megelőzőleg a ministerelnök úr nyilatkozott, hangsúlyozta a kormánypárt érdekében azt, hogy ezen közigazgatási törvén yj avaslatot csak a szabadelvű párt fogja végrehajtani és annak keresztülviteléért minden dicsőség és érdem őket fogja illetni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Most, mikor érdem és dicsőségből nincs részük, miért akarják a mérsékelt ellenzéket a felelősségbe belevonni ? (Hosszan tartó, zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon) Megtámad bennünket a t. képviselő úr, hogy mi obstructiot gyakoroltunk, a parlamenti szólásszabadsággal visszaéltünk, a parlament tekintélyét megtámadtuk és megrontottuk. Én erre estik azt mondom: Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön. (Hosszan fartő, meg-megújiüó, zajos éljenzés, taps és derültség a szélső haloldalon. Mozgás jobb fetől. Elnök csenget.) Gondoljon vissza a t. képviselő úr arra az agyonbeszélésre, a mely 1872-ben lejátszódott, midőn még _ Tisza Kálmán itt e szomszédos helyen ült. Én ifjúságom egész rajongásával követtem a parlamenti tanácskozásokat és azokból merítettem akkor azt az okulást, hogy nagy elvek mellett való harczolásban nem szabad meg nem engedett eszközöket használni és nem szabad a megengedett eszközöket torzalakj okban grotesk módon használni és alkalmazni. Mérje valaki össze azon agyonbeszélésben elmondott beszédeket, azokat a botrányokat, a mindennap hosszú beszédekkel benyújtott kérvényeket, a folytonfolyvást felvetett napirend kérdéseket; hasonlítsa össze e beszédek tartalmát azzal a parlamenti munkálkodással, a melyet mi itt végeztünk (Élénk helyeslés a szélső baloldxdon.) és meg fog győződni arról: lehet, hogy a mi parlamenti felszólalásaink hosszabbak voltak, hogy többen szóltak a tárgyhoz, mint különben szóltak volna, de az kötelességünk volt a tárgy