Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

548. országos ülés 1891. augusztus 7-én, pénteken. 433 A házszabályok azt követelik, hogy minden előterjesztés, a mely itt a házban tárgyalás alá kerül, előadó által legyen képviselve. (Igaz! Úgy van! a szélsőhalon,) Már most, t. ház, annak, a ki arra a helyre ül. tudnia kell, hogy ő ott csak megbízásból ülhet és szólhat. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) En is több ízben voltam szerencsés azon helyen ülni és mindig tudtam, mindig éreztem, hogy csak megbízásból ülök és beszélek ott. Bizonyára Perczel Dezső képviselő úr is tudni fogja ezt. Minő czélból választotta meg a közigazga­tási bizottság a képviselő urat előadójául? (Halljuk! Halljuk!) Abból a czélból, hogy a köz­igazgatási bizottság megállapodásait a ház előtt képviselje. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Már most mit tesz a t. képviselő úr ? Teszi azt, hogy a. nélkül, hogy a közigazga­tási bizottság azon megbízását tőle megvonta, vagy változtatott volna azon az állásponton, a melyre nézve a t. képviselő úr a megbízást nyerte, tudniillik, hogy a közigazgatási bizott­ság által előterjesztett javaslatot előtérjeszsze, ajánlja és védelmezze: az ő megbízását letette, a nélkül, hogy az illetékes fórumnak, a köz­igazgatási bizottságnak azt visszaadta volna. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) így áll tehát a helyzet: (Igaz! Úgy van! a a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) tárgya­lunk egy törvényjavaslatot — mert hiszen vilá­gos mindenki előtt, hogy a ministerelnök ut­áltai beadott szöveg tulajdonképen csak módosí­tás — s a tárgyalás alapja azon törvényjavas­lat 2. § a, mely törvényjavaslat az előadó úr által van a bizottság nevében képviselve, tehát tárgyalunk egy törvényjavaslatot és pedig akként, a mint azt a házszabályok meg nem engedik, tudniillik, hogy azon javaslat előadó által nincs képviselve. (Igaz! Úgy van! a szélső­balon. Ellenmondások a jobboldalon.) Nincs kép­viselve azért, mert az, a kinek ezen képviseletre a közigazgatási bizottság mandátumot adott, azon javaslat. 2. § át, mely jelenleg tárgyalás alatt van, nyíltan elejtette és azzal ellenkező, egészen mást jelentő 2. §. álláspontjára helyez­kedett. (Ellenmondások a jobboldalon.) így áll ez, akármiként fogjuk fel a dolgot. (Igaz! Úgy van! a bal- is szélsőbalon.) Én tehát arra vagyok bátor kérni a t. házat, hogy az ügy ily stádiumában, miután az csupán látszólagos ellentét, a mit gr. Tisza Lajos t. képviselő úr az imént felhozott, hogy ez ellenkeznék a ház tegnapi határozatával — mél­tóztassék ezen javaslatot a közigazgatási bizott­ságnak kiadni s az válaszszon előadót ezen új szövegnek — illetőleg, a mint mindnyájan tud­juk, ezen egészen új törvényjavaslat képvisele­tére; mer így a javaslat gazdátlan, azt nem KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXVI. KÖTET. tartja fenn a ministerelnök úr sem és mi ezt mégis tárgyaljuk, a mi a házszabályokba ütkö­zik. Ismételve kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot a közigazgatási bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon. Közbeszólások a jobboldalon: Csak módosítás!) Elnök: Ki következik? Dárdai Sándor jegyző: Perlaky Elek! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Ah ! Ah !) Perlaky Elek: T. ház! Azon indítvány, a melyet az előttem szóló t. képviselő úr tett, azon nyilatkozat után, melyet az imént gr. Tisza Lajos igen t. képviselő úrtól hallottunk, hogy t. i. van-e vagy nincs mandátuma az előadónak: szőrszálhasogatás és nem egyéb. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső bal­oldalon.) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy a kormányelnök úr által beadott javaslat, illetőleg a 2. §. módosítása által teremtett politikai hely­zethez szerény nézeteimet lehető rövidséggel előadhassam (Halijuk! Halljuk!) és ezzel indo­koljam álláspontomat, melyet nem ugyan zavar­talan örömmel és teljes megelégedéssel, de viszont nem is türelmes megadással, (Zaj. Hall­juk! Halljuk!) hanem komoly meggondolás szülte teljes meggyőződéssel a javaslattal szemben el­foglalok. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi felszólalások úgy tüntették fel a helyzetet, mint győzelmet az ellenzék részére és vereséget a mi pártunkra (Halljuk! Halljuk!) és a t. ellenzék vezérszónokai . . . (Zaj. Felkiáltások a szélsőbalon: Szószékre! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Perlaky Elek: A t ellenzék vezérszóno­kai siettek a győzelmi zászlót kitűzni. Már pe­dig, t. ház, meggyőződésem szerint ezen fel­fogás a valóságnak épenséggel nem felel meg. Elismerem, hogy a czélt, melyet magunk elé kitűztünk, nem értük el. De — hogy a hason­latot folytassam — kétségtelen az is s ezt senki sem tagadhatja, hogy az ellenségnek legerősebb positioját elfoglaltuk, miután a törvényhozó tes­tületnek túlnyomó többsége kimondta azt, hogy a közigazgatási tisztviselők választásának rend­szerét tovább fentartani nem kívánja. És midőn tegnap az 1. § t szintén nagy többséggel meg­szavaztuk, ezen positiot nemcsak megtartottuk, de egyúttal megerősítettük. Hoitsy Pál: Örüljenek rajta! Perlaky Elek: Ezt részünkre vereségnek nevezni valóban nagy önámííás. (Zaj a szélső baloldalon.) Egyébiránt, ha nem értük is el czé­lunkat, hogy a közigazgatást reformáljuk, ezért minket okolni nem lehet. (Úgy van! jobb felől. Mozgat a szélső baloldalon.) Ez nem rajtunk múlt. 55

Next

/
Thumbnails
Contents