Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

434 548. országos filés 1891. augusztus 7-én, pénteken. Á kormánypárt teljes meggyőződéssel, kitartással és az ügyhöz méltó erővel harczolt, hogy czélhoz juthasson. (Zaj. Egy hang a szélsőbalon: Be milyen módon ?) Én azt hiszem, t. h ki elfogulatlanul ítél, kénytelen beismerni, hogy azon beszédek, melyek a törvényjavaslat mellett tartattak, parlamentaris életünknek igaz gyöngyei fognak maradni. (Egy hang a szélsőbalon : Az már igaz! Helyeslés a jobboldalon.) De elég arra is utalnom, hogy daczára a nagy hőségnek, daczára a factiosus ellenzékeskedésnek, (Mozgás a szélső baloldalon és felkiáltások: Ohó! Úgy van! Úgy tan! jobb felől.) daczára az incselkedésnek, melylyel minduntalan meg akarják lepni a házat, hogy az határozatképtelen: a kormánypárt szívós kitartásánál fogva soha e tekintetben sikert nem arattak. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a baloldalon.) Nem dicsekszem ezzel, t. ház. Éz kötelességünk volt. Csak rámutatok erre azon hivalkodással szemben, (Mozgás a szélső báloldalon.) melylyel önök, t. képviselő urak, a hazafiságot emlegetik. (Élénk mozgás a szélsőbalon: Bendre! Helyeslés jobb felől. Zaj, Halljuk! Halljuk!) Elnök: A t. képviselő uraktól a mai napon ennél erősebb szavakat is hallottunk és az ellen nem zúdult fel a háznak másik oldala. Hiszen abban, a mit a képviselő úr mondott, nem is rejlik sértő dolog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perlaky Elek; Én csak rá akarok mutatni ezzel azon, mondjuk, szokásra, a mely szerint önök, uraim, a hazafiságot annyira a kirakatba rakni és mutogatni szeretik. (Zaj a szélső baloldalon. Egy hang: Önöknek még a kirakatba sincs mit rakni! Derültség a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni, mert csak annak van joga beszélni, ki szólásra fel van híva. Méltóztassanak tehát a szónokot nyugodtan meghallgatni, mert a ki közbeszól, azt rendreutasítom. (Helyeslés jobb felöl.) Perlaky Elek: Nem rajtunk múlt tehát (Halljuk! Halljuk!) hogyha a czélt el nem értük,, hanem igenis múlt a t. ellenzék szívós kitartásán. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezt beismerem, de midőn ezt teszem, hogy igazságos legyek, hozzáteszem, hogy ezen harczban önök nem egyszer használtak oly fegyvereket és nem egyszer lövöldöztek oly helyre, melyet, hogy a hasonlatot megtartsam, a genfi nemzetközi szerződés védelem alá helyez. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Azokon kivííl, a miket tegnap a t. kormányelnök úr egész tárgyilagossággal felsorolt, elég rámutatnom azon személyeskedésekre, a melyeket részint e tárgyalás alatt, részint pedig azon kivííl a hajuknál előhúzott felszólalásokban alkalmaztak. (Zaj a szélsőbalon. Egy hang: Ez agyon akar beszélni! Nagy derültség) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a ház méltóságát fentartani. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbalon. Egy hang: Az nem áll, hogy személyeskedtünk!) Perlaky Elek: Elég utalnom arra, hogy önök komolyan és olykor negédességgel is megtámadták e parlament tekintélyét. (íülemnondások a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, nem tagadhatják azt, hogy önök minduut Janúl előhozták a vitában, hogy a parlament nem elég erős az ország szabadságát és az alkotmányt megvédeni. (Igás! Ügy van! jobb felől.) Önök megtámadták a választókat, mikor azt mondották, hogy feltételezik azt, hogy egy reactionarius kormány e házba oly többséget tudna hozni, a minőt akar. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Engedelmet kérek, óvást teszek ez ellen. óvást kell tennem. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbalon.) Mert sokkal inkább bízom nemzetem politikai érettségében, mintsem hogy arról ilyet feltételezhetnék (Zaj a szélsőbalon.) és sokkal inkább érzem az erőt magamban és a pártban, hogy mi a reactionak eszközei soha sem leszünk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Midőn ezt constatálom, engedjék meg, t. ház, hogy sajnálatomnak adjak kifejezést a felett, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnapi felszólalása alkalmával azon nagy szótárból, a mely neki rendelkezésére áll, erre nem talált szavakat. 0, mint kritikus lépett fel, de nem volt igazságos, mert nem vette figyelembe az ellenséges jelenségeket, ennélfogva fellépése tisztán pártpolitikai felszólalás volt. És midőn ő megfeledkezett arról, mily nehézségek közt folytattak a tárgyalást; midőn megfeledkezett arról, hogy a nehézségek daczára mily kitartással, az ügyhöz méltó buzgalommal küzdöttünk mi vele együtt azon elvért, a mely elvnek ő mindig egyik előharezosa volt: akkor, én azt hiszem, nem volt igazságos ítéletében, nem volt igazi követője Deák Ferencznek. Őszintén sajnálom, de nekem úgy tűnt fel, mintha tegnapi gúnyos beszéde alatt ő azon piedestálról, a melyen mint államférfiút oly gyakran szerettem látni, néhány fokkal lejebb szállott volna. B. Kaas Ivor: Tagadjuk! Ő saját maga elveinek követője! (Zaj, nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Perlaky Elek: Azonban gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédével bővebben foglalkozni nem kívánok, hagyom azt talán nálamnál erősebb harczosnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek Irányi Dániel igen t. képviselőtársam beszédére és üdvözlöm őt azon loyalis nyi-