Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

43S 54S- országos ülés 1891. augusztus 7-én, pénteken. a 2. §-nak az új szakasz által való helyettesítését elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: T. ház! Az előadó úr határozottan kijelentette, hogy a bizottság nevében nem nyilatkozhatik ezen most tárgyalás alatt levő szakaszra, mert azt a bizottság nem tárgyalta. E szerint a bizottsági előadó tökéletesen correete járt el, (Helyeslés jobb felöl.) mikor mint képviselő — mert soha sem magánember — a maga nézetét előadta, a mire jogosítva volt. (Ellenmodás a szélső baloldalon.) Az teljesen ki van zárva, hogy az előadó itt az előadói széken beszéljen, azután lemenjen és mint képviselő szóljon: (Élénk ellenmondás a szélsőbalon.) ezt a házszabályok nem engedik meg, mert kétszer nem szólhat senki. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbalon. Helyeslés jobb felől.) Madarász József jegyző: Gulner Gyula! Elnök: Az előadó úr kíván megtámadtatäs következtében nyilatkozni. Perczel Dezső előadó: T. ház! (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl) Engedje meg a t ház, .... (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Menjen a helyére és onnan beszéljen! (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő úrnak nincs joga közbeszólai! i és azért rendre utasítom. (Zaj) Perczel Dezső előadó: • • . hogy azok után, isiiket gr. Tisza. Lajos t. képviselőtársam, mint a közigazgatási bizottság elnöke, valamint a ház igen t. elnöke a most felvetett kérdésre nézve elmondott, a magam részéről Szederkényi Nándor t. képviselőtársam imént elmondott szavaira egész röviden reflectálhas-ak. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy elég érthetően s minden kételyt kizáró világossággal elmondtam nyilatkozatom kezdetén, hogy a 2. §-nak azon szövegét, melyet a t. kormányelnök úr tegnap beterjesztett, a közigazgatási bizottságnem tárgyalta, következőképen ahhoz nem szólhatok s nem is kívánok, mint a bizottság előadója, szólani. A ki magyarul ért, annak alig lehet kételye az iránt, hogy ezzel mit akar tam mondani. De hozzátehetem, hogy nem is kívántam az előadói széket elfoglalni, hanem épen a t. 48-as és függetlenségi párt részéről hallottam felkiáltásokat, hogy nincs előadó, menjen fel az előadó az előadói székre. És miután ezt már kijelentettem s ha már a ház engedelmével fölszólaltam, mindenki emlékezhetik rá és a gyorsírói jegyzetekből is kitűnik, mondottam azt, hogy subjectiv nézetemnek is óhajtok röviden kifejezést adni. (Igaz! Úgy van! jobb fe^öl.) Én azt hiszem, hogy ezzel kötelességemet, mely előadói minőségemnél fogva reám háramlik, meg nem sértettem s nem léptem túl azon a határon, melyet az előadónak megtartani kötelessége, de egyúttal joga is. (Helyeslés jobb felől.) De ha azt tettem volna is, akkor sem Szederkényi Nándor t. képviselő úrra, hanem a közigazgatási bizottság teljére bízom eljárásom megbírálását és e tekintetben egészen nyugodtan appellálok annak ítéletére. Es kijelentem, hogy Szederkényi Nándor t. képviselő úrtól sem a múltra nem kértem, sem a jövőre nézve sem fogadok el utasítást vagy tanácsadást arra nézve, hogy előadói minőségemben hogyan és mikép nyilatkozzam. (Elénk helyeslés jobb felől.) Ezt tartottam kötelességemnek kijelenteni, mert engem az egész bizottság utasíthat valamire, de egyes képviselő nem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Madarász József jegyző: Gulner Gyula! Gulner Gyula: T. ház! Legyen szabad mindjárt igénytelen felszólalásom elején arra az ellentétre rámutatni, a mely a mélyen t. elnök úrnak és Perczel Dezső képviselő úrnak szavai közt mutatkozik, mert midőn az előbb szólásra felhívattam, a t. elnök úr a következőket mondotta: »Az előadó úr kíván szólani.« Én akkor leültem — minthogy az előadó úr a részletes tárgyalásnál mindig myilatkozhatik — és felállott Perczel Dezső képviselő úr és beszédét azzal kezdette, hogy ő nem előadó. (Derültség bal felöl. Felkiáltások jobb felől: Azt nem mondta!) A t. elnök úr előadónak nevezte, a képviselő úr pedig kijelentette, hogy nem előadói minőségben nyilatkozik. (Felkiáltások jobb felől: Azt sem mondta!) Szórói-szóra azt mondotta, nem szólhat, mint előadó, hanem csak saját subjectiv nézetét fejezi ki. Ha tehát ő maga azt állítja, hogy nem előadó, akkor azt hiszem, hogy a két enunciatio között mégis csak világos ellentét van. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Elnök: T. ház! Minthogy a t. képviselő úr az én szavaimra hivatkozva állította fel ezen ellentétet, kötelességem megmagyarázni az én álláspontomat. Én a házszabályokhoz — melyek világosan azt mondják, hogy: »Az első szó illeti a központi és külön bizottsági előadót, vagy ennek nem létében* stb. — tartva magamat, az előadónak adtam az első szót; (Helyeslés bal felől.) tehát csak azt tettem, a mit a házszabályok rendelnek. (Helyeslés.) Az előadó úr pedig azt mondta, hogy ő nem előadó, hanem kijelentette — hogy mintán a bizottság e szakaszt nem tárgyalta — a maga subjectiv nézetét akarja elmondani. (Helyeslés jobb felöl.) Az ellentét tehát, a melyet a képviselő úr említett, csak látszólagos. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Gulner Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, az előadó úr méltóztatott azt mondani, hogy nem szólhat, mint előadó. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)