Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

m 581. országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán. szó, nem voltak ennek az országnak jó támo­gatói és pártolói, hogy ezekkel együtt vádolnám azokat is, a kik másképen eselekedtek. Nem felej­tem el, hogyha az ős hibát tette is, de az utód jónak mutatkozott; és épen azért soha se méltóztassa­nak az aristokratia elleni vádnak tekinteni azt, ha mi azt hozzuk fel, hogy miképen volt ;i múltban. (Úgy vem! a szélsőbalon.) Mert az tagadhatatlan, hogy ma az aristokratia fogalmát is helytelenül fogjuk fel, mert Magyarországon nincsen meg az a fogalom az aristokratiáról, mint más országokban, a hol hűbériségből fej­lődtek a rangfokozatok; a hol a hivataloktól kelet­keztek a grófok, az algrófok és niarquis-k, a hol ez mind hivatal volt. Magyarországon ez így sohasem volt. Nálunk is volt ugyan temesi gróf, de ez nem volt olyan gróf, mint pb a külföldön szokásban volt mark gróf. Ez olyan dolog, hogy az idők változtával és a kormá­nyok változtával egészen másképen ítélték meg és tekintették az érdemeket; és én ma is azt mondom, mint már ezt voltam bátor elmondani egyik beszédemben, az ő Felsége személye körüli ministerium költségvetésének tárgya­lása alkalmával: vagy legyenek kitüntetések. de azok igazi érdemekért adassanak; vagy ha nem azokért adatnak, ne legyenek kitünte­tések. » Értem én, ha monarchiában kitüntetések osztogattatnak, de osztassanak érdemekért; s az olyan temesvári levelek folytán nyert kitünte­téseket elitélem és azt hiszem, önök közt is vannak, a kik azt nem helyeslik. Felemlítek itt egyet, a mi eddig nem volt felemlítve. Nagyon furcsának tekintem azt is és nagyon kevesen ütköztek meg benne, mert már beleszoktunk: hogy ha valakinek királyi tanácsosságot adnak és erre igazi érdeme volt, az borzasztóan röstelli a dolgot; ellenkezőleg ha semmi érdeme sem volt, maga lót-fnt""utána. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy a t. minister urak eleget panaszkodhatnak az afféle emberek miatt, kik kitüntetésekért járnak a nyakukra. Mi az a királyi tanácsosság? Magyarországon annak többnek kellene lennie, mint a valósá­gos belső titkos tanácsosságnak, mert valóságos belső titkos tanácsosa volt a német és a római császárnak; a magyar királynak mindig királyi tanácsa volt. Azelőtt a magyar kormány a királyi tanácsból állott; és mikor az osztrák házra ment át a korona: a királyi tanács kisebbé lett és az intimus aulicus lett valami. így történt, hogy a belső titkos tanácsosság rop­pant kegyelmesekké tette még azokat az embe­reket is, kik egyáltalán nem voltak kegyel­mesek ; a királyi tanácsosság pedig leszállott oda, hol nem nagy kitüntetési értéke van. Történelmileg így fejlődött a dolog és ha valaki engem azzal vádol, hogy én osztály­uralmi tendentiákkal vádoltam a túlsó oldalt, midőn a társadalom ezen bajairól szólottam, az nagy tévedésben van; mert mi tökéletes igaz­ságot mondtunk, midőn azt állítottuk, hogy azokhoz a bajokhoz, a melyek megvannak, igen sokban hozzájárul a t. szabadelvű párt és ennek kormánya is. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hozzájárult az által, hogy táplálta a czím­és rangkórt (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy ezeket a gyengeségeket valósággal istá­polta; (Élénk helyeslés a, szélső baloldalon.) hogy ezeket terjesztette és ezekkel igyekezett a párt­jának tett szolgálatokat megjutalmazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik ok az melyet a ministereluök űr maga is kijelentett, hogy t. i. neki nem kell senki és semmiféle párt segítsége arra, hogy keresztül vigye ezt a javaslatot. Itt minden czélon felül áll az, hogy az a párt legyen mindig többségben és az a párt gyakorolja a hatalmat, a mely a jelenlegi közjogi alapot tartja jónak. Ez volt Magyarországon 23 esztendőn keresztül a nagy szerencsétlenség ; mert igen sokszor mái­máskép alakultak volna a viszonyok, ha magát a tárgyat, annak jóságát nézték volna, nem pedig azt, hogy a 67-iki kiegyezés maradjon meg min­denáron úgy, a hogy van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minden bajunk innen deriválódik. És most midőn a véderővita feltüntette azt az örvényt, a melyre képes volt eljutni egy kormány; mikor ezen alapon állva, semmikép sem tudott a nemzeti érdekeknek istápot adni és azoknak támaszt nyújtani, méltán fel költethetett az aggodalom, hogy a nemzetnek kinyílt már a szeme; látja, hogy mi minden következtetik be. hogy men}­nyire fog az u. n. fekete-sárga dupla érzelem minden lélekbe beforrni. Ha ezt mind látja, utóvégre, mégis megtörténhetik az, hogy a válasz­tásoknál bármiféle erőszak ellen is oly ellen­állást fejt ki, hogy ezen pártnak többsége megszűnik. Okvetetlenül kell tehát eszköz arra, hogy most már a végső pillanatban tovább menjünk egy lépéssel az eddiginél és mindenáron megkísértsük biztosítani nem a jó közigazgatást, de a párt örökös uralmát. (Élénk tetszés és helyeslés a, szélsőbalon.) Ez az, t. ház, a mi közrehat azokra az állapotokra, a melyekből deriváltam azt, hogy ezen törvényjavaslat ma támogatókra talál és hogy vannak, kik ezt jónak találják és azért lelkesedni képesek. De ha ezt felhoztam, ez nem annyit jelent, mintha az osztályuralmi tenden­tiát akartam volna terjeszteni. Hogy azonhan ennek erre befolyása van, azt mutatják a kitün­tetésekkel űzött visszaélések, a temesi és az

Next

/
Thumbnails
Contents