Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

531, országos ülés 1891. julins 15-én, szerdán. :\7 ehhez hasonló esetek, a melyeket kellő világításba helyezni és pellegére állítani mindaddig nem lehet, míg ugyanazon párt ül egy helyen ; mert minden országban a kormányoknak és pártoknak visszaélései csak akkor kerültek napvilágra, a mikor ellenkező párt kerekedett felül. Ez az oka annak, hogy annyira kerülik, hogy az ellenkező párt kormánya jusson uralomra. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ez újabb bizonyíték arra. hogy sok a kormánynak takargatni valója. (Élénk derültség s helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát bátran mondhatom, hogy az osztályuralmi tendentiáknak szószólója nem voltam akkor, a mikor e körülményeket múltkori beszédemben rövidebben elmondottam és a mikor beszédemben igyekeztem kimutatni, hogy a mostani javaslat csak újabb stádium azon az úton, a hová eljutottunk a 48-iki eszmék elleni reactioban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt igyekeztem akkor bebizonyítani, hogy a 48-iki eszmék tovább terjesztése s az akkor letett alapokon való továbbépítés mit követelt volna? Azt követelte volna többek közt, hogy a mi addig a nemesség joga volt a vármegyékben, a nép joga legyen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt is állítottam, hogy a virilismus rákfenéje az önkormányzatnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert épen az aristokratiának legrosszabb nemét ülteti oda, a hol annak épenséggel nincs helye. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt is mondottam, hogy azok a férfiak, a kik 1848-ban azokat az eszméket, melyek a törvénybe vannak beiktatva s melyek harmincz esztendei küzdelemnek^eredményei, diadalra juttatták, sokkal liberalisabbak voltak, mint önök. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök hiába hordják a liberális czéget, mert czímnek nem merem mondani: de azok között a férfiak között voltak aristokraták, nemes nagy s minden jóért s szépért lelkesülő urak, a kik abban találták mágnás voltakat, hogy mert az Isten születésüknél fogva sok összeköttetéssel és nagy vagyonnal áldotta meg őket, úgy, hogy nem kénytelenek kenyérkeresetre gondolni; hogy azok, kiknek több joguk van, tehát több a kötelességük is a haza, a nemzet iránt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyenek voltak azok a férfiak, a kik megszavazták az országgyűlésen, hogy a rendiség eltörültessék. A rendiség eltörlése pedig okvetetlen megkövetelte volna azt is, a mint ezt beszédemben kifejeztem, hogy főrendiház ne legyen. Azt mondották e férfiak, hogy addig is, míg e szervezet létrejöhet, maradjon meg az eddigi alakjában; de az én felfogásom szerint még abban is demokraticusabbak voltak, mint önök, kik a szabadelvű pártot megalkották. Az akkor meghagyott főrendiházban még ott voltak azok a főnemesek is, főleg az erdélyi részből, a kik vagyonúk legnagyobb részét a szabadságért való harezokban vesztették el. E helyett az önök alkotta főrendiházban osztályozva lettek még a főnemesek is, sokan a korábbiakból kimaradtak és sokan, tán főleg azokból, kik mint — ha jól emlékszem — Pulszky Ferencz mondta, a labanczokkal tartottak és confiskált uradalmakat kaptak. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezért mondottam én azt, hogy az a 48-as eszmék elleni reactio alkalmas kasztszellemet teremteni. Nem mondtam, hogy ők ez uralmat mindenáron kezükbe akarják ragadni; de az, ha kasztszellem ily szervezésből nem származik, az illetőknek, nem pedig a rendszernek érdeme. Téves tehát gr. Hadik Sándor úr részéről az az állítás, mintha én az osztályuralomnak lettem volna szószólója és azzal akartam volna hatást gyakorolni. Nekem ez eszem ágában sem volt. Én örvendek azon, hogy a nemzet minden polgára összetart, hogy hazáját, nemzetét erősnek, virágzónak lássa. A ki ebben nem működik közre, legyen aristokrata, vagy más valaki, mindig szemben fog engem magával találni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezek után még csak egyre tartozom felelni, mert meglehet, hogy ezt is tévesen fogták fel azok között, a miket elmondani szerencsém volt. Ez pedig az, hogy igaz, mondtam annak idején, hogy e törvényjavaslat alkalmas arra, hogy egyes hatalmas családok kezébe juttassa az országban a befolyást, a kinevezéseket. Mondtam pedig ezt azért, mert fel szokták hozni, hogy mit ér az a vármegye, hiszen ott a sógorság és a komaság teszi meg a tisztviselőket. Erre én azt mondtam, t. ház — és ezt fen is tartom, a nélkül, hogy osztályuralmi tendentiákat predicálnék — hogy ez a sógorság és komaság, igazán megvan. De ez a sógorság és komaság ha ma még nem is tanúi, hanem majd idővel belátja, hogy igazuk volt azoknak a nemeseknek — akkor nem gentrynek, hanem egyszerűen tekintetes karok és rendeknek nevezett embereknek — a kik azt mondták, hogy igeuis tessék mindenkinek oda jutni, a hová tehetsége és képessége arra valónak tartja : akkor majd törekedni fog, hogy tanuljon; és törekedni fog arra, hogy még nagyobb képzettséggel bírjon. Én azt mondtam, hogy ezt a sógorságot a közigazgatásra ós országra nézve sokkal rosszabb sógorság és komaság fogja felváltani: tudniillik az a nagy, hatalmas és sok Összeköttetéssel bíró urak sógorsága és komasága, a kiknek támogatására a kormány rendesen rá van szorulva; és ezeknek a befolyása aztán nem csupánX.vagyY-ra,hanem igenis kiterjed az egész országra. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És kérdem: mi lesz akkor ebből az országból? Midőn azt látjuk, hogy ma még egyfelől