Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-547
543U országos ülés 1891. augusztus 6-án, csütörtökön. 42í Ekkor elővették a pisztolyt, melyet mindig övében hordott s látták, hogy üres volt. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) A ministerelnök úr megengedte, hogy Sheridan vígjátékát az ő életében igazolva lássuk. (Derültség a szélső hátoldalon.) Azzal vádol minket a ministerelnök úr, hogy mi itt a parlamentet a maga eljárásában, tanácskozásaiban gátoltuk. Azt hiszem, a ministerelnök úr meg volt arról győződve, midőn e törvényjavaslatot benyújtotta, hogy nem csekély dolgot akar, midőn a nemzetnek egész életorganismusát akarja megváltoztatni; s midőn az organisums kicserélésével életműködésének természetét, szellemi és politikai gondolkozásmódját át akarja alakítani. Azt hiszem, hogy a ministerelnök úr, mint okos, komoly államférfiú, a kinek már annyi tapasztalatai vannak, csak figyelembe vette azt, hogy annak a férfiúnak, a ki törvénybe meri foglalni és Magyarország törvényhozásának asztalára le meri tenni azt, hogy a törvénytelen rendeletek minden esetben végrehajtandók; hogy ujouczot és adót, ha azt az országgyűlés meg nem szavazta is, be lehet hajtani ; annak a férfiúnak, a ki nemcsak egész Magyarországnak, de sőt az egész világ alkotmányosan fejlődött államainak fejlődési alap princípiumát képező eszméjét és gondolatát egy törvényjavaslatban megtámadja: tudnia kellett, hogy nagy dolgot akar, nagyot mer. (Úgy van! szélsőbal felől.) Nagy tehetséggel, szerencsével és erővel még lehetséges, hogy egy ilyen merénylet keresztülmegy^, a hol nem éberek a törvényhozás tagjai; de Magyarországon, a hol a szabadságunkkal nemzeti létünk van összeforrva, mert hogy ha ezen szabadságot meg lehet semmisíteni; az állam szabadságát és függetlenségét össze lehet törni: ily országban a ministerelnök úrnak készen kellett lenni, hogy midőn ilyen nagy dolgot tesz, nagy ellentállásra is fog találni. (Úgy van! a szélső baloldalon) És a ki komolyan gondolkozik, annak megnyugvással kell fogadni a mi elszánt fellépésünket; mert jaj annak a nemzetnek, a mely jogait nem tudja végső elszántsággal védeni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Minden nemzettől, a melynek parlamentarismusa nincsen is a dualismus veszélyének kitéve, a kormányok és hatalmasok annyi jogot vettek el, a mennyit a nemzet eltűrt, hogy elvegyenek. A mi türelmünk, ellenállásunk, szívósságunk és kitartóságunk nagyságától és mérvétől függ, hogy e nemzetnek jogai megoltalmaztassanak és megvédessenek. (Úgy van! a szélsőbalon.) ±sem azért küldik és választják meg a képviselőket és alkotják meg a parlamenteket a népek, hogy jogaik a parlamentek kezében elsorvadjanak, elsápadjanak; hanem azért választanak képviselőket, azért állítanak fel parlamenteket és törvényhozási intézményeket, hogy azokban összesítsék a nemzetnek szívét-virágát, legjobb erőit, hogy azok a nép jogait megvédelmezzék, a nép jogait szaporítsák, szabadságát fejieszszék és biztosítsák. (Úgy van! a szélsőbalon.) A parlamentarismussaí az jön homlokegyenest összeütközésbe, a ki azt kívánja a parlamenttől, hogy a népet jogaitól rnegfoszsza, a nép szabadságát korlátok közé szorítsa és a nemzet egész erejét kiszolgáltassa a bureaucratiának és a kormány mindenható befolyásának. Ha a magyar nemzet azt látta volna, hogy képviselőháza minden ellentállás nélkül engedi a nemzetet jogaitól megfosztani, szabadságát korlátozni, kétségbeesett volna és a jövő politikai barezokban elvesztette volna báTörságát. (Úgy van! a szélsőbalon.) A parlament tekintélye mindig attól függ, hogy milyen erőt képvisel. Az a parlament, mely akaratának aláveti a kormány akaratát; az a parlament, mely az uralkodónak akaratát szigorú korlátok között tudja tartani; az a parlament, mely az alkotmányos szabadságok határvonalait féltékenyen őrzi, mely a néppel együtt érez, mely a néppel együtt gondolkodik: az a parlament tekintélylyel bír. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasztalanul fog itt a ministerelnök úr statisztikai adatokkal előállani, mert azok mindig hamisan fognak mutatni, ha nem arra számít, hogy háta mögött nem hazafias szabadságszerető polgárok állanak, hanem egyszerű statiszták. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Nem kell, t. ház, ezen elszörnyííködni. Az elszörnyííködésnek nem az események végén van helye; hanem akkor kellett volna elszörnyűköd!:], midőn a ministerelnök úr ezt a törvényjavaslatot titokban készítette, (Úgy van ! a szélsőbalon.) az államnyomdában titokban kinyomatta, a nélkül, hogy az önök véleményét megkérdezte volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormány akarata és véleménye a képviselőház elé került, mielőtt az önök bírálatába részesült volna; a közigazgatási bizottság előbb letárgyalta: ott a ministerelnök úr megállapodott és ígéreteket tett a nélkül, hogy önöket, a szabadelvű pártot, megkérdezte volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert nem tarthatom a szabadelvű párt megkérdezésének azt, hogy a közigazgatási bizottság tárgyalásai alatt afféle stimmelő concerteket tartott a bizottság tagjaival minden délután, hogy a másnapon tárgyalandó szakaszok megállapításánál jó összhangban működjenek a kormánypárti képviselők, a kik a bizottságnak tagjai. Ha kezdettől fogva végigtekintek a történteken, azt látom, hogy a ministerelnök úr önfejtíleg járt el. Sőt még a cabinetnek minden tagja sem volt jelen azon ministeri tanácsban,
