Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-547

420 547. orsziígos üK's 1891. anensz'nsfl-áii, csütörtökön. annak egyik biztosítékát és alapját képezi, tár­gyalásra, a nélkül, hogy a választók előre meg­kérdeztessenek, ezen országgyűlésnek erkölcsi jogosultsága nincs. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Nem ismerjük el végre a vád alapos­ságát ellenünkben azért sem, mert méltóztassa­nak visszaemlékezni — elejétől fogva határozot­tan — és nyiltan, mint férfiakhoz illik, kijelen­tettük, hogy minden törvényes eszközt fel fogunk használni, hogy ezen törvényjavaslat a jelen országgyűlés alatt törvényerőre ne emeltessék. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magukra vessenek tehát, t. uraim, ha hízva nagy többségükben és megvetve e kisebbséget, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hajójuk zátonyra, került. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Factiosus oppositioval nem vádolhatnak. Személyes tekintetek nem vegyültek küzdel­münkbe ; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) elvekkel harczoltunk erőszak ellen is. (Hosszan tartó élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Justh Gyula: Onnan jöttek személyes motívumokkal, innen nem. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Irányi Dániel: Mi nyugodtan tekintünk nemcsak saját választóink, hanem a nemzetnek ítélete elé is. (Úgy van! a szélsőbal felől.) A mi már a ministerelnök úrnak módosít­ványát illeti, melylyel a hátra lévő 277. szakaszt elejtetni kívánja, és ezek helyett új szakaszt indítványoz: talán szükségtelen mondanom, hogy mi azen szakaszt, ha a holnapi ülésben vétetik tárgyalás alá, nem fogadhatjuk el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nera fogadhatjuk pedig el, a többi okokat mellőzve, legfőkép azért, mert, mint a felolvasott szövegből megértettük, a szerint a kormány arra utasíttatik, hogy az ott megjelölt törvényjavaslatokat az első szakaszban elfoga­dott elv alapján terjeszsze elő. De azt gondolom s lalán nem csalódom, hogy ezen szakaszt t. szomszédaink sem fogják elfogadni. Nem fog­ják pedig azt elfogadhatni azért, mert abban csupán csak egyike említtetik azon törvény­javaslatoknak, a melyeket önök a közigazgatási törvényjavaslat kiegészítő részeinek hirdettek. Nem említtetik nevezetesen sem a tisztviselői szabályzat, vagyis az úgynevezett pragruatica, sem a tegye! mi bíróság, a mely pedig okvetlenül szükséges. Hozzájárul ehhez még az is, a mit mi untalan hirdettünk, hogy a községek és városok rendezéséről szóló törvényjavaslat sincs felemlítve; (Helyeslés a szélsőbalon.) és így az ily szakasz még az önök szempontjából sem fogad­ható el. (ügy van! a szélsőbalon.) Mindamellett meglehet, sőt okulva a tapasz­taltakon, el is hiszem, hogy önök, uraim, a túl­oldalon, a másik szakaszt is el fogják fogadni. Ám viseljék érte a felelősséget, ugyanazt, a mely önökre a négy hónapi időpizarlásért is háramlik, (É ] énk derültség jobb felől. Élénk helyes­lés szélsőbalon.) a melyet én csak az esetre nem fogok elvesztett időnek tartani, ha az okok, az érvek, amelyeket fejtegettünk, az aggodalmak, a melyeknek hangot adtunk, utat találnak a nemzet elméjébe és szívébe. (Élénk kelyeslés a szélső bal­oldalon.) Mi legközelebb szétmegyünk kipihenni a fáradságot és számot adni választóinknak sáfár­kodásunkról. A mi számadásunk rövid és egy­szerű lesz: beváltottuk adott szavunkat, meg­mentettük, a mit lehetett; polgárok ítéljetek. (Hosszan tartó zajos éljenzés a szélső baloldalon ) Madarász József jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök úr előterjesztése után mélyen érzett részvétemet fejezem ki. (Derültség a szélső baloldalon.) A kis halott, melynek ravatalát körűlálljuk, megérdemli, hogy ismételjük Vörösmarty azon versét: »Eljátszottad hát kis játékidat, kedves gyermek, hamar játszottad el.« (Élénk derültség és helyeslés a szélsőbalon.) A miuisterelnök úr ezen komoly és gyászos pillanatban nem a meg­boldogult érdemeiről beszélt, hanem azon gonosz­tevők rettenetes voltát írta le, a kik ezen kis­dedet, mely idő előtt született és szervi hibák­ban múlt ki, kivégezni elég vakmerők valának. (Élénk derültség szélső felől.) A gonosztevők tet­teinek elbeszélése borzalommal tölti el a félénk és jámbor szívű embereket, a milyenek, hogy a ministerelnök úr háta mögött üljenek, ő — lehet — kívánja, de minket csak mosolyra és neve­tésre gerjeszt; mert annak, a ki kárt vallott, joga van haragudni. (Tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, a vita kezdetétől fogva, bármi történt is, mindig azt hallottuk és olvastuk, hogy a ministerelnök úr azt hangoztatja: »Legyetek nyugodtak a törvényjavaslat felől, nekem van egy gondolatom, ha én azt ki fogom mondani, akkor az ellenzék minden politikai sakkhúzása semmivé fog lenni.« Sheridan vígjátékában sze­replő egyik államférfiú jut nekem eszembe, a ki egész politikai életében örökké rettenetes­nek tűnt fel s mint ilyent ismerte a közélet és pályatársai, mert mindig azt mondotta: »Nekem van egy gondolatom, ha én azt ki fogom mon­dani, akkor mindjárt máskép lesz.« Ez a diplo­mata halálos ágyán feküdt, barátai körülállták és kérték, hogy ne vigye magával azt a nagy titkot, melylyel mintegy töltött pisztolylyal járta be a világot s rettegésben tartott mindenkit. S midőn barátai erre kérték s felemelték fejét a párnáról, azt monda: »Nagy gondolatom van nekem, de ha én azt kimondom« —- erre vissza­hanyatlott párnáira s kimúlt.

Next

/
Thumbnails
Contents