Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

34 531. országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán. kifogást sem teszek az ellen, ha azt hiszi valaki, hogy a beszédek arra valók, hogy hangulatot csináljanak. Nem tudom, t. képviselőtársamnak van-e czélja hangúlatot csinálni; de nekünk bizonyos értelemben a hangúlatcsinálás a czélunk, még pedig azért, mert mi e házat nem arravalónak tartjuk, hogy monológot mondjon el egyik-másik; hanem hogy a kölcsönös capacitationak és a jóakaró megértésnek hely adassék. (Helyeslés a szélsőbalon.) S ha ez nem így van, t. ház, ezt ép az olyan képviselő urak okozták, mint a felszólalt képviselő úr és a kormány élén álló férfiú; mert ma már ott vagyunk, hogy rossz néven veszik, ha itt alaposan és hosszasan vitatunk meg valamit; ha hosszasan tart az általános tárgyalás; ha itt érveket hozunk fel; és azt mondják, ha erős ellenzés történik, hogy az obstructio. Önök szerint csak az nem volna obstructio, hogyha az, arait önök kimondottak a pártértekezleten, itt egyszerűen en bloc elfogadtatnék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mire való akkor a parlament? Önök, mint a volt kormánynak utódai, oda vitték a dolgot, hogyha önök szerint működnék a parlament, az Európának gúnyjává vált volna. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy a parlamentarismus ide nem jutott, bizonyára nem azok érdeme, a kik, a mint helyesen mondatott, még az osztálytárgyalásoknak is megszüntetésére törekednek; s a kik a bizottsági rendszert úgy hozták be, hogy maguknak ott ^négyszeres, ötszörös többséget biztosítsanak. Önök magukat még némileg a Deák-párt utódainak merik nevezni; holott e férfiú azt mondta, hogy ő a bizottságban és a házban azért ül, hogy tanácskozzék, nem pedig azért, hogy vak intésre szavazzon, (Tetszés a szélsőbalon.) Ha ily eljárás és gondolkozásmóddal szemben a parlamentarismus még nem vált valósággal gúny tárgyává s nem működik úgy, mint önök akarják: annak megakadályozó! ezen az oldalon ülnek: s ne vegyék rossz néven, ha mi ezt csakugyan megakadályozni törekszünk; s ne vegyenek maguknak báTörságot megrovólag beszélni, hogy a parlamentarismus méltósága sértetik, mert bármikor sértessék: ez csak akkor kovetkezhetik be, ha az önök eljárása tíírhetlenné válik (Ügy van! a szélsőbalon.) és a szenvedély kitör, látva, hogy önök meg akarják semmisíteni e pártot, az egyetlen tényezőt az országban, mely igazán, őszintén, valóságos tanácskozás színterévé akarja tenni a parlamentet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezek után különösen azzal kell foglalkoznom, a mire gr. Hadik t. képviselő úr beszéde adott alkalmat, ki azt mondja, hogy mi osztályuralmi tenűentiákkal vádoljuk önöket és azokat, a kik a javaslat mellett vannak; és e mellett azt is mondja, hogy ez homlokegyenest ellenkezik a történelemmel. Hát, t. ház, ha arról van szó, hogy kik beszélnek igazán történelmi igazságról; hogy kik szeretnek úgy a történelemről beszélni, hogy legalább az egyes történelmi adatokat meg is nézik és elolvassák: akkor ne méltóztassék arról az oldalról történelemről és történelmi igazságról szólani. Lássunk néhány példát: minő oda át az a történelmi tudomány? Selnvarez Gyula t. képviselőtársam például oda jutott, hogy olyat is sokat, mi tőlünk ered, idegen származásúnak tekint. TJgy vagyunk az ily történelemmel, mint mikor egy tudományos értekezés jelent meg egy tudományos munkáról, melyről azt mondták: íme e munka milyen szép, milyen nagyszerű, meglátszik rajta, hogy a görög classicus tudomány teremtette. A munka megjelent egy külföldi lapban, meg is nevezték a szerzőt, hogy azt úgy nevezik, hogy Solimozi, szép görög név. De később kisült, hogy az írót Solymosynak hívják, ebből lett a Solimozi. (Derültség a szélsőbalon.) így áll a dolog az önök tudományával is. Ha arról van szó, hogy Európában az alkotmányosság alapelvének melyik nemzet volt megalapítója; ha arról van szó, hogy melyik nemzet talált szerencsésebb szervezetet, hogy a bureaucratia hálójába ne jusson: akkor ne keressék Frisiában, Burgundiában az előzményeket; megtalálják azokat itt Magyarországon; és ne gondolják, hogy Solimozi az író, hanem fogadják el Solymosyt írónak. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) így vagyunk a ministerelnök úr történelmi tudományával is. Erre kiterjeszkedni nem akarok ; elegendőnek tartom b. Prónay Dezső és Eötvös t. képviselőtársamra hivatkozni, mert hiszen azt már akármelyikünk az'első tekintetre látta, hogy midőn azt mondta, hogy addig, mikor még a megyék erősek voltak, nem volt olyan haladás Magyarországon, mint 25 év alatt; ez oly állítás, mely nemcsak a történelemmel, hanem a ministerelnökiszék méltóságával is ellenkezik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az, a ki nemcsak egy nagy párt vezetője, hanem még a kormánynak is élén áll, azt hiszem, tartozik vele, hogy kimondása olyan legyen, a mely legalább, ha történelemről beszél, a történelmi hűségnek megfeleljen ; ha pedig politikáról beszél, legalább bizonyos politikai dolgokat tartalmazzon. Akkor lesz a szó mellett tartalom és akkor nem fognak közbejönni oly esetek, hogy ő Felségének a törvényjavaslat mellett a megyékre való hivatkozás tanácsoltatik, melyekért pedig mindenki tudja, hogy más nem lehet felelős, mint a ki a tanácsot adta. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy azok