Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

681. országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán. SS szokás szerint helyesen fogok cselekedni, ha a legközelebbi alkalmat, a mikor felszólalok, erre is felhasználom. De mielőtt ebbe belemennék, egyet előre bocsátok, mivel ez épen ma történt; és azt hiszem, az udvariasság is megköveteli, hooyha egyéni felszólalásokkal foglalkozom, -hogy az előnyt a közvetlen előttem szólottnak adjam; (Halljuk! Halljuk!) és ezért mindenekelőtt azon válaszszal akarok röviden foglalkozni, melyet t. képviselőtársam Beöthy Ákos, az imént Herman Ottó t. képviselőtársamnak adott. 0 t. i. azt mondta, hogy ő igen helyesen érvelt annak idején és Herman Ottó t. képviselőtársam rosszal fogja fel Franeziaország organismusát és történelmét, ha ő a centrálisaimra nézve azt tartja, hogy az hátrányos volt és hogy talajdonképen ott is az egész nemzetnek zöme, nem pedig a központból cselekvők adták meg a lökést mindannak, a mi Francziaországban történt: mert áffvmond, három forradalmat csinált ebben a században a franezia főváros és ha mi is hasonló helyzetben lehetnénk, mint a francziák: véleménye szerint azt az igen t. három ministert, a ki ott ül, már nem fognánk a székekben látni. Minden tiszteletem mellett, melylyel a minister uraknak egyénisége iránt viseltetem és közölök különösen az érdemei iránt is — nem a ministerelnök urat értem — (Élénk derültség a szélsőbalon.) mégis politikai szempontból természetesnek fogják találni mindnyájan a házban, ha azt óhajtom, hogy ne ők ülnének a ministeri székekben; de viszont azt nem tartom előnynek, hogy csak forradalom útján lehet a ministereket székeikből eltávolítani. És ha a centralisationak az az eredménye, hogy a természetes organicus működés útján az oda nem való elemeket nem tudja kilökni magából és nem tud a bajokon segíteni, hanem csak forradalmak, erőszakos megrázkódtatások útján : én azt hiszem, t. ház, hogy az a legfényesebb érv a mellett, hogy azt az önkormányzatot kell pártolnunk, a mely mellett mi léptünk sorompóba. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) A másik t. képviselőtársam, a kinek beszédére kötelességem reflectálni, gr. Hadik Sándor képviselő úr. (Halljuk! Halljuk!) Úgy hallom, hogy első beszéde volt, a mit mondott, nincs szerencsém személyesen ismerni a t. képviselő urat. Június 19-én mondott beszéde azonban tökéletesen reassumálta úgyszólván a hangját azoknak a felszólalásoknak, a melyek provocatio tekintetében ezzel az oldallal szemben valóságos mintaképül szolgálhatnak ; mert azt mondta legelőször is a t. képviselő úr, polemisalva Beöthy Ákos t. képviselőtársammal, hogy ő azt a politikát kedveli és pártolja, mely mellett felszólalt; de hát ő nem is hagyja ám magát eltántoríttatni attól semmikor, mert azt KÉPVÍL NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. mondja: »Meg vagyok győződve, hogy hiábavaló lesz egyes képviselő uraknak — ezek között én is meg vagyok nevezve — minden fáradsága, midőn szembeállva a történelmi igazsággal, hiszem és felteszem, hogy jóhiszeműen, arról akarják meggyőzni a közvéleményt, hogy állami életünk fejlődését és haladását osztályuralmi tendentiák akasztják meg«. Itt még benne van az a concilians szó, hogy kegyes felőlünk — a kikről ez a felfogása — feltenni azt, hogy mi csakugyan jóhiszemtíleg rádobjuk osztályuralmi tendentiákkal azokat, a kik a javaslat mellett vannak — hogy mi nem vádoljuk azokkal, legalább én nem, majd rá fogok térni — de kérem, mibépen gondolja ő azt a jóhiszeműséget? Azt mondja: »Meg vagyok győződve, hogy az ilyen czélzattal elvetett magok«, tehát a jóhiszeműség feltevése után másfelől malitiat vet szemünkre, a mi bizonyára nem eoncilians kifejezés — »hála a magyar ember nyugodt és egészséges gondolkodásának, nem hajtanak gyökeret, mert a józanság és az összetartás sziklatdajára hullanak«. Tehát a magyar nép józan eszén fognak megakadni ezek a czélzatok, ez a mag. Már a mi azt a józan és egészséges észt illeti, mielőtt érdemlegesen belemennék ebbe a tárgyba — mert igen fontos kérdésekről van itt szó — csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igen sokan különbözőleg fogják azt fel. Áz egyik i'igy fogja fel, hogy a legjobb mindig az az elv: »der Gescheidtere gibt nach«. (Derültség a szélső baloldalon.) Az egyiknél ez a józan ész. Úgy látszik, a túloldalon józan észnek azt tartják, hogyha a ministerelnök úr kívánságának, mint okosabbak, mindig engednek. (Derültség a szélső baloldalon.) És mihelyt mi azt tartjuk, hogy nem ebben áll tulajdonkép az egészséges gondolkozás, hanem abban, hogy kellőkép meg kell bírálni mindent, a mit javasolnak és független meggyőződést kell szerezni és azt kell követni : ezt nem tartják józan észnek. De ha oly mag hintetnék el, a mint az mondatott, én is örvendve üdvözölném, ha e czélzat a józan ész és összetartás sziklatalaján hajótörést szenvedne; de ez bizonyára nem fog bekövetkezni akkor, hogyha azok által, a kik itt először működnek s a kik a háznak fiatalabb tagjai, nem az ápoltatik, a mi köztünk az egyetértést és összetartást biztosítni képes, hanem az, a mi inkább a szétválasztásra, az elkülönzésre vezetni alkalmas. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Hogy a jóhiszemnek nála mily értelme van, az kiderül abból, midőn azt mondja, hogy ezektől a dolgoktól, meg a párturalmi vádaktól nem fél; mert utóvégre ezek mindig csak hangúlat csinálásra fognak fegyverül használtatni. Semmi 5