Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

30 581. országos ülés 1891. Julius 16-én, szerdán, következtében nyilatkoznak meg az elemek előnyei és hibái, világos előnyöket szabva a kormányzat számára. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) E becses dolgot fölcserélni akarni bármiféle kiválogatott kinevezési rendszerrel, botor eljárás és nem is állhat meg a közéletben nemcsak Magyarországon, ele egyáltalában sehol sem, a hol a fejlődés a szabadságból indul, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De hát, t. ház, fölneveltünk magunknak egy ifjú elemet, a mely azt mondja: micsoda választás? Nekünk kinevezés kell. így szólnak azok a sarjak, a kiknek apái még nem messze a múltban egészen másként gondolkoztak. (IIelyeslés a szélsőbalon.) Miért volt gr. Andrássy Gyula körülbelül abban a korban, mint a melyben most fiai vannak, határozottan a választási rendszernek híve; és miért akadtak akkor fiatal férfiak, a kik nem voltak a választási rendszernek hívei, a kik elég erkölcsi erővel és báTörsággal bírtak, hogy azt be is váltották és a mellett érveltek is ? Meg fogom mondani, hogy miért, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ez abból származott, hogy akkor az ifjabb generatio előtt fölséges mintaképek állót tak. Indáihatott az ifjú elem Kossuthután; indulhatott Széchényi után; és indulhatott az aulicusok után, mert még azok az aulicusok is mutattak szabást. Én emlékeztetem a t. ház legrégibb tagját, Madarász Józsefet arra a jelenetre, a mikor b. Sennyey Pál kinyilatkoztatta, az akkor már dübörgő forradalom küszöbén, hogy ő elítéli a forradalmat és conservativnak vallja magát. 0 férfi volt és volt benne szabás, mert nem kérdezte, hogy mi lesz életének vége; akkor a nehéz körülmények közepette megmutatta, hogy tud gondolkozni és tud cselekedni, van meggyőződése és ennek báTörsága. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Hát azoknak a mi fiatalainknak, a kikre már nevük csengése miatt is a nemzet figyel: kik és mik legyenek azok számára a minták? Mi mutassa a magasságot hova eljuthatnak? A selyem sapka, t. ház! (Élénk derültség a szélsőbalon.) A kiszolgált nagyságok selyem sapkája; tehát törekszenek a hálósapkák, a kinevezési rendszer után. Ez az erkölcsi kép! T. ház ! Ki ne emlékékeznék a mi kedves Fenyvessy Ferencz képviselőtársunkra, mikor lassankint, nem egészen találóan ugyan, de az ö fellépése következtében a magyar Cassagnac nevét vívta ki magának; (Élénk derültség a szélső haloldalon,) és a ki annyira üldözte a pártcserélést, a meggyőződés felfüggesztését; a ki annyiszor felhívta a kormány figyelmét ama veszélyre, a mely pl. Pulszky Ágost képviselő úrban és könyvének bevégzetlen periódusaiban rejlik; (Élénk derültség a szélsőbalon.) és a ki egyszer igazán megkaczagtatott mindnyájunkat egy felségesen sikerült tréfájával. Midőn tudniillik Beksics Gusztáv képviselőtársunk egyszer egy kissé elragadtatta magát és olyan eszméket pengetett a nemzet dicsőségéről, a melyek nem igen illettek szabad el vűpárti mértékhez és a »Nemzet« irányához: akkor Fenyvessy Ferencz képviselőtársunk azt mondotta, hogy Beksics Gusztáv képviselő úr hasonlít az olyan órához, a mely jól mutat ugyan, de hamisan üt; (Élénk derültség a szélső baloldalon.) s már most ő szegődik Beksics mellé. Mit tartsunk már most arról az óráról ? Azt, hogy most rosszul is mutat és hamisan is üt. (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van!) T. ház! Megmondtam, hogy beszédem végén egész nyíltan és őszinteséggel meg fogom mondani, hogy a törvényjavaslatról és gr. Szapáry Gyula ministerelnök űr eljárásáról mit tartok. (Halljuk!) A ministerelnök úr insistál azon, hogy a törvényjavaslat letárgyaltassék, daczára annak, hogy majd csak nagyon későn fog életbelépni; de neki erre a csonka törvényjavaslatra okvetlenül szüksége van. Hát nyíltan jellemezve ezt az egész eljárást, én egyebet nem látok benne, mint azt, hogy a magyar kormányférfiak legújabb iskolája észrevette azt, hogy a politikai befolyás biztosítása semmivel sem könnyebb, semmivel sem tartósabb, mint kinevezésekkel. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A kinevezés az a varázserő és varázshatalom, a inelylyel városi positiot, országgyűlési kerületekben megmaradást, szóval mindent lehet biztosítani. És minthogy a ministerelnök úr elődje, Tisza Kálmán a kinevezésekben már valóban odament, hogy a különböző elemek kielégítésére egészen speciális írj hivatalokat kellett felfedeznie — mint Eötvös Károly t. barátom meglehetős teljességgel elősorolta — tehát a ministerelnök űr, a kinek legfőbb törekvése az, hogy ő is biztosítsa magának a positioját és befolyását, ő is folyamodik e rendszerhez. De miután már minden képzelhető hivatal tömve van kinevezettekkel, ő ide állított egy óriási kinevezési sorozatot s azt mondja: magyarok, ide nézzetek! a ki jól viseli magát, arról nem feledkezem meg! (Derültség a szélső baloldalon és felkiáltások: Igaz! Úgy van!) És vijjjon miért van szüksége e hatalomra a t. ministerelnök úrnak? Hát tessék bevallani nyiltm, miért tagadják? A függetlenségi párt felszaporodása szálka nemcsak az önök, de mások szemében is— ez nekem subjectiv meggyőződésem — mert adataim nincsenek, hogy intést kaptak, hogy e megerősödést nem szabad tűrni, hanem irtó háborút kell indítani azok ellen, a kik azt a gyalázatot követik el, hogy Magyarországot teljesen