Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

581. országos ttlés 1891. Julius 15-én, szerdán. 3 \ szabadnak és függetlennek akarják látni5 (Igaz! tlgy van í a szélsőbalon.) most ez a erimen laesae oiajestatis! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre szerény helyzetemben csak egygyel tudok felelni. Hivatkoznak a parlamentre, a parlatnentarismusra, a többség jogaira, a kisebbség kötelességeire. Hát én a parlamentáris rendszert csak addig tisztelem és tartom a nemzetre nézve áldásosnak, a míg annak többségét nem látom a reactio ösvényére lépni. Lehet a többség couservativ is, de csak a szabadság értelmében: ekkor küzdhetünk a több és kevesebb szabadságért; megfelelhet önöknek a kevesebb, mi követelhetjük a többet s ekkor egészséges a tanácskozás és eredménye. De a reactio terére lépni: a mely többség ezt teszi, az az én szememben nem más, mint volt az a többség, melyet Hayüau Paskievits hozzájárulásával 1849ben nyert. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nyert hatalom az, t. ház, melynek jelszava csupán a »sie volo, sic jubeo«, — abban az értelemben, hogy nem ismer az országban semmi egyebet, csak az ő hatalmi érdekét s a mi az alatt van, az egy kormányzandó inassá, melyre e hatalom rádiktálja az akaratát. No hát, t. ház, ha még akkor is azt mondják, hogy önök a nemzet történeti alapján állanak; ha önök akkor sem fontolják meg, hogy egy számban kicsiny elem, a melynek államalkotó leghűségesebb eleme még kisebb az egész 11 él, az experimentumokat úgy bírhatja el, a mint elbírják nagy nemzetek. — De nem! Én felteszem önökről, hogy nem tudatosan cselekesznek; felteszem, hogy nem hazafiat] anság vezeti önöket s hogy nem akarják meggyilkolni a nemzetet. Ámde azért mégis azon az ösvényen vannak; mert a ki a közszabadságot sérti, a ki a reactio lejtőjére lép: annak nincs más útja, mint az, mely a katastrophához vezet. És ha önök keresztülviszik e törvényjavaslatot; s ha a kinevezési rendszer behozatalával beleviszik annak szellemét a még ma is érintetlen rétegekbe ; én nem hiszem ugyan, hogy a magyar nemzet ez által moraliter tönkretétetik és hogy el fog pusztulni moraliter és physicailag is. Mert még az ilyen kicsiny nemzet is organismus, a mely, ha beleesik egy nagy betegségbe, abból ismét fellendülhet. Még az önök kísérletére nézve is tudom, hogy meg lesz a nemzetben az az erő, mely a reactiot más értelemben, tudniillik önök ellen fogja érvényesíteni. (Tetszés a szélsőbalon.) Vigyázzanak, t. képviselő urak, az idők járása nehéz és én meg vagyok győződve arról, hogy a mely ösvényre léptek s a mely ösvényen most a nemzet képviselőinek tekintélyes részével szemben erőszakot gyakorolnak, ezen az ösvényen instituálni fogják azt, a mit a magyar közélet úgyszólván kizár: tudniillik hogy igazi magyar institutiok mellett nem fejlődhetik a forradalom. Önök instituálni fogják a forradalmat s rá fogják kényszeríteni előbb-utóbb a nemzetet, hogy a forradalom ösvé. yére lépjen. (Úgy van! Úgy van ! a szélső haloldalon.) T. képviselőtársaim! Ne vegyék a dolgot ixgy, hogy Tisza után következik Szapáry, Szapáry után következik egy más s hogy a többség tevékenysége csak abból áll, hogy a képviselőházból a megyébe futva, piman pedig vissza a képviselőházba járjunk. És igen helyesen rámutatott előttem szólott t. barátom Mocsáry Lajos, hogy azok a szunnyadó erők és szunynyadó érzelmek, melyek egy nemzetben vannak, egy lökésre, mely nem itt, hanem másutt adatik meg, bámulatos hirtelenséggel kifakadnak és akkor elsöpörnek mindent, a mi útjukban áll. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A magyar választási rendszer, az önkormányzati institutio, az elemek nevelésével, fegyelmezésével s a köznek belevonásával a közügyekbe, tette meg azt, hogy valameddig ez az institutio hatott, a nemzet forradalom terére nem lépett; de nem is volt rá szüksége, mert szabadságát meg tudta a maga kicsiségében is védelmezni a választási rendszerrel minden faggatás ellenében. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha önök behozzák az önök rubrikáit társadalmát és kezd fejlődni a magyar társadalom e rubrikák mellett, sőt azok ellenében, akkor azt a rubrikáit rendszert csak forradalommal lehet megsemmisíteni és azért a história előtt önök lesznek a felelősek. Nem fogadom el a czímet. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Beöthy Ákos képviselő úr kíván személyes kérdésben szót emelni. Beöthy Ákos: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy rövid észrevételt tegyek Herman Ottó t. barátom szavaira; hiszen úgyis benne vagyunk a kedélyes csevegésben, habár ez nem is párbeszéd, hanem inkább magánbeszéd alakjában jelentkezik. És valóban ily viszonyok között nem nagy szerencsétlenség, ha én a szavak özönét egy pár cséppel gazdagítom. (Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó t. képviselőtársam neheztelte azt a minapi állításomat, hogy Francziaország nagyságát a központosításnak köszönheti és azt mondta erre, hogy ezt a nagyságot, dicsőséget és munkát nem annyira Paris csinálta ; mert ez állana akkor, ha Paris volna Francziaország; hanem csinálta maga a franezia nemzet és állam. Hát én nem hiszem, hogy e két állítás egymással ellentétben van, mert Paris igenis azt a szerepet játszotta Francziaországban, a melyet játszik az emberi testben és szervezetben 1 a fej. A szervezett Francziaország csinálta a