Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

531. országos ülés 1891. jnlius 15-én, szei'dáa. 29 folyton kötve kell tartani és a melyre nézve a városi hatóság bármikor kimondhatja, hogy ebben és ebben a városrészben negyven napon át csak zsinóron lehet vezetni. (Derültség és felkiáltások a szélsH baloldalon: És adót fizet!) Fordítsuk meg a törvényhozásnak egész szellemét, Mi már most nem azt akarjuk tudni, hogy mi nem szabad, hanem azt, hogy mi szabad ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) És midőn így állunk a dolgokkal, akkor előáll Veszter Imre t. barátom és üdvözli a törvényjavaslatot, mert az a demoeratia előkészítője. Hát, t. ház, miféle deniocratiáról van ebben a törvényjavaslatban szó? Arról a democratiáról, hogy neveljünk fel közigazgatási szakférfiakat, a kik végigmennek az országon, mint a cseh verklisek az »ubi bene, ibi patria* jelszó alatt. Azt mondják, hogy rosszak a megyében az autochton elemek. Vájjon lehet-e ezt^ az egész ország összes megyéiről elmondani? És ha roszszak volnának: mi a feladata egy valóságosan átérző központi kormányhatalomnak? Talán az a feladata, a mi a haszontalan családapáé, a ki gyönge gyermekét megfojtja, mert az a családban nem használható ? Az olyforma demoeratia, mely nem azt mondja, hogy azt az elemet, mely itt van, iparkodom úgy nevelni és vezetni, hogy nekem a közéletben functiokat teljesítsen ; hanem azt úgy tekinti, mint romanyagot, a melynek nyakára adnak egy dressirozót, a ki úr lesz fe lette: az ily demoeratia nem kell. Általában soha sem kell a terminusokkal játszani és nincsen nemzet, a melynek közelmúltjában oly tapasztalatai lettek volna, mint volt Magyarországon a magyarságnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Volt-e és lesz-e valaha oly rendszer, mely tökéletesebben administrált volna, mint a hogy administrált a Bach-rendszer, a midőn minden, de minden rubrikába volt szedve, minden numerus közé volt rekesztve, minden csendőrnek meg volt az ő útja jelölve, minden elintéztetett, restantiák nem voltak; csak egy baj volt: hogy a társadalom másfelé fejlődött, mint az a rendszer. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az adja meg az önkormányzatnak hivatását és jogosultságát, hogy az organismusból merítve s reá alkalmazva, a merevségtől megóvja azt a functiot, mely a közéletnek apró-cseprő akadályait elhárítja az átból; mely jogokat biztosít a közélet menetében; elvégzi azt, a mi valósággal a közre tartozik. Igen jól tudjuk, hogy a Bach-korszak alatt, melynek zsandársága sokkal fegyelmezettebb, jobban és katonásabban volt gyakorolva, mint a mostani, virágzott fel a magyar alföldi betyárság. A zsandárság folyton patrollirozott és mindig azt írta be a könyvbe: ott jártara és nem találtam semmit. Az ő functioja ezzel tökéletesen be volt végezve. Beöthy Ákos t. barátomnak is vau mondani valóm. (Halljuk! Halljuk!) Nem az első beszédére vonatkozólag, mert azért a beszédért az abban foglalt tanúságokért őszinte hálával tartozom neki; kifejeztem ezt magánúton, kifejez tem ezt nyilvánosan is. De az ő helyreigazító beszéde tartalmaz egy kijelentést, a mely rendkívül súlyos és szerintem nem állhat meg. Az én t. barátom azt mondta, hogy Francziaország a centralisatiónak köszöni azt. hogy nehéz katastrophák során minden katastropha után erősebben és erősebben támadt fel, újult meg. Én, t. képviselőtársam, nem úgy értem a franczia nemzet dolgát. Az ő tétele csak akkor állana, ha elfogadnók azt, a mit majdnem az egész ci vilisál t világ hamisan elfogad, liogy tudniillik Francziaország Paris. De Francziaország nem Paris, mert abból az erőforrásból, a mely messze esik a centralisatio hatásától, merített a királyság, merített a respublica, merített a császárság: és ez az erőforrás az intactnak maradt nép, melyet a nagy forradalom sem tudott az ő gazdasági értékéből teljesen kiforgatni. Ez az az óriási nemes massa, melyben megvan az igazi franczia takarékosság, az igazi franczia törekvés, az igazi franczia vállalkozási szellem, mely nem engedi magát ide-oda sodortatni; mely a maga érdekét észreveszi és oly óriási tökéket alkot, hogy egy-egy rossz kormány nem tud nagy kárt okozni benne. Valahányszor katastrophák érték a franczia népet é-; valahányszor felemelkedett: a visszahatás azokba az egészséges gazdasági rétegekbe ment s ezek adták az államnak az új erőt, de nem a centralisatio. A centralisatio Prancziaországban, a mint az ki is mutattatott, nem oly értelmű, mint itt. Itt a centralisatio a hivatalnokok óriási tömegével, ingyxnélőkkel jár; ott pedig csak a legszükségesebbekre van szorítva, tehát enged a közéletnek, a nép nagy rétegeinek elég szabad mozgást és fejlődést: és ebben a szabad mozgásban van az a hatalom, a mely Francziaországot mindenkor könnyedén és bámulatosan reconstruálta. (Igaz! Úgy van 1 a szélső baloldalon.) Ez az én nézetem erre vonatkozólag. De van nekem még megjegyezni valóm és ez az untig felhangzó perhorrescálása a választási elvnek. Én nem akarok most reátérni arra, hogy a, megyei szervezetet ki rontotta meg, mivel rontotta meg, melyek azok a törvények, melyeknek a romlást első sorban kell tulajdonítani. De állítom, hogy különösen oly nemzeteknél, melyeknél a választási rendszer magával a nemzettel fejlődött, a melybe a nemzet úgyszólván bele van nő ve: a választási rendszer a közkormányzatnak legeslegbcc^csebb kincse. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És meg fogom mondani miért. Legbecsesebb kincse azért, mert minden választás fölkavarja az elemeket és az elemek fölkavarása