Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

531. országos ülés 1891, jnlíus 15-én, szerdán. 27 árnak faoiosus ígéretében foglaltatik, azt már egyáltalán nem fogadhatom el. Milyen volna a közigazgatási bíróság a szerint, a mint a közigazgatási bizottság jelen­tésében is előadva van ? Állana, mint elnökből, a főispánból, azután a kinevezett alispánból, a kinevezett főügyészből és azonkívül két tagból, a kit a közigazgatási bizottság választana. T. kép­viselőház! Ez semmi egyéb, mint szórói-szóra a candidáló bizottság. (Úgy van! a szélső balolda­lon.) A helyett, hogy ily testületet állítsunk fel, sokkal egyszerűbb, sokkal okosabb, ha egy­szerűen kimondjuk azt, hogy elsőfokú közigaz­gatási bíróság maga a főispán. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Mondom, a helyett, hogy egy ily se bús, se hal-féle új testűlet állíttat­nék fel, véleményem szerint a contentiosus ügyeket a rendes bíróság elébe kell utasítani. Azt hiszem, ez az igazi és helyes bírói ellátása a jogi kérdéseknek a közigazgatásban. Meglehet, t. képviselőház, hogy midőn én így contemplálom a közigazgatás reformját és azt a módot, a mely szerint az igazi és régi önkormányzati rendszer visszaállítandó, egyes részletekben nem találkozom saját pártfeleim nézetével; meglehet, hogy ők más nézetben vannak ama bizonyos garantiák értékéről és különösen arról, miképen lehetne azokat érvé­nyesíteni még a választási rendszer mellett ia; de van egy dolog, melyben, azt hiszem, tel­jesen meg van köztem és elvtársaim közt az egyértelműség: abban, a mit már hangoztatott maga a t. ministcrelnök úr is, tudniillik, hogy a mi a választási rendszert illeti, arra nézve úgy látom, teljesen megvan e pártban az egyetértés. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a t. párt a leghatározottabban és leglelkesebben állást foglalt a választási rendszer mellett, az ősi magyar önkormányzati rendszer mellett. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ennek az állásfoglalásnak megvan a m.iga logikája és meg vagyok győ­ződve, hogy ha oda segítene bennünket és az országot a magyarok Istene, hogy e párt venné kezébe az ország ügyeinek intézését: akkor nvijd az effectuál ásnál, a részletes keresztül­vitelnél sem fogná megmásítni azt az állását, a melyet oly lelkesen és kitartóan elfoglalt. (Úgy van! a szélsőbalon.) A czímet, mint már kijelentettem, nem fogadom el. (Zajos helyeslés a szélsőbalon) Nagy István jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Aláírtam, tehát el is fogadom azt a határozati javaslatot, melyet b. Prónay Dezső t. képviselőtársam benyújtott, a melyet én fon­tos okmánynak tartok, mert megnyitja azt a hadjáratot —másnak nem nevezhetem — a mely hadjáratba minket a kormány és többség aka­rata belekényszerített. (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Azon a napon, t. képviselőház, a melyen egy nagy nemzet szabadsága megalapításának ünnepét ülte, 1789. Julius 14-kének emlékét, a mikor nemcsak Franciaországra derűit fel a szabadság napja, hanem a mikor az egész embe­riségre reávilágított a szabadság első sugara: azon a napon érte meg Magyarország azt, hogy a reactio dictálja neki a harezot; hogy a reactio azt mondja, hogy neki van igaza, neki van jo­gosultsága a magyar földön, a mely föld Fram cziaország után csak 50 évvel később jutott abba a helyzetbe, hogy a szabadságot megízlelhesse. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Én ebben az irányban többet mon­dani nem óhajtok; de kifejezem azt, hogy azt a keztyűt, a melyet önök ide dobtak, becsület­beli kötelességemnek tartom én is felvenni és a harezot végigharczolni úgy, a mint bírom és a mint tőlem telik. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A czímre nézve t. ház, mert hiszen elő­ször a felett tanácskozunk, (Derültség jobb felöl.) azt kérdem a kaczagókkal szemben, Kőrösi Sándor t. képviselő úrral és az egész többség­gel szemben, hogy mire való a szemérmeteske­dés ; (Derültség a szélső baloldalon.) hát mire való a czímben az, hogy a »megyei közigazga­tás rendezése* ? Mondják meg nyíltan a mit akarnak: »Az önkormányzat eltörlése, a közszabadság korlá­tozása* ; (Helyeslés a szélső baloldalon.) hiszen önöké a hatalom. A törvényjavaslat úgy a mint a ház asztalán fekszik, egész intentiojával együtt mást nem is akar elérni, csupán csak a köz­szabadság korlátozását. Hogy miért, mi végből, azt majd beszédem végén egész nyíltan meg­mondom. Hát mire való ezt a czímben nyíltan ki nem mondani, (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Az általános vita első mozzanatai persze végtelen messzeségben derengenek, ha ugyan derengenek. Ki emlékszik ma arra, mikor pél­dául Dégen Gusztáv képviseli) úr engem bota­nikára tanított a vita első stádiumában ; (Derült­ség a szélső baloldalon.) mikor kezét jobb olda­lára támasztva, valami szokatlan élénkséggel rávetette magát a tudományos definitiokra % (De­rültség a szélső baloldalon) Igenis, mert akkor az idegenek karzatán egy főherczegi sarj nézte a csatát, a tusát. (Derültség! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Finom számítás volt, mert a karzati vendég annak a főherczegnek a fia volt, a ki annyit áldoz a kertészetre is. És ez a genialitás, a közigazgatási kérdés ötletéből botanikát csi­nálni Magyarország képviselőházában és ráta­nítani engem arra, hogy hiszen az önkormány­zat, az administratio egy fa és a mit ők akar­4*

Next

/
Thumbnails
Contents