Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

226 531. országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán. vinnék a polgárok ajtajához mindazt, a mi jogszolgáltatás, akár igazságszolgáltatási, akár közigazgatási természetű. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha Angliának nem derogál az, hogy a legfőbb bírák a magok circuitjaikon ambulalnak, azt hiszem, nálunk is az alsóbbfokú igazságszolgáltatásban az ilyen állapotot ázsiainak mondani egyáltalán nem lehetne. (Helyeslés a szélsőbalon,) Hát én így contemplálom, t. h választ arra, a mit a t. igazságügyminister úr szíves volt kérdezni, hogy t. i. miként kellene megkezdeni a régi vármegyének helyreállítását. És mert ezzel az eljárással homlokegyenest ellenkezik az, a mi a jelen törvényjavaslatban elénk tárul, én e törvényjavaslatot és így a czímet sem fogadhatom el. De nem járulhatok a törvényhozásnak azon módjához sem, mely azokra az u. u. és annyiszor emlegetett garantiákra helyez súlyt. Bármily messze menők legyenek ezek az u. n. garantiák, azok által én azt a csorbát, melyet a kinevezés rendszere üt a közszabadságon, kiegyenlíthetőnek, kiköszörűlhetőnek nem tartom ; (Helyeslés a szélsőbalon,) és épen azért én ezekre az annyit emlegetett garantiákra, legyenek azok bármily messzemenők, súlyt nem helyezek, azoknak nagy értéket nem tulajdonítok; és megvallom egyenesen, hogy bármilyféle törvényeket fogna is a t. ministerelnök úr ezen garantiákra vonatkozólag előterjeszteni, én azoktól megnyugvást, aggodalmaimnak eloszlatását egyáltalában nem remélem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én azt tartom: ne teremtsük meg a nyavalyát és akkor nem lesz szükség orvosságról gondoskodni; (Úgy van! a szélsőbalon.) ne hozzuk be a kinevezést, akkor nem lesz szükség arra, hogy a kinevezés correctivumairól gondoskodjunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) De hát mik ezek a garantiák, t. ház? Azt mondják : mindenekelőtt a curiai bíráskodás, azután a fegyelmi eljárás, a szolgálati pragmatica és végre különösen a közigazgatási bíróság. A mi a curiai bíráskodást illeti, én azt hiszem, hogy az voltaképen nem is garantia a kinevezési rendszernek hátrányai ellen. A curiai bíráskodást óhajtom, elfogadom minden körülmények közt, nem mint correctivumát a kinevezési rendszernek, hanem kell ez azon speciális körülményeknél fogva, melyek e házban az igazolás körül kifejlettek. A fegyelmi eljárás adná a garantiat a közönség érdekeinek megóvására; a szolgálati pragmatica nyújtana garantiat az iránt, hogy a tisztviselő a felebbvalók önkényének ne legyen kiszolgáltatva. Nem tulajdoníthatok nagy értéket sem az egyiknek, sem a másiknak. Én azt hiszem, hogy a kinevezési rendszernek is megvan a maga logikája és semmi esetre sem fog a kinevezési rendszer mellett a törvény akként megalkottatni, hogy annak éle a közönség érdekeinek a megóvására irányuljon; hanem annak czélja első sorban mindig csak az lesz, hogy a tisztviselő subordinatioja biztosíttassák és inkább annak megóvására lesz irányozva, a mi a kormány hatalmi czéljainak szolgál. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem várhatok,, sokat, t. ház, a szolgálati pragmatikától sem, ismét azért, mert a kinevezési rendszernek a logikája nem engedi meg azt, hogy a közigazgatási tisztviselőnek a kellő függetlenség megadassék. Egészen más consideratio alá esik a kinevezési rendszer a tisztviselőre, mint a bíróra nézve. Hogy a bíró független legyen, annak megakadályozása kevésbbé áll a kormánynak érdekében, mert közönyös a bíró ranetioja, hogy emennek vagy amannak van-e igaza; de a közigazgatás terén már csak azért sem adhat oly függetlenséget a tisztviselőnek, mert ott azt akarja, hogy a kormánynak az akarata hajszálig teljesedjék és azért, mert hatalmi ezélokat akar elérni a közigazgatás terén a maga embereivel. Mondom, ezeknek a garantiáknak ennélfogva nagy értéket nem tulajdonítok. Legyen ismét megyei önkormányzat; legyen három évre való választás; vállaljanak hivatalt ismét azok az elemek, a melyek korábban szolgáltatták a megyei tisztviselőket; legyen meg a közgyűlésnek a maga teljes hatásköre, teljes fegyelmezési, teljes felügyeleti joga: akkor, azt hiszem, bátran lehet nélkülözni úgy a fegyelmi eljárást, mint a szolgálati pragmatikát. Ezek oly dolgok, a melyek nem a választási, hanem a kinevezési rendszernek az eszineköréhez tartoznak. De én még tovább megyek, t. képviselőház. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Bármennyire paradoxonnak, bármennyire nagy szónak látszassák is az, a mit mondok, kimondom azon nézetemet, hogy én nem tartom szükségesnek, ha a megyei régi önkormányzat visszaállíttatik, magát a közigazgatási bíróságot sem. Midőn ezt kimondom, sietek megjegyezni, t. ház, hogy nagyon távol állok attól, hogy azt akarjam, hogy az, a mi csakugyan bírói ellátást igényel, a bírói ellátás köréből elvonassék; mintha helyeselném azt, hogy a közigazgatási ügyeknél a jogkérdésekben a minister legyen a legfőbb és egyetlen bíró; csak azt mondom, hogy azt a módját a bírói ellátásnak, a mely a közigazgatási bíróságban, a justice administrativeben foglaltatik, ezt én önkormányzat mellett szükségesnek, annak keretében helyesen beilleszthetőnek nem tartom; nem tartom abban helyesen beilleszthetőnek egy amphibialis testületnek a felállítását; azt pedig, hogy olyan legyen a közigazgatási bíróság, mint a milyen a ministerelnök