Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-542

2Q6 542. orsiAgos ülés 1891, jnlins 80-án, csüt5vt8k8n. mellőzte, az igen t. ministerelnök úr tegnapi nagy nyomatékkal[ elmondott, de bizonyítékokkal egyáltalán nem támogatott beszédében azt mondotta, hogy mivel részünkről oly kijelentés történt, hogy a törvényjavaslatnak javítását nem kívánjuk, érvek nem állván érvekkel szemben, felesleges a többség részéről a további vitatkozás. E mentegetődzés, t. ház, egyszersmind viszonvádat képez mi ellenünk és a ministerElnök: székből elmondva, nr.gyon plausibilisnek tetszik; csakhogy a dolog épen megfordítva áll; s ezért a ministerelnök úr nem jó szolgálatot tett a parlamentaristnusnak, midőn az ellenzéktől azt követeli, hogy feltétlenül tegye le a fegyvert és a képviselői kötelesség teljesítéséről mondjon le. A mindenkori tapasztalás szerint ugyanis, t. képviselőház, nem volt rá eset, hogy a ház többsége a kisebbségnek bármily nyomós érvei előtt meghajolt és módosításait elfogadta volna. A ministerelnök űr állítása tehát egyáltalán nem állja meg a helyér; mert ha mi elveink daczára is belemennénk ezen törvényjavaslat javításába, ugyanaz a sors érne bennünket, a mely a múltban: módosításaink legnyomatékosabb érveink daczára is leszavaztatnának. Különben sem illethetne bennünket, t. ház, ezen vád; mert hiszen, t. ministerelnök úr, mi lehetünk és vagyunk is abban a véleményben, hogy ezen törvényjavaslat olyannyira rossz, hogy azt a teljes közigazgatásnak és a közszabadságnak megfelelően javíthatónak egyáltalában nem tartjuk; annyit azonban mégis kénytelen vagyok épen a t. ministerelnök úrnak ezen kijelentéséből constatálni, hogy ő maga is beismerte, hogy e törvényjavaslat rossz és ennek javítása szükséges, mert különben n^m hívott volna bennünket fel, hogy^ e törvényjavaslat javításához hozzájáruljunk. Én különben, t. ház, hogy meggyőződjünk, vájjon ezen törvényjavaslat nagy hibái mellett mennyire javítható és egyáltalán javítható-e: magam részéről megkísértem nemcsak a jelen, hanem a későbbi alkalommal is mindazt megtenni, a mit lehetségesnek tartok tehetségemhez képest. Ez alkalommal bátor vagyok az 1. §-ra vonatkozólag azt az indítványt tenni, hogy az, mint teljesen felesleges, hagyassék ki. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezen indítványomat következőleg indokolom. A törvény helyes szerkesztésének feltétele és lényeges kelléke az, hogy a törvényben csak intézkedések foglaljanak helyet, elvi kijelentéseknek, elméleti fejtegetéseknek és definitióknak a törvényben helye nincs s nem lehet. Elvi kijelentések és definitiók csak indokolású! hozhatok fel a törvényjavaslat mellett. Hogy pedig ezen 1. §. csakugyan elvi kijelentést tartalmaz, azt a ministerelnök úr tegnapi beszédében maga is beismerte; tehát ez iránt szerintem, minthogy minden oldalról be van ismerve, kétség nem lehet. Ennélfogva igen természetes dolog, hogy a törvénybe ezen elvi kijelentést tartalmazó szöveg nem tartozhatik; tehát az; onnan annyival is inkább kihagyandó, mert a törvényjavaslat II. fejezetének 32. és 33. §§-ban intézkedik a tisztviselők és azok kinevezéséről; nincs tehát reá szükség, hogy az a törvényben még külön elvi kijelentésként is helyt foglaljon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a választásra vonatkozólag hasonló elvi kijelentést az 1886 : XXI. és az 1870 : XLII. tcz. sem tartalmaz. Ha tehát ezek nem tartalmaznak, Itt sincs s nem is lehet rá szükség, de az a törvények helyes szerkesztésével is ellentétben áll. Különben, t. képviselőház, ezen elvi kijelentés nincs is a törvényjavaslatban helyesen felvéve, inert azt mondja a törvényjavaslat 1. §-a, hogy a közigazgatás állami feladatot képez. Azt kérdem, t. képviselőház, hát hol nem képez ez állami feladatot? És vájjon nálunk eddig is nem-e állami feladatot képezett a közigazgatás? A különbség csak az volt benne, hogy eddig az állami közigazgatást a törvényhatóságok közvetítették; a törvényjavaslat szerint pedig directe kinevezett tisztviselők fogják azt kiszolgálni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Annál fogva, t. ház, bátor vagyok ezen indítványt benyújtani (olvassa) : »Indítvány a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló törvényjavaslat 1 §-hoz: Ezen szakasz, mint felesleges, kihagyatik.« Miután, t. képviselőház, már felszólaltam, (Halljvk! Halljuk! a szélső baloldalon.) engedélyt kérek magamnak arra, hogy az igen t. ministerelnök úrnak tegnapi nagyfontosságú és mindenesetre nagyon szépen elmondott beszédére általánosságban és egyik-másik részleteire különösen is megjegyzéseimet megtegyem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A t. ministerelnök xír beszéde rám azt a benyomást tette, hogy mi felhozhatunk bármi érvet, legyenek azon érvek bármi nyomatékosak is, azok felett a t. ministerelnök úr beszédében elsiklik, vagy azokat elhallgatja; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és rendesen azon érveket, okoskodásokat és állításokat ismétli, melyeket már a törvényjavaslat benyújtásakor és a törvényjavaslat feletti vita megkezdésekor az igen t. ministerelnök úrtól már hallottunk, (Úgy van! a szélsőbalon.) és melyek általunk mind a törvényjavaslat általános tárgyalásánál, mind a czímnél, mind az 1. §-nál már többszörösen megczáfolva lettek; sőt mi kimutattuk azt is, hogy politikai helyzetünk és viszonyainknál fogva