Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-541

641. országos ttlés 1891. Julius29-én, szerdán. 375 a mi a legfőbb — hogy eddig nem történt, a közigazgatásnak ma legnagyobb bűne — vasfegyelmet kell a tisztviselők felett gyakorolni, a mi már leginkább a kormány kötelessége. De felmerül azon kérdés, hogy ha kinevezés mellett is lehetségesnek tartok jó közigazgatást, miért nem vagyok tehát a kinevezés híve? Erre nézve egyszerűen csak arra hivatkozom, hogy ismerem Magyarország négyszázados történetét. És mert nem biztosíthat engem senki az iránt, hogy a magyar nemzet életében nem lesznek-e még oly gyönge korszakok, mint pl. II. Rákóczy Ferencz után, midőn a nemzet valódi bajnokait tör vény hozásilag hazaárúlóknak nyilvánították ; mert nem biztosít senki, hogy nem lesz oly korszak, mint pl. Mária Terézia alatt lefolyt korszak s nem biztosít senki, hogy nem lesz még oly korszak, mint pl. a mai és mert nem biztosíthat engem arról senki, hogy a magyar nemzet történetében nem ismétlődik-e még I. Lipót kora, nem ismétlődik e II. József kora, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) nem ismétlődik-e I. Ferencz kora és az 1848-tól 1867-ig lefolyt korszak. Kz az oka annak, a miért a választási rendszer híve vagyok és semmi körülmények közt a kinevezési rendszert el nem fogadom, hanem csatlakozom Helfy Ignácz képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) Varasdy Károly jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. ház! Körülbelül egy hete folyik már a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 1. §-a felett a vita. Részünkről számosan felszólaltak s objectiv és a dolog tárgyából meri tett érvekkel adták elő kifogásaikat, s mindeddig a túlsó oldalról nem állott fel egyetlen egy képviselő úr sem, ki iparkodott volna megnyugtatni aggályainkat. Mindössze egy felszólalás történt s ez is nem a túlsó oldalról, hanem a szomszédos- padokról, gr. Apponyi Albert képviselő úr részéről. Hogy gr. Apponyi Albert t. képviselő úr felszólalt e javaslat mellett, ezen nem csodálkozom, azt természetesnek tartom, mert bizonyos tekintetben lovagias erény számba ment mindig pártolni az árvákat, özvegyeket, tehetet leneket és ügyefogyottakat. (Élénk tetszés és derültség a szélsőbalon.) Ha a t. képviselő úr a következőképen beszélt volna: »én e javaslatot jónak találom, tehát ajánlom a t. háznak elfogadás végett« és előhozta volna az ő okait, a melyeknél fogva a javaslatot jónak tartja, akkor egyáltalában nem ütközném meg beszédén, hanem azt természetesnek találnám. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon-.) De a t. képviselő úr nem így cselekedett. Először is azt mondotta, hogy a javaslatot ő sem tartja jónak, sőt szükségesnek tartja, hogy azon sok változtatás történjék és minket fel is hitt arra, hogy pártoljuk őt és javítsunk ezen a javaslaton De következtetése mégis az volt: »tehát a javaslat első szakaszát elfogadom*. Azonkivííl okoskodás-módja körülbelül a következő volt: Prónay Dezső felszólalt ezen javaslat ellen; de az ő okoskodása rossz, tehát a javaslat jó. (Derültség a szélsőbalon.) T. ház! Eu valaminagy igényeket az elmondott beszédek iránt nem támasztok; azokat oly szigorú mértékkel nem mérem ; de azt gondolom, minél nagyobb szónok valaki, minél nagyobb súly helyezendő az ő szavaira: annál nagyobb követelményekkel állhatunk vele szemben elő. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Éti, t. ház, a t. képviselő urat a ház egyik legnagyobb szónokának tartom, sőt a szónoklatban bizonyos virtuositást tulajdonítok neki. Mert ha valaki akkor tud hatást elérni, a midőn igazsága van; a midőn minden érv mellette szól : nem tartom nagy művészetnek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) De, t. ház, a t. képviselő úr odáig vitte a virtuositást, hogy akkor is tud hatást elérni, a midőn az igazság nincs mellette, a midőn az érvek ellene szólnak; akkor is tud hatást elérni, midőn a dolog lényegéhez tulaj donképen nem is szól. Csanády Sándor: Veszedelmes ellenfél! (DerüUség a szélsőbalon.) Hoitsy Pál." És, t. ház, a t. képviselő úrnak még abban sem volt igazsága, mikor úgy érvelt, hogy a b. Prónay Dezső áltol elmondott érvek nem feleltek meg a valóságnak. En azt hiszem, hogy a t. képviselő úr egészen félreértette báró Prónay Dezső t. képviselőtársam felszólalását. Ugyanis annak eszmemenete' a mint felszólalásának további részében májra i

s kifejtette, igen egyszerű volt s mi azt az els° hallásra mindnyájan meg is értettük. Báró Prónay Dezső t. képviselőtársam következőleg okoskodott: a kinevezés nem panacea; nem gyógyít meg minden bajt; hogy pedig nem gyógyít meg minden bajt, mutatja az, hogy a pénzügyi igazgatást, a bíráskodást, a csendőri teendőket kinevezett tisztviselők látják el s bajok mégis vannak. Ebből szorosan következik, hogy a kinevezés nem -segít minden bajon. De ha nem segít, mi az, a mi bennünk, azon reményt felkeltheti, hogy a közigazgatás bajain segíteni fog % És mi az ok, a mely minket arra vinne, hogy ősi intézményeinket elhagyjuk s fogadjunk el egy egészen áj intézményt, mely nálunk kipróbálva nincs s oly elvet hozzunk be, melyről eddig semmi egyebet sem tudunk, mint hogy az nálunk azon igazgatási ágak egyikében sem vált he, melyekben behozva van. Ez egészen világos okoskodás. Mi valamennyien megértettük; csupán gr. Apponyi Albert t. képviselő úr nem értette meg, a ki oly lenézőleg beszél a mi tudományunk kicsiny és rövid voltáról és az ő 35*