Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-541
276 °*l g országos ölés 1891. Julius 29-én, szerdán. hosszúra nyúló tudományával nem bírja azt felfogni. 0 így szólott: báró Prónay Dezső felállította azt a tételt, hogy a kinevezési rendszer rossz. Azt mondja azután : ezt nem bizonyította semmivel, mert neki azt kellett volna bizonyítania, bogy minden hiba, a mi pl. a bíróságoknál van, a kinevezéstől származik. De minthogy ezt a tételt fel nem állította, azt bizonyítani nem is akarhatta, csak Apponyi Albert képviselő úr fejében fogamzott meg az a gondolat, hogy ő ezt a tételt tartozott volna bebizonyítani. Szívlelje meg a t. képviselő úr Pál apostolnak egy jó tanácsát, melyet a rómnbeliekhez írt: »Ne legyetek bölcsek, csak a saját magatok értelme szerint.« Miért akarja ő okvetlenül a b. Prónay Dezső bölcseségébe is bele vinni a maga böleseségét? (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Azután, t. ház, engem, mondhatom, kellemetlenül is érintett képviselő úrnak ez az okoskodása, mert nekem úgy tetszik, mintha mi a vitatkozásnak ezt a módját, mely az ellenfélnek egészen más állításokat tulajdonít és azután ezeket az állításokat siet megtámadni és igyekszik lerontani, rég idő óta iámernők. Emlékezzünk csak vissza, mikor odaát még Tisza Kálmán ült, hányszor hallottuk a vitatkozásnak ezt a formáját alkalmazni mi ellenünk is, az igen t. képviselő úr ellen is. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Herman Ottó t. barátom tegnap felemlítette, hogy ő azt várta az igen t. képviselő úrtól, hogy ha majd egyszer odamegy, új szellemet fog a kormányzatba bevinni. Ez: a reménység meg volt bennem is és ez a reménység nekem jól esett. Most pedig íme, egyszerre azt látjuk, hogy nemcsak új szellemet nem akar oda vinni, hanem azt a taetikát, melyet ott talált, már itt alkalmazza, mielőtt oda jutna. (Derültség a szélsőbalon.) Ha a t. képviselő úr úgy volt meggyőződve, hogy neki a javaslat mellett felszólalni kötelessége és ha ezt a kötelességét teljesítette volna is, tudniillik legjobb igyekezettel fel akarta volna hozni és felhozta volna érveit a javaslat mellett: ezen mi nem ütődtünk volna meg. De nem tudtuk megérteni, miért volt szüksége arra, még pedig ilyen taetikával, hogy a mi álláspontunkat és b. Prónay Dezső t. barátom beszédét támadja meg. A t. képviselő úr bizonyos theoreticai fejtegetésekbe is bocsátkozott az államakarat és a kormányakarat közti különbségeket illetőleg. Erre vonatkozó definitioja igen rövid. (Olvassa) : »A kormány akarata — íigyuiond — egy és ugyanaz az állam akaratával akkor, a mikor a törvényt végrehajtja, vagy a törvény által reá bízott hatáskörben a törvény szerint cselekszik. A kormány akarata megszűnt, a kormány akaratának tekintethetni, hogyha törvényellenesen jár el, vagy a hatalommal járó befolyást a törvényben az ő hatáskörébe nem utalt czélokra akarja fordítani.« No már, t. ház, ez nemcsak hogy nem szabadelvű felfogás, de a legridegebb autocratiának, mondhatnám zsarnokságnak felfogása, mely e szavakban nyilvánul; (Halljuk!Halljuk!) sőt azt mondhatnám: a zsarnokság legveszedelmesebb fajának theoriája ez. Mert hiszen azt a zsarnokot, a ki azt mondja az ő népének: »Az éu akaratom, nem a ti akaratotok; az, a mit én akarok, nem a ti érdeketek, hanem az én érdekem és az én családom érdeke; én nem nézem hogy mi jó nektek, hanem hogy mi jó nekem«, azt a zsarnokot nem tartották veszedelmesnek seholsem, mert azt a nép mindig le tudta rázni magáról egy alkalmas pillanatban. Az a zsarnok a veszedelmes, a ki így beszél: »A mit én akarok, csak értetek akarom, a mi nektek jó, csak az jó nekem is, csakhogy annak kell azután történni, a mit én akarok.« Már most, t. képviselő ár, én csak egy-két példával fogom megvilágítani, hogy ez a theoiia mire vezet. Van például egy gazdag mészáros, kinek érdeme, hogy sok ökröt vágott le, de ennek daczára sem éreztetett nagy félelmet bizonyos körökben maga iránt s a mellett megnyitotta erszényét a választásoknál, én nem mondom, hogy a dolog megtörtént, vagy megtörténhetett ; ezt a mészárost a kormány kinevezi, nem tudom, mivé; nemességet ád neki, vagy nem tudom, miféle más kitüntetéssel látja el. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A király nevében ! Derültség a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, ez az állam akarata-e, vagy a kormányé? Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam szerint határozottan az állam akarata, mert hiszen a kormány a maga törvényes hatalmán belül járt el; a kormánynak van fentartva törvényileg az, hogy ő kinevezéseket eszközöljön és kitüntetéseket osztogasson. A kormány tehát ezen intézkedésében az állam akaratát hajtotta végre, mert hiszen törvénytelen térre nem tévedt. Vagy vegyünk egy másik esetet. Egy elismert jó kortesnek földjeit haszonbérbe veszik kettős áron az állam számára és az állami birtokokból adnak neki bérleteket felényi áron. Erre sem mondom, hogy megtörtént, de megtörténhetett. Vájjon ez az állam akarata, vagy a kormány akarata-e? A t. képviselő úr szerint ez az államnak az akarata, mert hiszen a kormánynak törvényes joga van rá, hogy földeket bérbe adhasson és földeket bérbe vehessen. A kormány egy vidéki városban gymnasiumot
