Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-541

274 541. országos ülés 18R1. Julius 29-én, síerdätu teszem fel a túloldalról, hogy ne tudná, hogy a választási rendszer mellett is lehet hat évnél hosszabb időre, sőt élethossziglan tartó választás is. De nem igazságos ezt a bajt pusztán a választási rendszerre vezetni vissza, része van benne a javadalmazásnak is. Sokszor 20—30 — 40 község is vau egy járásban, csekély javadalmaz/is bizony nem irigylendő, továbbá szolgálati prágaiatica hiányában a főnököknek aláiendeltjeikkel szemben önérzetüket gyakran sértő követelései a választásoknál, tiszújításoknál szintén nem kecsegtetők önérzetes férfira nézve. Felhozatik, hogy a rokonoknak, sógorságnak a kinevezésnél nincs oly, a czélt veszélyeztető tere, mint a választásnál. Nem tudom, mi súlya van ezen indoknak akkor, ha úgy a váInsztott, mint a kinevezett tisztviselőnek úgy elméleti, mint gyakorlati qualificaíioját a törvény szabja meg. Tegyük fel, hogy a választott bír azzal a qualificatioval, melyet a törvény szab meg, mert bírnia kell, akkor is azt méltóztatnak-e feltenni, hogy az illető csak azért, mert a rokonsághoz, sógorsághoz tartozik, rosszabb tisztviselő lesz, mint az, a ki ugyanazon qualificatioval bír, de nem tartozik a rokonsághoz ? Én nem hiszem. Tegyük fel, hogy a rokonsági és egyéb befolyásnak a választásnál a qualificatio szigorú megszabás'ű mellett is meg van a káros befolyása ; hát a kinevezésnél nincs ? Itt van csak igazi és még sokkal rombolóbb hatása az ilyféle befolyásoknak. Méltóztassanak csak visszaemlékezni azokra a szavakra, a melyeket a hírlapok a boldogult német császár szájába adtak Bismarck Herbert külügyministerségére vonatkozólag. De maradjunk itthon, hiszen az államhivatalok minden ágában seregestül lehetne olyanokat kinevezni, a kiknek semnii egyéb jogczímük, semmi egyéb érdemük nincs az általok elfoglalt tisztségekre, mint pusztán a protectio. Nagyon soknál még azon befolyások szálait is ki lehet mutatni, a melyek az illetőket állásukba segítették. Az az egy különbség meg van, igaz, hogy a kinevezésnél egy hatalmas pártfogó által csak egyetlen embert kell megnyerni és megvan az állás, míg a választásnál okvetlenül többet és nagyon sokakat kell az illetőknek megnyerni. ( Úgy van! szélsőbal felöl.) Most már bátor vagyok felvetni azt a kér dést, hogy hol érvényesíthetik magukat inkább a candidatus jó tulajdonságai, a kinevezésnél-e, vagy a helyesen berendezett választásnál'? Hozzáteszem még azt is, hogy a candidatust a választóközönség a legtöbb esetben ismeri, a kinevezendőt pedig a kinevező rendesen nem ismeri, ha csak nem protectoruk bemutatása folytán. Azt méltóztatnak még a kinevezés mellett felhozni, hogy az fokozza a munkakedvet, míg a választás megbénítja. Én e kérdés megbírál ásánál az emberi természetből indulok ki. Mindnyájan gyarlók vagyunk, mindnyájunknak szüksége van kisebb nagyobb mértékben az ösztönzésre ; de melyik ad már most nagyobb ösztönt; az a tudat-e, hogy a választóközönség időnkint a választások által ítéletet mond működésünk fölött, vagy az a biztosság, hogy bennünket helyünkből nem távolíthat el senki, hacsak féligmeddig is betöltöttük hivatalos kötelességünket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, előttünk áll egy classicus példa, maga a parlamenti élet. Valljuk be őszintén, minő munkásságot fejtenénk itt ki — tisztelet a kivételnek — ha nem éreznők hátunk mögött a választásokat? Méltóztassanak megfigyelni a világ minden parlamentjét, hogy milyen munkásságot fejt ki mindenütt az ellenzék és minőt a hatalmat támogató párt. Az ellenzék mindenütt sokkal éberebb és munkásabb, mert nem támaszkodhatik másra, mint a nagyközönség bizodalmára, míg a hatalmat támogató párt önkényte lenül is támaszkodik a hatalom támogatására és kevésbbé erőlteti meg magát a munkában. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Felh -zta még a t. belügyminister úr azt is, hogy a tisztviselő munkásságának minő nagy rugója az a tudat, hogy ha a sor rákövetkezik, okvetlenül előlép. Hát ez nem áll egészen, t. ház, mert az a tudat, hogy a gúnyosan ágynevezett szamárlajtorján mindenesetre ő fog következni, bizony senkit sem fog valami nagy munkásságra ösztönözni; sokkal nagyobb ösztönt ad erre a választott tisztviselőnek tudat, hogy csakis híí és odaadó szolgálat mellett tarthatja meg állását és biztosíthatja haladását. De tegyük fel, hogy úgy volna is, hogy a választás bénít a munkásságban, nem volna-e annak egyéb correctivuma, mint pusztán a kinevezés ? Méltóztassék szigorúan megszabni törvényben az elméleti qualificatio mellett gyakorlati qualificatioként a már bizonyos állásban bizonyos ideig eltöltött közigazgatási szolgálatot, azaz méltóztassanak biztosítani törvényben a már közigazgatási szolgálatban levőknek bizonyos előjogot, ez által a választás mindinkább rájuk szoríttatván, haladásuk biztosítva lenne. Lehetne e kérdésben pro és contra még nagyon sokat felhozni, de nem kívánóul a t. ház figyelmét tovább fárasztani, hanem csak röviden megmondom ítéletemet úgy a kinevezés, mint a választásról. Én, t. ház, jó közigazgatást úgy kinevezés, mint választás mellett lehetségesnek tartok, csak szigorúan meg kell állapítani úgy az elméleti, mint a gyakorlati qualificatiót, a tisztviselőt munkájához és lekötöttségéhez képest kell javadalmazni, be kell hozni a szolgálati pragrnaticát és különösen a választásoknál nagyobb választási cyclusokat kell megállapítani és