Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-541

541. országos ülés 1891 Julius 29 én, szerdán. 269 távolmaradván, nem voltam jelen, midőn Herman Ottó t. képviselőtársam igen nemes hangon — a mint tőle máskép várható nem is volt — az én minapi felszólalásommal és ezzel kapcsolatosan csekély személyemmel is foglalkozott. Természetesen nincs arra jogom, hogy az előadásában foglalt érveléseknek czáfolatába bocsátkozzam; csupán személyes természetű megjegyzéseket tehetek arra. Személyes természetű megjegyzések előadására pedig az indít, (Halljuk! Halljuk!) hogy t. képviselőtársam az ezen vitánál elfoglalt álláspontomat és minapi beszédem ben foglalt fejtegetéseimet a véderő-vitában tartott beszédeimmel összehasonlítván, mostani felszólalásaimban a nemzeti felfogásnak deerescendóját látja — ez az ő saját kifejezése — mond ván: »Fájdalom, hogy íme gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam múltkori felszólalásában egészen más húrokat kezdett pengetni. A nemzet, mintha megszűnt volna azzal a varázserővel hatni reá.« Hát, t. ház, bármily szép, bármily lovagias alakban hozatik föl ellenem az a vád, hogy a nemzeti felfogás bennem meggyengült; hogy ma már a nemzeti érdekeknek, a nemzeti jogok integritásának nem volnék oly elszánt és coiupromissumot nem ismerő védője, mint bármely más időben: ez a vád oly természetű, hogy én azt szó nélkül nem hagyhatom. (Helyeslés bal felöl.) Ma, t. képviselőház, egy belszervezeti kérdésről van szó. A mi véleményünk egyfelől és Herman Ottó t. képviselő úré s azon t. párté, melyhez ő tartozik, másfelől, különbözik arra nézve, hogy a szervezetnek minő módja mozdítja elő hatályosabban a nemzeti erők fejlődését. De e tekintetben ma nem okozok meglepetést a t. képviselő urnak, hanem ugyanazon elvi álláspontot védelmezem, a melyet 15 esztendő óta képviselek, (Élénk felkiáltások bal felöl: Igás! Úgy van!) tisztán abból a felfogásból kiindulva — hiszen ebben tévedhetünk, de tévedhet a t. képviselő úr is — hogy a nemzeti erők emelésére az a szervezet alkalmasabb, melyet mi contemplálunk. Ezt, t. képviselőház, összefüggésbe hozni azzal a gyanúval, hogy ma már nem fogunk hasonló elszántsággal állni minden oly kísérlet elé, mely nemzeti alkotmányunk integritásához és nemzeti önérzetünk sérthetetlenségéhez hozzányúlni merészelne; ez, t. ház, teljesen indokolatlan: (Helyeslés bal felöl.) és én ezzel szemben határozottan kijelentem, hogy épen akkor volna ilyen gyanúnak helye, ha mi a belszervezeti kérdésben mindig vallott elveinkkel ellentétbe jöhetnénk ; (Tetszés bal felöl.) azoknak védelmétől, azoknak vallásától tágítanánk. (Úgy van! Úgy van! Tetszés bal felöl.) Akkor volna annak a gyanúnak helye, hogy tehát más téren is megbízhatatlanok vagyunk. (Helyeslés. Úgy van! bal felöl) Az, hogy a belszervezeti kérdésben semmiféle kellemetlenség, a vitatkozásnak semmiféle incidense, a pártérdekeknek seramiféle fejlődése miatt nem tándorodunk el attól az elvtől, melyet mindig vallottunk; ez,ha a t. képviselő úr elfogúlatnúlakar ítélni: egyenesen garantia arra nézve, hogy azon a téren is, a melyen egyszer, sőt többször együtt jártunk, t. i. midőn a nemzeti alkotmány integritásának megvédéséről, a nemzeti önérzet erőteljes revindicatiojáról van szó, engem és t. elvbarátaimat mint a, múltban, úgy a jövőben is mindig tántoríthatlanúl az elsők közt fog találni. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! bal felől.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy az én szereplésem nem parlamentáris, mert azt mondtam volna ő szerinte, hogy én nem vágyom a hatalom birtokára; én csak szerény ellenőrző hivatást akarok itten betölteni. Mikor mondtam én ilyesmit, t. képviselőház? Soha az egész vitában még ehhez hasonlót sem mondtam. Azt igenis mondtam és ismétlem ma is, hogy én, mint minden politicus, a. kinek gyakorlati czéljai vannak — természetesen a gyakorlatit éri ve a nemzetre, nem saját érdekeink előmozdítására — hogy tehát én, mint minden gyakorlati politicus, és ez a párt, mint minden párt, mely a politikai aetualitás terén áll, igenis súlyt helyezünk arra, hogy a hatalomnak mint eszméink megvalósítására szolgáló eszköznek birtokába jussunk; de hogy egyet feltétlenül repudeálok és repudeálunk mindnyájan: hogy t, i. a hatalom birtokába az általunk vallott elvek megtagadásának árán jussunk; (ÉlénJc helyeslés bal felöl.) és ezt, gondolom, t. képviselőtársam nem fogja kifogásolni. Én tehát nagyon értem azt, hogy ha t. képviselőtársam a jelen vitatkozásnak benyomása alatt tőlem el kíván búcsúzni; nagyon értem és lélektani, subjectiv szempontokból meg tudom magyarázni, hogy ily viszonyok közt irántam teljesen igazságos nem tud lenni. De a közönség előtt, de a haza színe előtt, de a nemzet színe előtt tiltakoznom kell azon feltevés ellen, (Igaz! Úgy van! a. baloldalon.) mint hogyha az a magatartás, a melyet mi ma követünk és a mely nem egyéb a következetesség követelményei megvalósításánál: okúi szolgálhatna arra a gyanúra — a melyet visszautasítunk — mint hogyha a nemzeti érdekeknek és a magyaralkotmány sérthetetlenségének védelmében valaki a mi részünkről gyengeséget, megtántorodást tapasztalhatna. (Élénk tetszés a baloldalon,} Ha ilyen pillanat megjönne, támadjon meg élesen t. képviselőtársam; kénytelen volnék akkor lehajtott fővel az ő támadásainak súlya alatt