Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

266 MG. országos ülés 1891. július 28-An, kedden. Ugyanaz a tisztviselő azt is el akarja hitetni a közönséggel, hogy ő nemcsak az újabb törvényekben, hanem a régiekben is j'ártas. Megtörtént egyszer, hogy egy gazda cselédjévé! egy kis kutyát fürdeni küldött a kanálisba. Egyszerre csak játszadozó kedve támadt a kutyának s az ott levő libák egyikét megkergeti s játszás közben tollából néhányat kitép. Ez az ügy is kinevezett tisztviselő ítélőszéke elé került és azon az alapon, hogy veszélyes vadállatot, vagy olyan elet, melyről tudja a tulajdonos, hogy az ember életére veszélyes lehet, tartani nem szabad, vagy ha tart és nem helyezi olyan állapotba, hogy ártalmas ne lehessen, a tulajdonos megbüntetendő: a tulajdonost elítélték 5 forintra, mert a kutya a libával játszadozott s talán egy-két tollát ki is tépte. Nem akarom ezekből azt supponálni, hogy minden rendőrkapitány így jár el. De hogyha egy ily eset előfordul, azt hiszem, méltán feltehetjük, hogy több is előfordulhat; és ebből csakis az lehet a helyes consequentia, hogy a kinevezési rendszer és a kinevezett hivatalnokok egy lépéssel sem viszik előbbre a közigazgatást abban az irányban, hogy az jobb, résziehajlatlauabb és gyorsabb legyen. Ezzel szemben azonban, t. ház, eminens a veszedelem, hogy a felülről tökéletesen függő, alulról pedig teljesen független hivatalnok nagyon könnyen elragadtatja magát és azon elemeket, melyektől nem függ, könnyen hajlandó terrorisálni és velők a szabad szót elhallgattatni, már csak azért is, hogy ezzel felebbvalójának kedves dolgot cselekedjék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Látni való ezekből, hogy nem a rendszerben van a hiba, hanem a hiba az ellenőrzésben és az egyénekben van; mert a ki a kinevezési rendszer mellett nem állja meg a helyét, nem állja, meg választási rendszer mellett sem; és a ki választási rendszer mellett nem jó, nem jó a, kinevezési rendszer mellett sem. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Oka, ennek, t ház, azon abnor mis helyzet, mely előállt az által, hogy a kormány a választott hivatalnokokat is kortes czélokra használta fel és ez által mondhatni lekötelezettjévé vált az a minister, vagy magasabb hivatalnok annak az alantas hivatalnoknak, a ki aztán azt mondja: jót tettem uram veled akkor, most pedig, a mikor szennyesemet küldik fel te hozzád tisztítani, daczára annak, hogy megundorodsz tőle, nézzed el és ne puczold ki. Miért nem fordul elő annyi visszaélés a hadseregnél, mert tudtommal legalább ennél nem fordul elő annyi visszaélés. Azért, mert itt a fegyelem vaskézben van és ha valami visszaélésnek, lopásnak, sikkasztásnak vagy csalásnak nyomába jönnek, irgalom nélkül elbánnak a bűnössel, én legalább azt tapasztaltam. Ha ez a választási rendszer mellett is így volna: akkor szerintem nem volna semmi baj; és ha nem lesz úgy a kinevezési rendszernél is, akkor is csak meg lesznek e bajok. Elismerem ezek után, t. ház, hogy a közigazgatás beteg, hugy azon segítem kell; azonban az orvosság nem lehet pallos és az orvos nem lehet hóhér, hogy kivégezze a beteg közigazgatást A halottat nem lehet többé feltámasztani ; s nekem erős a hitem, ha egyszer ezen választási rendszerre alapított közigazgatás beInmyja a szemét, a túlsó oldal lesz az első, a ki verni fogja a mellét, mondván: mea culpa, mea culpa. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Igen helyesen mondja Berzsenyi Dániel, hogy: »Minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görbed.* Épen úgy, a mint ma is történik. Nem kinevezési rendszer kell nekünk, hanem becsületes, tisztességes, nemes erkölcsű, munkás s a népet szerető és a nép érdekeit szívén viselő tisztikar. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én úgy tudom, t. ház, hogy ha egy gyermek az utczán rosszul viseli magát, nem a gyermeket okoljuk érte, hanem azt kérdjük, ki az apja, kinek a fia, és a gyermek hibájáért az apát okoljuk. Hogyha egy osztálynak tanítványai vásottak, nem ezeket okoljuk, hanem a tanítót. Ha egy néptömeg excedál és elragadtatja magát, nem a népet kell érte hibáztatni, hanem a vezetőket. Ugyanígy áll ez a közigazgatással is. Ha ez rossz, ha a tisztviselő s hivatalnok nem, vagy pedig rosszul teljesíti kötelességét: nem ez a hibás, hanem a kormány, melynek kötelessége és hivatása szigorú felügyeletet gyakorolni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Szerintem, minden rendszer jó, vagy legalább is megfelelő: a kinevezés ép úgy, mint a választás. A főkellék csupán az, hogy a közigazgatás jó legyen. Az pedig csak akkor jó, ha pártatlan, szigorú, de a mellett igazságos a vezetés és azzal kapcsolatban az ellenőrzés is a legnagyobb mértékben érvényesül. A hol alszik a pásztor, ott a nyáj nagyon hamar tilosba kap, legyen az akár kinevezett, akár választott Nem kinevezés kell nekünk, nem az orvosolja meg a bajt; hanem megorvosolja a részrehajlatlau, erős kormányzat. Szóval: olyan tisztikar kell nekünk, t. ház, a mely tudatával bír annak, hogy ő van a népért, hogy az az intézmény van a népért, a melyet ő betölt, nem pedig a nép van ő érette. Olyan tisztikarra van szükségünk, mely tudatában van annak, hogy mi az állam czélja, a mely tudja azt, hogy nem azért állottak össze a népek milliói államba,