Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

540. országos ttié>> 1891.Julius 28-án, kedden. 267 hogy tisztikart teremtsenek; hanem azért, hogy az ő anyagi és szellemi tökéletesbűlésüket minél nagyobb mértékben megvalósíthassák. Ez a czél, amaz az eszköz. A ezél az, hogy az állampolgárok minél nagyobb mértékben meg legyenek elégedve (Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, az a szakasz, melyhez szólok, nem ezt a czélt tíízi ki, hanem implicite azt mondja, hogy az államnak talán egyéb czélja nincs is, mint a kinevezett tisztviselők által való igazgatás; holott pedig az igazgatás — legyen az kinevezési, vagy választási elvre alapított — soha sem lehet czél, mert a czél mindig a polgárok jólléte és boldogulása. (Helyeslés a szélsőhalon.) Volt szerencsém, t. ház, fölemlíteni, hogy az állam czélja a polgárok megelégedettségét minél nagyobb mértékben megvalósítani. Ennél a kérdésnél lehetetlen, hogy fel ne merüljön az a második kérdés : vájjon meg ,-annak-e a polgárok manapság elégedve? Én úgy tapasztalom és a legutóbbi idők jelenségei is arra mutatnak, hogy a nép nincs megelégedve. Ott vannak az orosházai, a békéscsabai és más munkásmozgal mak. Ez nem mutat arra, hogy meg volnának elégedve az állapotokkal; sőt ellenkezőleg arra mutat, hogy nagyon is nincsen megelégedve a nép. T. képviselőház! Én a nép elégedetlenségének a közigazgatás rosszasága, mellett csak két okát kívánom felemlíteni. Mindenekelőtt, ha szabad kémem a t. ház becses figyelmét (Halljuk! Halljuk!) — igen sajnálom, hogy a t. igazságügyminister úr nincsen jelen, mert az ő szíves figyelmébe akarnám ajánlani az egyik okot — az egyik ok a bagatell törvény. Tudjuk, t, ház, hogy azon szegény emberek, a kik dologra mennek, ä lelketlen vállalkozók visszaéléseinek vannak kitéve ; azok dolgoznak és mikor fizetésre kerül a sor, vagy még időközben is minden díjazás nélkül elkergetik őket. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor, ha ügyvédhez megy az a szegény ember, hogy »10—20 — 30 vagy 40 forint követelésemet, melylyel engem megkárosított ez a vállalkozó, uram, keresd meg nekem*, kénytelen az ügyvéd azt mondani: barátom, nem avatkozhatom bele, mert jól tudjuk, hogy a törvény szerint is, de a magas euriának legújabb ítélkezése szerint is az ügyvédnek a költségeit még saját fele ellenében sem állapítják meg; daczára annak, hogy arra a fél magát kötelezte. így aztán nincsen ügyvéd, a ki az ilyen apró perekkel foglalkoznék. Most már mire van utalva az a szegény ember? Arra, hogy maga menjen a bírósághoz és panaszolja el a baját ; ha meghallgatják, hát jó ; azonban tudja ez az ember, hogy ott órákig, sőt napokig várakoztatják; tudja azt, hogy a tárgyalás még esztendőkig is elhúzódhttik; tudja azt, t. ház, hogy az ügyet önkényesen, minden appellata kizárásával az elsőbíróság dönti el: ezért nem is hajlandó aztán az a szegény ember az ő követelését keresni: de nem hajlandó azért sem, és nem is mehet, mert neki dolgoznia kell tovább, mivel neki s családjának kenyérre van szüksége; és ilyenformán odajut, hogy inkább ott hagyja néhány forintját, melyet megérdemelt, mintsem hogy újból idejét vesztegesse a haszontalan pereskedéssel. De itt már, t. ház, mondhatjuk, első sorban a törvényhozás is oka lehet, hogy a szegény ember Í0 —20 forintos követelését nem helyezte egyenlő niveanra a kereskedő vagy uzsorás Í0 krajezáros váltókövetelésével. Míg a 10 krajezár fölött bíráskodik három bíróság, megjáija a magas curiát; addig a 10— 20 — 30 forintos követelése felett a szegény embernek az elsőbíróság apelláta kizárásával dönt. Ezek a sérelmek, a melyek mind kényszerítik az embert így gondolkozni : nekem is élnem kell; és mivel jogom van az élethez, azt még erővel is megszerzem magamnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Befejezem beszédemet, ámbár mondhatnék még némelyeket. En azt tartom, hogy sokkal fontosabb és sürgősebb feladata van a kormánynak, mint a közigazgatás rendezésének kérdése. Ennél sokkal fontosabb kérdések vaunak; és épen azért, mivel nem azokat terjesztette be a kormány , hanem azt a törvényjavaslatot akarja keresztülvinni, melyet én általánosságban sem fogadtam el: nem fogadom el az első szakaszt sem. Elnök: T. ház! Az idő előrehaladván, azt hiszem, méltóztatik a tárgyalás folytatását a holnap délelőtt lü órakor tartandó ülésre halasztani. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik cl. u. 2 órakor.) 3**