Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

540. országos ülés 1891. Julius 28-án, hétfőn. 259 Most sem követel a maga részére semmit. De hát bün-e az, ha itt-ott tekintélye van, űgj, hogy a nép bizalma feléje fordul? Hiszen ez a nemesség már annyira meghúzza magát, mint a csiga a maga héjában, majdnem bocsánatot kér azért, hogy élni merészel; sőt még olyan jámborlelkűeket is találtam köztük, a kik csak azért nem ellenzik az államosítást, nehogy azt fogják rájuk, hogy ezt is csak önző érdekből teszik, mert a választási rendszer mellett a megyében fentarthatják és űzhetik tovább is a sógorságot, komaságot. Ellenben ademocratiának van egy bizonyos rétege, melynek gondolkozásmódja sokkal aristoeraticusabb, mint a milyen volt a nemességé 48 előtt és 48-ban; mely a helyett, hogy büszkén vésné a mellét és azt mondaná, hogy a felséges nép én vagyok: nem is tud magának képzelni társaságot mágnás nélkül, (Úgy van! a szélső baloldalon.) folytonosan a' méltóságos, az exeellentiás czím után szalad és csak akkor jut eszébe a democratia, mikor ürügyet kell formálnia arra, hogy más osztályokat depossedáljon. De még akkor sem éri be ezzel, hanem ugyanazokat a helyeket ki akarja hővíteni, kényelmesebbekké akarja tenni, mint e javaslatban is történik, úgyhogy nemcsak több kenyérre, hanem jobb, pontosabban kijáró kenyérre is tegyen szert És ezen hajlamoknak lesz áldozat nagy részben az, ha ráhúzzák Magyarországra a kinevezési rendszernek és ezzel együtt a ministeri omnipotentiának kényszer-zubbonyát, és ennek lehet majd köszönni, ha ismét hazugsággá fog válni a nagy franczia forradalom evangéliuma: egyenlőség, szabadság, testvériség, ha majd a democratia és az egyenlőség ürügye alatt fogják megölni a szabadságot. (Tjgy van! a szélsőbalon.) De hogy visszatérjek a t. ministerelnök úrnak már régebben tartott, de fontosságát még mindig el nem vesztett beszédére, a t. ministerelnök úr azt mondta, hogy különösei] a pénzügyek és a katonai ügyek, a mozgósítás azok, a melyek miatt múlhatlanul szükséges az államosítás. És ehhez hozzájárult gróf Apponyi Albert t. képviselő úr is, a ki azt mondta, hogy igenis előtte egyik legfontosabb argumentum az államo sítás mellett az, hogy ez egyedüli módja annak, hogy az állam jövedelmei minden körülmények közt biztosíttassanak. Tehát a t. ministerelnök úr előtt és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam előtt is, iigy látszik, az administrationak nincsen is magasabb feladata, mint az, hogy a

; pénzügyeket és a katonaságot kiszolgálja. Én pedig azt hiszem, hogy vannak az administrationak ennél fontosabb feladatai is. A közigatásnak feladata: a közrend és rend fentartása, az ország polgárainak minden jogsérelem ellen megóvása és mert ezek a feladatai, múlhatatlanul szükséges, hogy az administratio olyan legyen , hogy beleüljék egy Igazán alkotmányos ország keretébe; zsarnoki közigazgatás mellett igazi alkotmányosságot képzelni sem lehet. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az a felhívás, mely a t. ministerelnök úr beszédéből kiérzik, egyenesen az absolutismus felfogása, a mely előtt mindig alárendelt kérdés volt a polgárok érdeke és szabadsága, melynek legfőbb feladata abban áll: mentől több adót kipréselni, mentől több katonát kiállítani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr is azt hiszi, hogy neki, mint a közigazgatás fejének, mint belügy ministernek a feladata csak olyanforma, mint a mikor elbocsátották ide a Bachkorszak alatt báró Greringert, vagy báró Hauert azzal a missióval, hogy neki pedig az a kötelessége : kiszolgálni a finánezot s a katonát, a többi azután mellékes dolog. Én elismerem, hogy a mi egyszer törvény, azt végre is kell hajtani, ez kötelessége a megyének is, de nem volna szabad elfelejteni azt, hogy csak oly törvényeket kellene hozni, a melyeket tisztességesen végre lehet hajtani. A kik nem bíznak az önkormányzatban, azok mindig azt a gyanút vonják magukra, hogy oly dolgokat akarnak a közigazgatásba belevonni, melyeket tisztességesen vagy legalább jogsérelem nélkül keresztülvinni alig lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr ugyanakkor, midőn kiemelte a pénzügyi szolgálat nagy fontosságát, beszélt arról is, hogy biztosítani kell a jó közigazgatást s azzal az adóknak pontos, helyes kivetéöét és a községi helyes pénzkezelést. Ha, ez igazán szívén fekszik a t. ministerelnök úrnak, akkor épen az volna feladata, hogy a választási rendszert a maga teljességében megvalósítani igyekezzék, mert természetes, hogy a választott tisztviselő sokkal inkább tartja feladatának azt, hogy a népet, a községet a visszaélésektől, a rossz adókivetéstől, a rossz pénzkezeléstől megmentse, mint az a kinevezett tisztviselő, a ki azt tartja, hogy neki legfőbb kötelessége a finánezot és a katonát kiszolgálni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Akkor nem tehetünk jobbat, mintha azt cselekeszszük, a mit én bátor voltam két beszédemben ajánlani, hogy fel kell osztani a bureaucraticus szolgabíró hivatalokat, fel kell osztani a járásokat alszolgabíróságokra, az az ambuláns alszolgabíró pedig menjen községről-községre és nézzen a körmére annak a községi pénzkezelésnek, a melynek most az intelligentiát nélkülöző községek teljesen ki vannak szolgáltatva. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mindaddig, míg a t. kormány a közigazgatás 83*