Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

260 540. országos ülés 1891, Julius '28-án. fcedűen. reformjánál erre a térre nem lép, kénytelen vagyok azt hinni, hogy fogalma sincs arról, milyen állapotok vannak a közigazgatás terén és hogy ennélfogva még a legprimitívebb kellékekkel sem bir arra, hogy ezen országban közigazgatási dolgok szempontjából reformatori szerepe legyen. Azt hiszem valóban, hogy midőn a minister úr beszélt a községi pénzkezelésről, a helyes kivetésről, akkor épen csak az alkotmányosság etiquettejének akart vele eleget tenni, az ő valódi felfogása abban nyilatkozik, a mit arra nézve mond, hogy az állami közigazgatás által lehet leginkább biztosítani azt, hogy az adótárgyak el ne titkoltassanak, el ne csempésztessenek. Ez tehát az a nagyobb dolog, a mely miatt be kell hozni az állami közigazgatást. Én megengedem, hogy mindaddig, míg a törvény az, a mivel a csempészetet meg akarják akadályozni, addig ezt nem fogják elérni. De már azt merem állítani, hogy a megyei tisztviselőnek, az alispánnak, főszolgabírónak, szolgabírónak nem lehet feladata pl. a dohány után szaglászni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az ilyen funetiokra méltóztassanak másokat kijelölni, mert vannak oly feladatok, melyek, habár nem nagyon szépek is, mégi^ szükségesek, de méltóztassék megkímélni a megyei tisztviselőket az ily dolgoktól, mert azoknak közbecsüíésre, tekintélyre is van szükségük és ha azzal nem rendelkeznek, akkor minden lépten-nyomon meg vannak bénítva kötelességük teljesítésében. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De beszélt a t. ministerelnök úr katonai ügyekről is és azt mondta, hogy ezek ez idő szerint nincsenek kielégítőleg ellátva. És hozzátette még azt is, hogy ezt nem a személyeknek, hanem a rendszernek kell tulajdonítani. Erre nézve csak általánosságban arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. ministei elnök urat és az államosítás barátait, hogy méltóztassanak vigyázni; mikor a jelenlegi tényleges állapotot kritizálják, mindent a választási rendszernek szeretnének a nyakába róni, de voltaképen nem annak a nyakába zúdítják e kritikának súlyát, hanem azon rendszernek, a mely most a közigazgatás kezelésében dívik. Tudjuk, hogy az tökéletesen bureaucraticussá van átalakítva. Es mi az, a mi ebben a törvényjavaslatban előttünk áll? Semmi egyéb, minta mostani állapotoknak codificálása, s így a helyzet ugyanaz lesz, a mi eddig volt. Azért mondom, méltóztassék vigyázni a, mostani állapotok kritizálásánál, mert akkor a saját maguk rendszere fölött törnck pálczát. Én egyé'.iránt nem hallottam, hogy e katonaság a mostani megyei kezelés által ne volna kellőleg kiszolgálva; nem tudok rá esetet, hogy a t. honvédelmi minister úr részéről e tekintetben panasz fordult volna, elő. És alig is lehet hinni ezt, mert a jelen bureaucratieus közigazgatás mellett alig fordítanak egyébre gondot, mint arra, hogy épen a katona és a finánez szolgáltassanak ki a lehető legpontosabban a közigazgatás által. De beszélt a t. ministerelnök úr mozgósításról is. Én valóban örvendek azon. hogy a t ministerelnök úr ezt előhozta és hogy Pulszky Ágost t. képviselő úr még meg is toldotta, mert azt hiszem, hogy e kérdés épen a mi malmunkra hajtja a vizet Mit képzel a t. ministerelnök úr? llo^y is leszünk mi azzal a mozgósítással? Azt hiszi talán, hogy ha bekövetkezik az a nagy mozgósítás, a melyre mindannyian el vagyunk készülve: mi majd az osztrák czopffal és rubrikával fogjuk a muszkát megverni? Hogy csak nézni fogjuk, mi történik, miként élhetetlenkedik e hagyományos osztrák slendrián? Azt hiszik, hogy az országnak ehhez semmi köze nincs? Ha ezt várjuk, akkor a veszteség a mi részünkön lesz. De mi is utána fogunk nézni e dolognak és meg lehetnek győződve arról, hogy mi a muszkát nem fogjuk másképen megverhetni, mint a hogy megvertük az osztrákot 1848 — 49-ben, ha belátja azt, hogy oly időben élünk, midőn a nemzet minden egyes fiának meg kell tizszereznie a maga erejét és Kárpátoktól Adriáig fog hangzani az, hogy »talpra magyar!« így kell képzelni a mozgósítást és nem úgy, mint a ministerelnök úr képzeli és csakis így lehet sikeresen végrehajtani. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Arról kell gondoskodni, hogy a nemzet az ilyen mozgósításra mentől képesebb legyen és e képesítés semmi által sem mozdítható elő jobban, mint az által, hogyha az önkormányzat gyakorlata meg lesz a nemzetben s az életrevalóság, értelmesség, tevékenység és lelkesedés meglesz, a mihez esak önkormány zat útján lehet jutni, másképen nem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézzünk végig a történelmen. Az önvédelem csodáit mindig azon nemzeteknél látjuk, mely az önkormányzat mellett nevelkedett és ha Kossuth Lajosnak 1849-ben nem állott volna rendelkezésére olyan nemzet, mely az anyatejjel szívta be az önkormányzatot, jártasságot, tudást minden közügyben: nem mutatott volna fel oly fényes eredményeket, a milyenekről a történelem beszél. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök úr, midőn mozgósításról beszélt, úgy látszik, osztrák észszel gondolkodott, (Úgy van! a szélső baloldalon.) azoknak az eszével, a kik nem ismernek más nemzetet, mint azt, & mely az absolutismus mellett nevelkedett fel. Ily módon Isten őrizzen meg, hogy neki nien-