Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

ogR &*0. országos ülés 18M. Julius 28-án hétfőn. menni kenyeret kére mi magának. (Igaz! Ugy van! a, szélsőbal mi.) Régen az volt a mondás, Iiogy a megyei tisztviselők legyenek nobiles bene possessionati. A »nobiíeg« elmarad; legyen egyedül a »possessionati«, mert ma egyedűí az bír megküzdeni fi választás esélyeivel, a ki vagyonnal rendelkezik és azt, hogy a megyei tisztviselőknek legnagyobb része csakugyan vagyonos ]e<ryen, elengedni, ha igazi önkormányzatot akarunk, nem lehet. És, t. ház, daczára annak, hogy ilyen nagy változáson ment át vagyonelhelyezés tekintetében a magyar társadalom, hogy azt gondolják némelyek : ma már a régi megyét reeonstruálni nem lehet, — ez nem lehet akadály arra, hogy a régi megyét, úgy, a mint volt, visszaállítsuk. Nem szükséges, hogy gentrymegye legyen. Az a vagyonos osztály, mely megszerezte a tönkrement nemes embernek, a régi földbirtokosnak birtokát, az álljon be érte a közszolgálatba; a kinek pedig nincs vagyona, az keresse másutt kenyerét; menjen a katonai pályára a gentry-nemzedék, szorítsa ki onnan a graniosár professionatus egyéneket; ezen az úton legalább lehetne hathatósan közreműködni azon, hogy a közös hadsereg szellemét javítsuk. (Helyeslés a- szélső baloldalon.) A megyét ez új elemekkel meg lehetett volna csinálni, ki lehetett volna pótolni a megyei szolgálat körében azt a hézagot, melyet a régi gentry vagyoni romlása okozott, mert az új földbirtokosokban épen úgy meg van a kellő értelmiség, vagy még nagyobb mértékben, nekik épen úgy érdekükben áll, hogy a megyei aclministratio jó legyen s el is jártak volna a megyei gyűlésekre, ha a kormánynak gondja lett volna arra, hogy a megye fenmaradjon, ha nem az lett volna a kormány állandó törekvése, hogy a megyét tönkretegye, holott még most is krokodiluskönyeket hullat saját áldozatai felett; de az, hogy ezen elemekkel kipótolva ismét talpraállítsa a megyét, természetcsen távol állott intentioitó], mert neki nem kellenek azok a megyei önérzetes elemek, hanem azt kereste mindig, hogy olyan elemek legyenek rendelkezésére, a kikkel föltétlenül rendelkezik; (Úgy van! a szélsőbalon.) ha meg lett volna erre a jóakarat és bölcseség a kormányban, akkor már régen bekövetkezett volna az, a miről olyan szépen mondta az általános tárgyalás alatt Holló Lajos t. képviselőtársam, hogy már régen megtörténhetett volna az, hogy a régi gentry, a régi nemesség bevezette volna a megyei szolgálatba az új elemeket és megalkotta volna azzal együtt azon hatalmas középosztályt, a melyre, hogy e társadalomnak és országnak olyan szüksége van, azt minden oldalról elismerik. És mind a mellett, t. ház, bár minden elkövettetett, hogy a dolgoknak ilyen fejlődése létre ne jöjjön, mégis a dolgok természeténél fogva csakugyan akként történt a fejlődés; hogy t. i. a democratia a maga részét tényleg már bőven kiveszi a megyei szolgálatból. Méltóztassék bárkinek kezébe venni a kalendáriumot és meg fogja látni, hogy az alispánok, a főszolgabírók és á többi tisztségek viselőinek fele egyáltalában nem tartozik a régi nemességhez. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ezen irányban fognak fejlődni a viszonyok a dolgok erejénél fogva okvetlenül és annál jobban, minél jobban felfogja nálunk is a democratia a maga igazi rendeltetését. Mert a democratia classzicus hazájában, Amerikában nincs oly democratia, mely arra alapítaná existentiáját, hogy majd megél tisztán hívatalvhelésből, hogy apródonkint felmászva a szamarak lajtorjáján, méltóságos, excellenciás czímhez és nyugdíjhoz jusson; hanem megvan a democratiában az az életrevalóság, hogy ma hivatalnok, holnap pap, azután katona, azután üzletember, megvan az az elasticitás, hogy bízik magában, hogyha megszűnik rá nézve pl. a hiVatalnokoskodás, akkor talál módot arra, hogy máskép tisztességgel megélhessen és előre is mehessen a társadalomban. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem tehát, t. ház, hogy annak a democratiának — mindig a democratiának csak azt a követelő, aspiráló részét értem — igazi panaszra oka nálunk nincs és nem formálhat, magának ürügyet arra, hogy rálépjen arra a vadházasságra, amelyet offerál neki egy hatalomszomjas, telhetetlen kormány és többség; nincs jogosítva arra, hogy eszközül adja magát oda, az önkormányzatnak, a szabadság egyik lényeges részének megsemmisítésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezt tenné az a democratia, akkor nem bizonyítana egyebet, mint azt, hogy nem részt követel magának a megyei hivatalok viselésében, hanem azt akarja mondani annak a régi gentrynek: hadd foglalom el én kizárólag azt a helyet, te eleget viselted már; vagy azt gondolja, hogy most már neki áll a világ, most rajta a sor, most őt tartsa ki az állam, a mint hajdan a feudalismus idejében a nemesség kitartatta magát. Ez, azt hiszem, nem volna a democratia részéről valami nemes viszonzása annak, a mit a nemesség a democratia érdekében 1848 előtt és 1848-ban tett. Ez az annyit szenvedett, tönkretett nemesség valóban eg^vebet érdemelt volna már eddig is, mint azt, hogy a democratia részéről örökösen csak annak a sógorságnak, komaságnak buta fáját vágják a fejéhez. Az a nemesség, a mennyiben még megvan, nem dicsekszik avval, a mit 1848-ban tett. Az ő traditioihoz nemcsak az tartozik, hogy hajdan a megyén grassált, hogy a köznépet robotoltatta és a köztisztséget kizárólag ő viselte; traditioi közé az is tartozik, hogy mindig kész odavinni vérét a haza oltárára. (Úgy van! a ssélsohalm.)