Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

640. országos Rlés 18»1. jnllns 28.án, kedden. 257 (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez teljesen igaz, ezt concedálnunk kell, ez a dolog természetében fekszik s ezzel a körülménynyel múlhatatlanul számolni kell. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Az a kérdés tehát, hogy mit akarunk: önkormányzatot akarunk-e, olyant, a melyben azután annak minden kellékei megvannak, vagy azt akarjuk, hogy a megyei tisztségek is azoknak rendelkezésére álljanak, a kiknek épen az az óhajtásuk, hogy existentiájukat ezekre a hivatalokra alapítsák. (Helyeslés a szélsőbalon.) És ha ko noly szándékunk az, hogy az ősi magyar önkormányzati rendszert fen tartsuk, hogy azt ismét helyreállítsuk; hogy mindazon előnyöket, melyek abból a nemzetre haramiának, biztosítsuk: akkor ki kell mondanunk egyenesen, hogy a democratia azt a követelését, hogy az ő számára legyenek biztosítva a megyei tisztviselői állások, teljesíteni nem lehet. Ezt a követelést honorálni, kielégíteni nem lehet; mert mihelyt egyszer Magyarországon kenyérpálya lesz a • megyei főtisztségekből, azokat máskép. mint a kinevezés útján betölteni nem lehet; mihelyt pedig kinevezés útján töltetnek be ezen állomások, nem használ sem szolgálati pragmatiea, sem közigazgatási bíróság, sem fegyelmi eljárás, mert a kinevezési rendszernek logieája, postulatuma az, hogy mindezen úgynevezett garantiák csakis oly módon legyenek megcsinálva, hogy azok daczára is a kormány kinevezett tisztviselőivel feltétlenül rendelkezzék (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De az ősi önkormányzati rendszernek lényegéhez tartozik épen az, hogy a megyei szolgálatra — mindig csak a főbb tisztségeket értem, mert természetes, hogy a minorum gentiumra a kisebb állomásokra, a segéd- és kezelőszemélyzetre vagy akár a községi jegyzőkre is ez föltétlenül nem követelhető -- hogy a főbb tisztségekre épen azok vállalkozzanak, a kik arra, hogy kenyérkereseti pályára lépjenek, nem szorulnak. A megyei rendszer quintessentiájához tartozik az, hogy értékesítve leg, ének épen ezek az elemek, a melyeknek tevékenysége különben az országra nézve, a megyére nézve kárba vesz és az, hogy ezeknek a tehetősége, ezeknek a megbízhatósága igénybe legyen véve és kihasználtassék a közügy számára, az én nézetem szarint sokkal fontosabb érdek az országra, a közügyre nézve, mint az, hogy a Fenyvessy fiatal embereinek követelései kellően honoráltassanak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezeknek az elemeknek a közreműködését pedig csak a választási rendszer által lehet biztosítani. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert micsoda indokok azok, a melyek azokat a bizonyos rétegeket arra bírják, hogy szolgálatukat a megyei ügyeknek szenteljék? KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXVI. KÖTET. Mindenekelőtt, t. képviselőház, az a közszellem, a mit francziául úgy neveznek : esprit civique, a melynél fogva megvolt a régibb nemzedékekben és én hiszem, hogy megvan még ma is az, hogy mindenki feladatán ik tartja tehetségeit a hazának, a közügynek felajánlani, hogy ne legyen csak, a mint azelőtt mondották, tyúkültető, a ki otthon tölti élete napjait és egyedül saját ügyeivel foglalkozik. Nem mondom, hogy ezeket az embereket egyedül csak az ilyen motívumok lelkesítik arra, hogy hivatalt vállaljanak; készteti őket az önérdek, az, hogyha nem vesznek részt a megyei szolgálatban, maguk bánják meg, mert attól függ a megyei ügyeknek jól menetele, hogy a megfelelő elemek részt vesznek-e benne, vagy nem. De sarkalja őket a hivatal elvállalására az ainbitio is, mert a megyei tisztség, ha egyszer a választási rendszer teljes erejében megvan, tiszteletet ad, állást ad, positiot ad a társadalomban ; ezek az indokok azok, a melyek ezeket az elemeket arra bírják, hogy szolgálatukat a megyének felajánlják és ezt egyedül a választási rendszer alapján lehet elérni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha azt akarjuk, t. képviselőház, hogy valóság legyen az önkormányzat; hogy megfeleljen mindazoknak a kellékeknek, a melyek miatt két hónap óta tanúsítjuk, hogy mennyire ragaszkodunk ahhoz, akkor ennek így kell lenni jövőre is. A demokratia mondhatja most némi plausibilitással, hogy a megye, úgy, a mint én contemplálom, aristokratikus intézmény, de ha egyszer másképen azt az önkormányzatot nálunk megcsinálni nem lehet, mint az által, hogy meghagyjuk bizonyos mértékig aristokratikus színezetét, akkor annak a demokratiának, ha méltó akar lenni arra a névre, hogy a szabadság gárdája és hadserege, kötelessége egyenesen azt mondani: legyen inkább némileg aristokratikus színezete, én lemondok minden önző követelésekről, de hadd legyen az önkormányzat olyan, a milyennek lennie kell. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) De hát mennyiben alapos annak a demokratiának az az állítása is, hogy az ilyen megye aristokratikus? Ha azt mondjuk, hogy mihelyt a vagyonos osztályról és annak befolyásáról van szó, ez már aristokratűi, akkor megengedem, hogy ezt akkor el lehetett mondani. Hisz a mai világban vagyonosság, aristokratia, nemesség nem egy és ugyanaz; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) hiszen ma általában minden vagyonnak egy jelentékeny része már demokratikus kezekben van; de a földbirtoknak egy jelentékeny része is ott van, sőt annak a régi nemességnek egy jelentékeny része már a proletariátushoz tartozik; (Úgy van! a szélsőbalon.) annak el kell 38