Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

640. országos ülés 1881. jnlins 28-án, kedden. 251 hangoztattak különösen az önök journalistái, hogy a legelőrehaladottabb államok magasra fejlesztették volna s ma is fejlesztik a kinevezési rendszert. Ez egyszerűen nem igaz, mert a legelőrehaladottabb államok mindinkább az önkormány zatra temek át. (Igás! Úgy van! a szélső bal oldalon.) T. képviselőház! Végezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondtam, hogy bezáró szavaimban iparkodni fogom festeni azt a helyzetet, a melyben a t. ministerelnök űr van, mióta a rubicont átlépte (Halljuk! Halljuk!) s a mióta megteremtette ezt a helyzetet, a melyből kibonyo'ódni véghetetlen nehéz. Nem kutatom, vájjon ő úgy gondolkodott-e; hogy majd ezt a maréknyi ellenzéket, a mely saját legjobb hite és legmélyebb meggyőződése szerint úgy gondolkozik, hogy szent kötelességet teljesít és a nemzetnek legszentebb jogát megvédeni tartozik, meg is védi és ebben a védelemben el van tökélve ki is tartani, hogy tehát ő ezt az ellenzéket mégis ki fogja innen hallgatni, ki fogja innen untatni, ki fogja innen a hőséggel kergetni: én ezt, t. képviselőház, most nem kívánom taglalni; hanem van egy momentum, a melyre mái' rámutattam s ez az, hogy a t. ministerelnök úr ebbe a vitába belevonta Pécsett magát a koronát, is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon tú! még egyszer hallottunk ministerí szájból ilyen hangot, s az Baros Gábor minister volt Temesvárt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Azt mondják önök a túlsó oldalon az egész soron, hogy a közvélemény önökkel van. Hát hol nyilatkozik a nép ¥ Az, a ki a közvéleményről beszél, ám hívja fel a népet, tartson népgyűléseket: hozzon határozatokat és küldje be ellenünk. Önök azt felelik: miért nem mozdul meg ti mellettetek a nép? Megmondom. Két oknál fogva nem mozdul meg. Az első ok az, hogy még ma sem látja a, fenekét ennek a kérdésnek, még ma sem bír tiszta képpel arról a veszedelemről, a mely őt fenyegeti, ha e javaslat törvénynyé válik; a második ok pedig az, — nekem nincs jogom többes számban beszélni, de a magam részéről teljes határozottsággal mondom — nem akarok az agitatio terére lépni, mert érzem, hogy az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, minden külső behatás nélkül is az utolsó perczig meg fogja védui helyzetét és lehetetlenné fogja tenni a javaslatnak törvényerőre emelését. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezzel szemközt miféle szerep jut a t. ministerelnök úrnak? (Halljuk!) Átlépte a rubicont és elhitte Pécsett, hogy óriási nagy hatalmat kapott kezébe akkor, mikor a koronás királyt megszólaltatta a kinevezési rendszer érdé kében. De ha azt az elbizakodottságot szembeállítjuk azzal az eltökéléssel, a mely eddig ezeken a padokon (A szélsőbalra mutat.) mutatkozik: akkor a t. ministerelnök urnak csak egy mondani valója volt már Pécsett is, ez: »AveCaesar, mórit urus te salutat!« Nem fogadom el a szakaszt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Varasdy Károly jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándori T. ház! Ezen szakaszhoz hozzászólnom késztet azon fájós érzet, hogy Magyarországnak alkotmányát régi ősjogaiból ki akarják vetkőztetni. Bármint gyanúsítsanak is azzal, hogy obstructiót akarunk csinálni, nem képzelhetem azt, hogy az, ki ezen javaslatnak veszélyességét és káros voltát átlátja, némán maradhasson. (Ügy van! a szélső baloldalon) Hallgassák bár önök ott a túloldalon e törvényjavaslatot agyon, bízva nagy többségükben, de mi azt agyonhallgatni bíínnek tartjuk. S ha agyon nem hallgatjuk e javaslatot, hanem annak szakszerű tárgyalásába belemegyünk, nem kell hozzá obstructio, mert a szakaszok halmaza, az elvek nagysága és különbözősége bizonyítja, hogy azt letárgyalni még normális helyzetben sem lehet. (Úgy van! a szélső haloldalon.) De még más ok is indít engem a felszólalásra. Tapasztaltuk, hogy a legfontosabb, legéletbevágóbb törvényjavaslatok mindigaz országgyűlés végén, különösen a nyári ülésszakban terjesztetnek elő. így terjesztetett elő a vízjogi törvényjavaslat. Felszólaltunk ez ellen a házban, hogy nem tanulmányozhattuk ; én különösen felszólaltam, hogy nem értem és nem hiszem, hogy a tfiloldalon is valaki áttanulmányozhatta volna és azért itt hagytam a tárgyalást. Hozzászóltak a nélkül, hogy tudták volna, mi van a törvényjavaslatban, mely oly complicált, hogy senki sem érthette meg. És annak az agyonhallgatásnak mi lett az eredménye? Az, hogy annak a törvényjavaslatnak, midőn törvénynyé vált, a legkárosabb és legrombolóbb hatásai mutatkoztak. Akárhány községet tudok, a melyek a legnagyobb kárt szenvedik, a nélkül, hogy arra orvoslást találnának, mert abból a törvényből oly anomáliák keletkeztek, hogy a culfcurmérnökök csinálják meg a tervet, a kiket mindig a nagyobb birtokosok használnak, mert azok akarják birtokaikat hasznosabbakká tenni; de ezeknek érdekei gyakran összeütköznek a kisebb birtokosok érdekeivel, a kiknek nincsenek culturmérnökeik, azért ezek már ösztönszerűleg is mindig a kisebb birtokosok rovására dolgoznak. Ha már most a kisebb birtokosok apellálnak, a bíró egy másik culturmérnök, a ki az elsőnek a nézetét jóváhagyja; ha érmek véleménye ellen a niinistcrhez folyamodnak, akkor a bíró ugyancsak egy culturmérnök. Ily körülmények közt el sem képzelhető, hogy ezen törvény által mennyi kárt okoztak az országnak. Igaz, hogy most már változtatni 32*