Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-540
©52 5 *°- országos Blés 1891. Julius 28-án, kedden. : karnak ezen az állapoton és ezen ügyet a rendes bírósághoz akarják áttenni, de az ügy lassan halad, sokáig tanulmányozzák, addig pedig a legszegényebb emberek évről-évre károsodnak. Mert igaz, nem a culturmémökökhöz megy az apelláta, hanem a közigazgatási bizottsághoz, a mely a szakértők véleményéhez van kötve, sőt tudok esetet, midőn híres, nevezetes szakmérnökök véleményét kérték ki, a kik a culturmérnökök véleményével homlokegyenest ellenkező szakértői nyilatkozatot adtak, azonban ez semmibe sem vétetett és a culturmérnökök véleménye volt a döntő. Ilyen bajok származnak az agyonhallgatásból és abból, ha a törvényjavaslatok nem kellő időben terjesztetnek az országgyűlés elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért, hogyha maguknak a paragraphusoknak halmazai nem gátolnák azt, hogy ez a javaslat törvényerőre emelkedjék, még az agyonbeszélés is nemes, hazafias tett volna tőlünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után néhány észrevetelt vagyok kénytelen tenni a t. ministerelnök úr legutóbbi felszólalására. A t. ministerelnök úr megígérte, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot be fogja nyújtani és nekünk ezen nyilatkozatban hinnünk is kell, mert ez az ő és pártja nézete szerint is kiegészítő része ezen törvényjavaslatnak ; felkért ennek folytán bennünket, tegyük lehetővé, hogy az törvényerőre emelkedjék. Azonban ha ezen javaslat a most tárgyalás alatt lévő javaslatnak kiegészítő részét képezi, vájjon nem a ministerelnök úrnak lett volna-e kötelessége a két törvényjavaslatot egyidejűleg beterjeszteni? Mert avval semmi sincs mondva, hogy ő be fog terjeszteni egy törvényjavaslatot; az a törvényjavaslat lehet jó, de lehet rossz is. Már most, ha ezt a javaslatot megszavazzuk, mit fogunk csinálni, ha azután a ministerelnök ár egy elvetendő közigazgatási bírósági törvényj .vaslatot fog benyújtani? Maradunk megcsalatva, r -szedetve (Helyeslés a szélső balon) és a világ elölt, mint ügyetlen parlamenti emberek fogunk állani, a kik nem képesek hivatásuknak megtelelni. (Úgy van! Úgy van! a szélső balon.) A ministerelnök úrnak azon felhívását tehát, hogy tegyük lehetővé ezen törvényjavaslat letárgyalását, megfordítjuk és azt mondjuk, tegye lehetővé a minister úr és terjeszsze be a közigazgatási bíróságról szóló javaslatot. Á ministerelnök úrnak vádját tehát egyenesen és jogosan visszautasítom. A t. ministerelnök úr több megjegyzést is tett a vármegyékre vonatkozólag. Azt mondta, hogy 1848. előtt a vármegyék csak a sérelmekkel foglalkoztak, de a közigazgatást nem látták el, megválasztották az alispánt és a tisztviselőket és ezek csinálták a közigazgatást. Nem tudom, ki látná el ma is a közigazgatást, ha nem a megválasztott tisztviselők; ezek látták el azelőtt is, 1848 előtt is szoros ellenőrzés alá vette őket a vármegye s ép úgy, mint most, a megyei tisztviselők referáltak a megyéknek. Tessék megnézni az actákat, ugyanazaz eljárás volt akkor is, mint most. Azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy kérelmeztek akkor is, mint most, csakhogy azzal a különbséggel, hogy most az országgyűlésen a kérelmek elintéztetnek és a sérelmek orvosoltatnak. Rég óta vagyok szerencsés e parlamentben helyet foglalni, de még nem láttam egyetlen egy esetet sem, hogy az ezen padokról felemlített sérelem orvosoltatott volna. Nem intéztek el itt semmit; nem orvosoltattak meg a sérelmek, hanem azok jóváhagyattak, ezzel mintegy felbátorítva a ministert több törvénytelenség elkövetésére. A sérelmeket tehát így intézték el. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ebből a haladásból, úgy hiszem, nem kér senki sem. A t. ministerelnök úr azt is mondja, hogy míg a vármegyék hatalmasok voltak, nem volt haladás, azonban ez erre keletkezett nagy zajra módosította kijelentését és azt mondta, hogy nagyobb volt a haladás a most lefolyt 25 év alatt, mint azelőtt hosszú időn át. A mennyire én emlékszem és a mennyire visszaemlékezhetnek azok, kik a 30 as és 40-es években éltek, bizonyíthatják, hogy a szabadelvű eszmék melletti küzdelem a vármegyékből indult ki. Az adózás behozatala, a jobbágyság felszabadításának eszméje, mind a vármegyékben született meg és onnan ment át a nemzet vérébe, a mint azt Herman Ottó t. képviselőtársam igen helyesen mondta, hogy minden új eszmének először a nemzet vérébe kell átmenni, hogy az azután életbeléphessen. Nagy küzdelem volt a vármegyékben az adózás behozatala, az úrbéri megváltás és a jobbágyság felszabadítása érdekében. A vármegyékben érlelődött tehát meg az eszme, és onnan hatott át a nemzetbe Nem lehet tehát azt mondani, hogy a vármegyék nem voltak a haladásnak barátai. Hiszen Európa egy nemzete sem tud felmutatni ily példákat, s ezért nem lehet a vármegyéknek dicsőséges múltján azzal csak úgy köny nyedén átsiklani, hogy semmi nevezetesebbet nem csináltak. Most persze adót-adóra halmoztak, megadóztattak mindent a mit csak lehet. Megdrágították a kenyeret, a húst, a bort s mindazt, a miből a nép él, úgy, hogy ez kénytelen Amerikába kivándorolni e miatt. (Úgy van! a szélső
