Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

540. országos ülés 18»1. július 28-án, keddeí. 249 mégis valóságos átok-sulyként nehezedik magára a népre. Hogy miféle irányban, miféle formában: erre nézve is tudok példát felhozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A ki még visszaemlékszik a Bach-korszakra és annak eseményeire, igen jól tudhatja, hogy akkoriban minden ember ezernyi zaklatásnak volt odadobva. Különösen rendkívül íontos volt az, hogy mindenkinek örökösen pas susa legyen, hogy éjjel-nappal képes legyen magát legitimálni. Az ember nem térhetett ki ez elől s az év bizonyos szakában a hatóságnál kellett jelentkeznie. A dolog azután csakugyan bureaucraticus pontossággal ment, de míg az ember odajutott, a hol a passust kiállítják s különösen a hol azt aláírják, egy egész sereg hivatalnokhoz kellett fordulnia és minden hivatalnok azt mondta: Gebén Sie ein Seehserl — adjon egy hatost! Mikor már a Bach-rendszer nagyon ingadozott — azok, a kik bányászattal foglalkoznak és őszbecsavarodot emberek, talán emlékezni is fognak arra — hogy a mikor tudniillik a jövedelmek nem akartak sehogy se befolyni s mikor már adómegtagadásáról volt szó: akkor összehívták Bécsbe a bányászatot vezető legmagasabb tisztviselőket, hogy tanácskozzanak a fölött, vájjon mi módon lehetne Magyarországon a bányák jövedelmezőségét emelni? A véletlen úgy akarta, hogy a mikor az a híres tanácskozmány eloszlott, én annak egyik résztvevőjével együtt utaztam a vasúton s minthogy régibb idő óía ismertem, elbeszélte nekem a maga tapasztalatait. Ez a jeles bányászati szakember így szólt akkor hozzám: kedves öcsém, most jártam először Bécsben, most láttam először a központi kezelést. A dolog úgy volt, hogy elmentem a ministeriumba. A mikor egy helyiségbe benyitottam, nem láttam annak végét, olyan hosszú volt; láttam mind a két oldalon ablakokat; minden ablak külön kármentővel volt elfogva s ezen ketreezek mindegyikében ült egy emberi lény, a mely nem csinált egyebet, mint folyton írt és írt, rubrikáit és ismét írt. Mikor azt kérdeztem: az Isten szerelmeért, micsoda osztály ez, azt felelték, hogy : a bányászatot ellenőrző osztály. Akkor jutott eszembe, hogy ha mi bányászati tisztviselők, a kik künn vagyunk a kezelésnél, egyebet sem tennénk, mint éjjel-nappal csak lopnánk: még sem volnánk képesek annyit lopni, mint a menynyibe az államnak ezen rettenetes menázséria belekerül. (Derültség a szélsőbalon.) Mert, t. ház, öt tized krajczárnak rectificálása és helyrehozása belekerül 28 krajczárba, ele azután azt már csakugyan meg kellett hagyni, hogy a mikor azon 28 krajezár ki volt adva, praecise ki volt mutatva, hogy öt tized krajezár rosszul volt elszámolva. litrviT. NAPLÓ. 1887-92. XXVI KÖTET. Az actáknak halmazai — ha ugyan eddig ki nem selejtezték — bizonyítják, hogy hányszor tévedtek öt tized krajezárbaa és a tévedés felderítése hányszor került 28 krajezárjába az államnak. Akármilyen legyen az állam iparos vállalkozása ; akármilyen bányászata, ha egyszer maga akar kezelni, maga akar így ellenőrizni: akkor azt kényszer nélkül, az apparátus complicálása nélkül nem teheti meg. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Már pedig az apparátus complicálása összeütközik az adófizető közönség egyszerű zacskó érdekével, mert ezen apparátus egy második moloch, egy második leviatlian a hadsereg mellett; e kettő a nép vérét kiszipolyozza, az egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ilyen rendszernél a visszaélés kínálkozik, az erkölcsi érzet lazul: az természetes következmény. T. ház! Ne álljanak hát elénk azzal, hogy a választási rendszer mellett igen sok selejtes elem jutott be Magyarország administratiojába.; sőt hogy bejutottak oly elemek, a melyek a társadalomnak nem hasznára, hanem határozottan kárára voltak; corrumpáít elemek, a melyek nem azért vállaltak hivatalt, hogy a társadalomnak szolgálatot tegyenek, hanem hogy állásokba jussanak, a melyekből — mondjuk — nem egészen tisztességes úton is bizonyos előnyökhöz juthassanak. Hát h i így volna is, t. ház, hogy itt-ott selejtes elemek jutnak be, a mint hogy erről az oldalról soha senki sem állította, hogy a választásnál nem történhetnek hibák és hogy mindig csak 13 próbás elemek választattak meg és fognak megválasztatni, még ez esetben is ezen társadalomnak kettő meg van adva ; először azon belátás megszerzése, hogy selejtes eleme akadt és hogy azt kiselejtezheti, még pedig akkor is, ha az az elem nem is követett el bűnt, hanem akár értelmi, akár bárminemű más hiányoknál fogva nem képes megfelelni a rábízott feladatnak; és végre selejtezheti minden feltűnés, minden fegyelmi vizsgálat nélkül, mi által az illető elemnek mód adatik arra, hogy ezen társadalomban, a melyből elvégre sem lehet kilökni, kereshesse existeutiáját továbbra, úgy, a mint egyáltalában lehetséges. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek aztán, t. ház, azt hiszem, a társadalomra magára határozottan javító hatása van ; mert a társadalom belátása élesbedik, az illető választó közönség másodszor, harmadszor jobb in megnézi az emberét, a kit bizalmával meg akar ajándékozni. (Igaz! Úgy van! a szél öbalon.) S az, hogy gondolkozik, magába száll, egyenesen nevelése a társadalomnak arra, hogy a saját ügyeivel sikeresen foglalkozzék. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És midőn köz-