Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-539
286 589. országos ülés 1891, Julius 25-én. szombaton. ben és benne megtaláltam a kiigazított adatokat. De az iránt — az egyszeri betekintés mellett — nem jöhettem tisztába, v;ijjon a kiigazítás rosszhiszemű eljárásnak következménye-e, vagy egy sajnálatos tévedésnek, a mely nem is a társaság számlájára, hanem a törvényszék eljárására vihető vissza. A t. minister ár válasza után most már tudom, hogy gáncs a társulat eljárását nem illetheti, hanem hogy egy sajnálatos tévedés történt a czégbejegyzésnél, a mely a törvényeknek megfelelőleg kiigazíttatott. Ép ezért a t. minister úr válasza engem nemcsak megnyugtat, hanem teljesen ki is elégít. Minthogy azonban tudomásomra jutott, hogy múltkori interpellatiomat kinyomatva, circularék alakjában osztogatták a közönség között és eme circularék felszólalásomnak oly irányt tulajdonítottak,mintha én a társulatot megtámadni akartam volna; továbbá ezen interpellationira alapítva, ítéletet mondanak a circularéban a. társxilatról az én nevemben, mielőtt még én ítéletet mondhattam volna; kötelességemnek tartom e meghurczolt társulattal szemben teljes ildomossággal kijelenteni az én véleményemet. Én, t. ház, a múltkor is csupán a téves bejegyzésről és kétes adatokról akartam kérelmezni felvilágosítást; támadásról beszédemben egy szó sem volt és a ki beszédemnek ily intentiot tulajdonított, tulajdonképen félreértette beszédemet. Épen azért, t. ház, határozottan tiltakozom az ellen, a mit nekem épen a nyilvánosság előtt az egyik circulare tulajdonít, hogy ezen amerikai társaságnak a büntető tön ényekbe ütköző eljárását akartam volna állítani. Ezt a kifejezést, mint interpellatiom helytelen magyarázatát, ismételve kénytelen vagyok visszautasítani. Most pedig a t. minister urak felvilágosításai után az adott válaszokat annál szívesebben veszem tudomásul, mert értesülésem szerint ezen társulat vagyonikig jól van biztosítva, sőt egyike a legtekintélyesebb külföldi társálatoknak. De, t. ház, ezen interpellatiom concret ötletéből nem hallgathatom el, hogy a túlságos verseny folytán néha oly éles ellentétek fejlődnek ki az ily társaságok között, melyeknek a közönség vallja kárát. S ezek a kölcsönös támadások a biztosító közönséget részint terrorisalják, részint nyugtalanságba ejtik. Visszariasztják egy szóval a nemzetgazdaságilag is íontos biztosítási ügyletek kötésétől. Ezért szükségesnek tartanám, hogy nálunk is, mint minden más külföldi müveit államban, a biztosítási vállalatok és ily pénzintézetek felett a közvetlen felügyeletet maga az állam venné kezébe; venné a kezébe azért, hogy először útját vágja az ilynemű concurrentiának és az efféle izgatásoknak; másodszor pedig, hogy a közönség az állami ellenőrzés mellett kellő tájékozást nyerjen az iránt, hogy hol biztosíthatja legelőnyösebben és leghelyesebben saját érdekeit. Mert mégis anomália az, hogy vannak hazánkban külföldi társulatok, a melyek 250.000 frt alaptőkével rendelkeznek s annak fejében milliókra rugó biztosításokat kötnek az országban. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezek után úgy a t. igazságügyminister úr, mint a kereskedelmi minister úr válaszait tudomásul veszem. (Általános hely"slés.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A válasznak a t képviselő úr részé] 81 tudomásul vétele ellen természetesen semmi észrevételem; hanem a képviselő úr nyilatkozatába, ha jól vettem ki, egy tévedés csúszott be, a melyet helyre kell igazítanom. Én nem azt mondottam, hogy azon tévedés, a mely 1886-ban a czégbejegyzésnél történt, tisztán és egyedül a törvényszék tévedése; ellenkezőleg két tényt kiemeltem, tudniillik először azt, hogy z 1886 iki folyamodványában a társulat önmagát részvénytársulatnak nevezte, a másik tény pedig az, hogy a társulatnak magyarországi fiók részére kirendelt meghatalmazottja S. Saucher által kiállított hivatalos bizonyítványban a társulatnak ez a megbízottja a társulatot szintén részvénytársaságnak nevezi és azt mondja, hogy az 200.000 dollárból álló, 4.000 darab, egyenként 50 dolláros részvényekre osztott alaptőkével bír. De miért mondtam én — minden nehézség nélkül —- hogy itt törvényszéki tévedés is forgott fenn? A törvényszék, midőn ilyen perenkivüli ügyben jár el, az eléje terjesztett okiratokból tartozik meggyőződést szerezni és a netalán a felek folyamodványában fenforgó, azokkal nem egyező állításokat kicorrigálni; minthogy pedig az előterjesztett okiratokból az tűnik ki, hogy ennek a társulatnak mégis szövetkezeti jellege van, azért mondtam én, hogy itt a törvényszék részéről is tévedés történt. Ebben — mert hiszen gondolom, ezt korábban is így fejeztem ki — kellett ismételnem előbbi nyilatkozatomat. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a Hock képviselő úr interpellatiójára az igazságügyi és a kereskedelmi minister uraktól adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Kijelentem, hogy a ház a válaszokat tudomásitl veszi. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T, ház! Polónyi Géza képviselő úr is már meglehetős régen intézett hozzám egy interpelbttiót. Tudom, hogy nincs jelen, de előre bejelentettem, hogy felelni fogok, és így, gondolom, hogyha nagyobb súlyt helyezne rá a képviselő úr, megjelent volna. (Derültség és helyeslés jobb felől.)
