Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-539

f$4 689. országos fllés 1891. Julius 25 én, szombaton. kezébe vegye a fűrészt, hogy levágjon az ősi törzsnek egy ágát és idegen ágat ojtson belé, az álhtmi kinevezést. Ezt látva mi, a kik az ősi fában, annak egyik odújában, mint valamely méhraj lakunk, csoda e, ha felzúdulunk, védekezünk és szavaink fullánkjával csípjük, marjuk azokat, a kik az idegen ojtással el akarják rontani az ősi fát, hogy elriaszszuk ezen ojtási művelettől. Ezt mi természetesen nem is tagadjuk, mert a ki a méhek odúját megbolygatja, bizony el lehet készülve a méhcsípésre, a darázsszúrásra. Itt mellettem Meszlényi Lajos t. képviselőtársam egyik legcsípősebb darázs. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Mi óvjuk azt az ősi fát az újabb beojtástól és rianásunkkal és rázúdulásunkkal iparkodunk megakadályozni a beojtást. Sikerülni fog-e ez vagy nem, azzal mi nem törődünk, mi ősi lakunkat védjük és ehhez szent jogunk van. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hogyan vagyunk ezekkel a jognyirbálásókkal és csonkításokkal ? Szép számmal gyakoroltattak ezek már és itt eszembe jut nekem egy régi nagy emlékezetű magyarnak, gróf Bercsényi Miklósnak egy mondása, ki az alkotmány nyirbálásáról lévén szó, egyszer így írt: »Addig nyírjuk, addig szabjuk, úgy járunk, mint a minap én jártam egy horvát szabómmal hogy egy mentének való posztómból kalpag sem telt ki toldás nélkül!« Én nem azt akarom, hogy csak kalpaggá váljék a magyar alkotmány és akkor is toldozott kalpaggá, hanem azt óhajtom, hogy az pompás, a nemzetet a századok viharai ellen megóvó, melengető hosszú mente, vagy bő köpönyeg maradjon, a melyről még a jégeső is visszapattog, a nélkül, hogy árthatna a nemzet testének. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ha tehát így gondolkozom és azt a posztót nyirbálni nem engedem, hanem fentartom a maga egészében a választási joggal együtt: (Helyeslés a szélsőbalon) akkor természetesnek fogja találni mindenki, hogy Helfy t. barátom módosítványát pártolom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A t. előadó lírhoz is van néhánv szavam. En nekem és nekünk nem lehet feladatunk ezen gyorsasággal készült törvényjavaslatot, melynek stylusa sem valami remekmű, javítani, de azért mégis figyelmébe ajánlom az előadó úrnak mindjárt az első szakaszt. Módosítványt nem adok be, már abból a szempontból sem, hogy ha ez meg lesz, minél rosszabb legyen és minél előbb elvettessék. De képviselői lelkiismeretes kötelességemből s mert mint magyar írónak ez iránt egy kis parányi érzékecském is van, figyelmeztetem a t. előadó urat, mint ezen csenevész csemetének gondos nevelő-dajkáját, hogy ha ezt javítani akarja, az első szakasz szövegéné] is tegye meg. Ez egy kautsuk módra húzódó constructio; ha szíj vonódjék, ha madzag, szakadjék. Az első szakasz azt mondja : — a közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek intéznek részint önállóan, részint ezen törvény korlátai közt önkormányzati elemek közreműködésével.* Ezt folytatni lehetne in infinitum. De ha e mellett maradunk, méltóztassék meghallgatni hogyan hangzanék ezen szakasz úgy, a mint azt én szövegezném. Ugyanezen szavak másképeni elrendezésével, de legalább magyarabb volna : » A közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek, részint önállóan, részint Önkormányzati elemek közreműködésével jelen törvény értelmében intéznek.« így legalább egy verbum régens bezárja az egészet és ez a sorrend logice is jobban felel meg az értelemnek. Ezen kifejezés »a törvény korlátai közÖtt«, germanismus, azt akarja mondani a törvény értelmében; czifrább, de németesebb. így lehetne végig menni valamennyi szakaszon, még orthographiai szempontból is. Egyszer van Fehér, egyszer Fejér, Mosony, Mosón, Pozsony, Pozson. Egyik is jó, a másik is jó, csak egyforma legyen. Ez különben a negyedik szakaszra tartozik és csak példaképen hoztam fel. Töméntelen, sok ilyen dolog van és ha valaki irónt venne kezébe és kedve támadna kacsokat csinálni, minden szakasznál lehetne oly változtatásokat tenni, melyek részint a magyar irály szempontjából, részint a rokonfogalmak egymáshoz való közelebbhozásával megfelelőbb szórendezést eredményeznének. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Megígértem, t. ház, hogy röviden fogok beszélni, be is fejezem ezen rövid beszédemet; újra nyilvánítván azt, hogy nem fogadhatom el az első szakaszt ezen szövegezésben, hanem pártolom Helfy Ignácz t. képviselőtársam módosítványát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Perczel Dezső előadó: Engedje meg a t. ház, hogy azon egyenesen hozzám intézett felhívásra, melyet az előttem szólott t. képviselőtársam tett, igen röviden vegyem igénybe a t ház türelmét és figyelmét. (Halljuk! Halljuk 1) A magam részéről úgy vagyok meggyőződve, hogy a mint a törvényhozásnak feladatát képezi, hogy ügyeljen arra is, hogy mindazon törvények, melyek alkottatnak, nyelvészetileg és stylszerüleg helyesen legyenek szerkesztve, viszont azt hiszem, az nem képezheti feladatát, hogy minden egyes törvénycikkből mintegy műremekét alkossa a szép prosának. (Helyeslés jobb felől.) Thaly Kálmán: Jobb, ha szép, mintha rossz! Perczel Dezső előadó: De én a magam