Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-539

BS9. országos Illés 1891. július 25-én, szombaton. 417 állítjuk fel: vájjon a között kell-e választanunk, hogy a tisztviselő kinevezett vagy választott legyen, vagy pedig egyáltalában az önkormányzat elvét veszszük tekintetbe; mert akkor igenis az igazságszolgáltatásnak mai állása a mi álláspontunk erősségére szolgál; mert mintegy közbeszólásképen is felhozatott: kétségtelen világszerte a törekvés, talán visszafojthatlan a törekvés, hogy bűnügyekben az esküdtszékeknek döntő befolyás engedtessék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én úgy hiszem, hogy az esküdtszéki intézményre vonatkozólag senki sem fogja kétségbe vonni, hogy az önkormányzati intézmény, még pedig hatalmasan önkormányzati intézmény; mert azután a büntetések kimérése vájjon ki által történik, kinevezett bíróság vagy más által, az, gondolom, magára az elv lényegére, egészen közömbös. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az igen t. képviselő úr visszafordítja mi reánk azt az érvet, melyet mi abból merítünk, hogy a közigazgatás drága, a közigazgatás megdrágul, sokkal drágább lesz, mint most, az államosítás által. (Helyeslés a szélsőbalon.) E tekintetben hivatkozik legelőször a csendőrségnek működésére. Hát igaz, kétségtelen dolog, hogy a csendőrség szervezése és annak működése óta bizonyos tekintetben a bűnök, a vétkek kevesbedtek ; kérdés azonban, hogy az a kevesbedés arányban áll-e a költség-többlettel, melyet a csendőrségre kiadnunk kel], vagyis hogy a közbiztonság ilyen megőrzésével, a mint történik, arányban áll-e azon többkiadás, melyet a csendőrségre fordítani kell. Úgy hiszem, kétségtelen dolog, hogy a csendőrség működése bizonyos irányban jótékony, de maga ez a működés semmi esetre sem hat közbiztonsági állapotaink egészére annyira, hogy annak ily módon javulását neki tulajdoníthassuk csupán. Említve volt már, hogy tulajdoníthatjuk ezt a közlekedési eszközök javulásának és megváltozásának, mert végtére az útonállásoknak meg kell szűnmök, mikor az utazók legnagyobb része megszűnik ; kell tulajdonítani az erdő-kiirtásnak, az útszéli korcsmák megszüntetésének és egyéb ilyen körülményeknek, a távirdának, melynek útján minden pillanatban az illető megtámadott segélyért folyamod hátik; azonban a csendőrség működésének eredményét sem nagyon szabad egyoldalúlag megítélnünk, mert annak más irányban igen aggályos működését kell tapasztalnunk. (Halljuk!) Azon kimutatásból, melyet b. Prónay Dezső igen t. képviselőtársunk velünk közölt, kitűnik, hogy míg a feljelentések száma folytonosan növekedőben van, addig az elítélések száma csökken. Ebből az következik, hogy a csendőrségi intézmény által a közönség ok nélkül, túlságosan zaklattatik és KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXVI. KÖTET. erre vonatkozólag bátor vagyok egy épen most folyamatban levő példára hivatkozni. Somogymegyében a csendőrség nagyot akart tenni és az itt-ott előforduló lólopásokat gyökeresen ki akarta irtani. A csendőrparancsnok a kormányból erre felhatalmazást is kapott, úgy, hogy működése 2— 3 megyére terjedt ki. A kaposvári törvényszékhez 500 és néhány egyén ellen érkezett be ennek folytán feljelentés, de ezen számból csak mintegy 72 egyén helyeztetett vád alá, a mely szám az ítélethozáskor valószínűleg 8 — 10-re zsugorodik össze. Ebből világos, hogy több százakra menő egyén haszontalanul törvény ellenére zaklattafott. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azon kifogásunkat, hogy a contemplalt közigazgatási szervezet nagyon drága, t. képviselőtársam visszafordítja ránk és azt mondja, hogy ha mi is akarunk javítani a jelenlegi helyzeten ; ha mi sem elégszünk meg a tisztviselők jelenlegi számával és fizetésével, tehát ha a számot és a fizetést szaporítjuk: körülbelül ugyanaz a többlet fog előállni, a melyet az új rendszer követel. Én nem vagyok egy véleményen t. képviselőtársammal, mert azt hiszem, hogy bizonyos körülmények közt a tisztviselők számát nem szaporítani, hanem kevesbíteni kell. Azt én is állítom, hogy fizetéseiket javítani kell„ de ezen javítás nemcsak hogy nem éri el a mostani többletet, hanem az a jelenlegi keretben is eszközölhető. Például Somogymegye közigazgatását ma 19 főbíró és szolgabíró látja el 8 járásban. A közigazgatás ellátása végtelen nagy akadályokba ütközik, a melyeknek legnagyobbika az, hogy az illető tisztviselő csak ritka alkalmikkor és semmikép sem akkor, mikor szükséges volna, férhet az illető helyhez. Én azt az állítást merem koczkáztatni, hogy ha azon nyolez járás helyett, a melyre Somogy vármegye fel van osztra, újra felállíttatik az a régi öt járás, mely 48-ban volt, de ez alj árasokra, például 15-re felosztatnék, vagyis, hogy ha 15 egyén látná el különböző helyeken a közigazgatást, úgy Somogy megyének lenne a legkitűnőbb közigazgatása és a fizetések felemelése daczára egy krajczárral sem fogna többe kerülni, mint most 19 egyénnek az ellátása. De hiszen, t. ház, a pénzkérdés ott, a hol magasabb érdekek érintetnek, tökéletesen mellékes kérdés. Arról van csak szó, hogy ez a közigazgatás többe kerül ? Nem arról van szó, hanem arról, hogy egyúttal confiscaltassék önkormányzati jogunk, tehát odaadjuk oly jogunkat, a melynek pénzértéke egyáltalában mecsem határozható. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát megengedem, hogy a, mi nézetünk szerinti szervezés és átalakítás szintén költségtöbbletet okozna, ha e mellett meghagyja a 28