Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-538
203 588. orsü.'tgos ülés 1891. jnllns 24-én, pénteken. befolyásokat, oly hatalmaskodásokat képvisel ; oly visszaéléseket követ el, melyek a hatalom eszközeit párturalmi czélok elérésére használják fel. (Élénk helyeslés hal felöl.) Ez a két érdek pedig nincs egymással ellentétben s ezt a t. túloldalnak figyelmébe ajánlom a részletes vita folyamán; talán hasznát fogjuk annak venni, ha már most megszívleljük, hogy ez az utóbbi, t. i. a kormányzat eszközeinek, a végrehajtó hatalom szervezetének illegitim ezéíokra való használata egyik akadálya annak, hogy az hatályos legyen az államakaratnak, a törvényeknek és a törvényszerű kormány akaratnak végrehajtása. (Helyeslés a baloldalon.) Miért? Mert az az alárendelt tisztviselő és az a szervezet, mely a kormánynak akár titkos utasításai, akár elnézése folytán, jutalmakra számítva, ha azt teszi, a mit neki meg nem hagynak, de ha megtette, jó néven veszik: az ilyen tisztviselői szervezet, azzal a kormánynyal, mely ilyet vagy k óhajt, vagy eltíír, bizonyos btínrészességi viszonyba lépett, mely lehetetlenné teszi azt, hogy a kormány — mely jó néven veszi, elnézi, sőt dédelgeti a tisztviselők azon visszaéléseit, melyek a párturalom czéljaira szolgálnak — kérlelhetetlenül követelje az ő tulajdonképeni kötelességeiknek teljesítését. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés bal felől.) T. ház! A jogi garantiák tehát, a melyeket én épúgy kívánok, mint Prónay Dezső képviselőtársam, sokfélék. Az első áll már az anyagi közigazgatási törvényhozásnak lehető fejlesztésében, hogy minél kevesebb kérdés bízassék az egyes közeg önkényére, arbitriumára ; minél gyakrabban legyen eléje szabva egy szabatos jogszabály, melyet csak alkalmazni kell. A második a polgárok közjogi sérelmeinek, a közigazgatás körében felmerülő jogi kérdéseknek átutalása az administratio köréből az administrativ bírósághoz: egy elfogulatlan, a függetlenség minden kellékével fölruházott bíróság körébe. A harmadik a tisztviselőknek a választási mozgalmakban való részvételének hatályos korlátozása — erre egyébiránt a javaslat 16. § ánál vissza fogok térni — a mely épen ágy a kormányzat tisztaságának, tisztelt voltának és erkölcsi tekintélyének érdekében áll, mint a választási szabadság megőrzésének. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) És ezentúl még egy igen fontos pont marad fönn, oly pont, a melyre nézve a kormány nyilatkozatai eddig — sajnos — igen hézagosak: az tudniillik a tisztviselők jogviszonyainak, különösen a fegyelmi jognak szabályozása. Én, t. ház, az általános vitánál sem csináltam abból titkot, hogy ezen a téren az én felfogásom és legalább azon felfogások közt, a melyeket a kormány eddig nyilvánított, nagy hézag van, ámbár hozzátettem, hogy ezt a differentiát önmagában véve nem tartom elég nagynak arra, hogy e miatt az egész administratio - reformnak útjába állni akarnék. És miért nem tartom elég nagynak erre? Azért, mert nekem megrendíthetetlen hitem, hogy bármily fogyatékosak legyenek is ez irányban a kormány nyilatkozatai; bármily kevéssé meg érleltek e tekintetben a kormány nézetei: a dolgok fejlődése kényszerűleg oda fog bennünket vinni — és e tekintetben a túloldalon sokaknak felfogásában biztató jeleket látok és biztató jel volt magának a t. államtitkár úrnak az általános vitában történt fölszólalása is — hogy a fegyelmi jog kérdése meg fog oldatni és meg fog oldatni azon irányban, a melyben én óhajtom és azt gondolom, hogy önök is óhajtják : tudniillik, hogy a legmagasabb fegyelmi büntetésnek, a hivatalvesztésnek kimondása egy erre alkotott, független fórum hatáskörébe utaltassák. Én, t, ház, nem fogok megszűnni ezért az eredményért küzdeni, sőt ha kell, agitálni is. De, t. ház, addig is, míg ez az eredmény el lesz érve, azt tartom, hogy a kinevezett tisztviselőnek helyzete már így is a kormánynyal szemben függetlenebb lesz, mint a mai választás mellett. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobb és bal felől.) Mert ha igazságosak akarunk lenni — és a tapasztalásra hivatkozom — nem lehet mondani, hogy a ministeriumok körében a tisztviselőkkel szemben fegyelmi úton való — hogy ágy mondjam — elüldözési tendentia nyilvánult volna; és bármily tökéletlen fegyelmi elj'árás áll fenn, ha ki van mondva az elv, a mint a törvényben van, hogy hivatalától a tisztviselő csak fegyelmi úton mozdítható el : kevésbbé függ ő felfelé, mint akkor, ha elég az, hogy a főispán őt 6 év múlva ne jelölje ki újra. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon. Ellenmondások, hosszas nyugtalanság a szélsőbalon.) Én tehát teljesen egyetértek Prónay Dezső t. képviselőtársammal abban, hogy jogi garantiák kellenek. Ezek a jogi garantiák benne vannak részint ebben a javaslatban, részint a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényben, melyet a kormány ünnepélyesen, már a legközelebbi időben beadni ígért s melyben a fegyelmi jognak egyes részletei is benne foglaltatni fognak, mint az a jelentésben kifejezést nyert. Az állapot, mely ezekből elő fog állani, még mielőtt az a fegyelmi jognak és szolgálati pragmaticának teljes kidolgozása által betetőzve lett is, nemcsak a törvényes kormányakarat szabatos
