Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

638. országos ülés 1891. Julius 34-én, pénteken. 5()Ö végrehajtása szempontjából, hanem a kormány törvénytelen hatalmának megszorítása tekintetében is a mai állapothoz képest határozott haladásnak tekinthető. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőtársam tegnapi fényes beszédét nem kevésbbé fényes peroratioval fejezte be. Emlékeztetett arra a nándorfehérvári hősre, a ki az ellenséges had első katonáját, midőn az ellenség zászlaját akarta a vár ormára kitűzni, átkarolván, vele együtt a mélységbe zuhant. S azt mondja t. képviselőtársam, hogy a vármegyét, alkotmányunk ezen ősi védbástyáit is ellenséges hadak akarják megszállani és arra idegen zászlót akarnak feltűzni. Hát t. képviselőtársam nagyon téved. Mi egyáltalában nem akarjuk alkotmányos szabadságunk ezen ősi intézményét, a vármegyét szétbontani, gyengíteni és reá idegen ellenséges zászlót tűzni. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Élénk ellenmondás szélsőbal felől Egy hang ; Csak lerombolni!) Kern, t. ház, ezt mi nem akarjuk. De hogy annál a hasonlatnál maradjak, a melylyel t. barátom élt, ha a Nándorfehérvár iránti kegyeletből azt a várat, vagy bármely más várat, azokat a bástyákat, tornyocskákat és egyéb védmííveket ma is abban az állapotban akarnók hagyni, a melyben azok a török harczok idején voltak: (Élénk tetszés a baloldalon.) akkor nem használna sem t. barátomnak, sem senkinek a vitézsége, mert a modern stratégia eszközei egy fél óra alatt halomra lövik azt a várat. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a baloldalon. Mozgás szélsőbal felöl.) Mi megyei intézményünk, alkotmányunk és nemzeti életünk ezen erős várával azt akarjuk tenni, hogy azt korszerűen átidomítsuk s alkalmazzuk a jelenkor követelményeihez, (Élénk tetszés a baloldalon.) hogy lakhatóvá és megvédhetővé tegyük jelenleg is a népek versenyében minden eszközzel vívott modern strategicus harezokkal szemben. (Élénk tetszés bal felől.) És én t. képviselőtársamnak buzgalmát és lelkesedését ezen ősi intézményért tisztelem és annak őszintesége előtt, mely nyilvánul abban a lelkesedésben, melylyel a küzdelemben kitart, tisztelettel hajlok meg, de engedje meg, hogy én xtgy legyek meggyőződve, hogy az a buzgóság és lelkesedés félre van vezetve (Igaz! Úgy van! bal felől. Zaj és ellenmondások a szélsőbalon) és hogy épen az a vármegyei intézmény adná meg annak az árát, hogy ha az oly módon védetnék meg, oly értelemben tartatnék fenn és abban a változatlanságban maradna fenn, a melyben azt a t. képviselő úr fentartani kívánja. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a szélsőbalon.) Elnök: Méltóztassanak higgadtan meghallgatni a szónokot! Gr. Apponyi Albert: Hiszen az a vármegyei intézmény sem maradt a századok folyaKÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XXVI KÖTET. | mán mindig ugyanaz, hanem átalakult az idők ! követelményeihez képest (Iga-! JJgy van! bal felől.) j s annak, a mi önök előtt úgy látszik, ez intézménynek lényegét képezi: a tisztviselők választásának birtokában ez intézmény évszázadokon keresztül nem volt, az annak lényegéhez csak bizonyos időkben tartozott, más időkben pedig nem. (Helyeslés bal felől. Zaj és ellenmondás a szélsőbalon.) Hoitsy Pál: Gyönge dolog az egész! Gr. ipponyi Albert: Ha beszédem t. képviselőtársamnak gyenge dolog és ha ő ezt ellenkező érvekkel be is fogja bizonyítani, akkor rám több benyomást fog tenni, mint így puszta állítással. (Tetszés a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselő urak, a közbeszólás mindig a leggyengébb dolog. (Általános derültség.) Gr. Apponyi Albert: És igaza van Szederkényi t. képviselőtársamnak, a ki ma azt mondotta, hogy Magyarországot, a magyar nemzetet évszázadokon fentartotta az alkotmányos szabadsághoz és azon elvhez való ragaszkodás, hogy a nemzet a közügyek elintézésében részt vegyen. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Igen, ez úgy van; de hát ki akarja a nemzetnek a közügyek elintézésében való részvételét megszüntetni, vagy akár csak gyengíteni? (Tetszés a baloldalon. Zaj és nyugtalanság a szélsőbalon.) Hoitsy Pál: Szapáry és Apponyi! Gr. Apponyi Albert: Hát nem, t. ház, nem akarjuk, én legalább nem akarom és én lelkem egész hevével tiltakozom minden ily szándék és akarat ellen. (Élénk helyeslés bal felől. Zaj a széhőbalon.) Hoitsy Pál: Akkor csak tudatlanul teszi! Gr. Apponyi Albert: A t. képviselő urnak tudománya rövidsége által tűnik ki, mely a közbeszólás alakját veszi fel. (Tetszés a baloldalon. Zaj a szélsőbalon. Egy hang: Sokat mond röviden!) Mindendesetre többet, mint a mennyit bebizonyítani képes fog lenni. (Tetszés és helyeslés a baloldalon. Zaj a szélsőbalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a ki közbe fog szólani, azt kénytelen leszek rendreutasítani. (Helyeslés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert: Én csak ismételhetem, hogy ezeknek a közbeszólásoknak lélektani forrását ismerem és hogy azok a legkisebb mértékben sem zavarnak beszédemben. Nem arról van tehát szó, hogy az az elv, melyet én is minden életerős nemzet és különösen a magyar nemzet szabad fejlődése egyik nélkülözhetetlen ahmjának tekintek, hogy tudniillik a nemzet önnönügyeinek intézésében részt vegyen, gyengíttessék, vagy közéletünkből kitörtíltessék, hanem csak arról van szó. hogy annak formái változzanak; (Helyesli* a bal27