Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

538. orszügos ülés 1891. Julius 24-én, pénteken. 2Q7 működő tisztviselőiről. Abban a mérvben, a melyben a rendszert elítéltem, sokszor csodál­kozásomat kellett kifejeznem az iránt, hogy ily rendszer mellett mélyebbre nem síílyedt, mint a mennyire síílyedt közigazgatásunk: a minek oka azon férfiak tulajdonaiban rejlik, a kik jelenleg működnek. De, t. ház, hol van tehát oka, természet szerű lélektani indoka annak, hogy a törvényes kormányakarat végrehajtása megtörik apró akadályokon a mai rendszer mellett ? Sokszor mondták — nem igénylem magamnak, hogy én teszem ez új felfedezést — egyszerűen abban a függésben, a melyben a tisztviselő lefelé van. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Felfelé!) És ha azt mondjuk: »lefelé«, ne méltóztassanak ehhez azt a népszerű fogalmat hozzákötni, hogy tehát ez a függés a nép legszélesebb rétegeivel, az egész nemzettel szemben fennáll; hanem fennáll, mint sokszor mondták, azon befolyásos ténye­zőkkel szemben, a melyektől a tisztviselőnek újabbi megválasztása függ. (Helyeslés. Úgy van! jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) Itt van a lélek­tani oka annak, hogy ámbár nyilt renitentiával sohasem találkozunk, mégis gyakran megtörik az alárendelt tisztviselőnél a kérlelhetetlenség, a részrehajlatlanság, a melynek nyilvánulnia keli minden befolyással, minden hatalmas tár­sadalmi tényezővel szemben. (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon.) De, t. ház, ez az egészségtelen függés lefelé complicálva van egy nem kevésbé egészségtelen függéssel felfelé; s ez az egészségtelen függés felfelé idézte elő azt, hogy a mai rendszer mellett a bajok ama másik sorozata is előállt: és míg ez a tisztviselői szervezet nem volt alkalmas eszköz arra, hogy az igazi állami akaratot végrehajtsa; addig a kormánynak az állami akaratban nem gyökerezi), sőt ezzel ellentétes hatalmi czcljai dédelgetésére és ápolására igenis alkalmas. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: E javaslattal még alkal­masabb lesz!) És ez a jelenség megint a függés­nek azon egészségtelen nemére vezethető vissza, melyben a tisztviselők felfelé a főispán candi­dationalis jogánál fogva állnak. De, t. ház, azt nyiltan ki kell mondanom, hogy a választási rendszer mellett nem képzelhetem, hogy a eandi­dationalis jog eltörléséről komolyan szólni lehessen.(Mozgás a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jobb- és bal felöl.) Képzelhetik-e azt a t. urak, hogy azon mindenféle heterogén elemek között, melyek Magyarország sok tájékát lakják, minden garantia nélkül arra nézve, hogy nem épen az állam titkos ellenségei fognak a tisztviselői állá sokba beválasztatni, (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon) a választásokat eszközölni lehessen? A választási rendszer mellett, az én meggyőződésem szerint, a eandidationalis jog egy szükséges rossz; rossz, de elkerülhetetlenül szükséges. Helfy Ignácz: De nem a főispánnak kell candidálnia! Gr. Apponyi Albert: Hát kinek? Helfy Ignácz: A eandidationalis bizott­ságnak. Gr. Apponyi Albert: A eandidationalis bizottság működését látjuk már most; ez — sze­rintem — a helyzetet csak rontotta, a mennyi­ben a főispán felelősségét fedezte és így sok olyan visszaélésre adott alkalmat, a melyet a főispán, ha a felelősséget kizárólag viselte volna, elkerül. (Élénk helyeslés a bal- és a jobb oldahn.) Engem az úgynevezett állami administratio rendszerének elfogadására épen az az úgy elmé­leti, mint tapasztalati felismerés vezetett, hogy a választási rendszer mellett, a milyen gyarló az az eszköz, a mely a törvényes állami akarat­nak szabatos és részrehajlatlan érvényesítésére a központi kormánynak kezébe adatik: épen olyan hathatós azon eszköz, a mely neki — és hozzáteszem, felelősség nélkül — párturalmi ezéljai előmozdítására adatik. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Felelősség nélkül, mert ha ezekért megtámadtatik — hallottuk a képviselőházban számtalanszor — azt válaszolják: hogyan lehet a kormány pressiojáról beszélni a választásoknál választott tisztviselők mellett? (Igaz! Úgy van! bal felöl) Azt hiszem, hogy önmagában az a tény, hogy nem lehet a választott tisztviselőkre és a választásokra áthárítani a felelősséget, nagyon sokat fog tenni a tekintetben, hogy a kormány befolyása oly leplezetlenül, oly nagy mértékben és oly illegális módon ne nyilvánuljon a képviselőválasztásoknál, mint most. (Helyeslés bal felöl. Egy hang a szélső baloldalon: Az a baj, hoqy nincs fegyelmi törvény.) Én tehát nem a tisztviselők választásában, hanem más irányban keresem a jogi garan­tiákat. (Halljuk! Halljuk!) Meg akarom adni a hivatalos szervezetben a hatályos eszközt arra, hogy a kormányakarat akkor, mikor az állami akarattal azonos, tehát mikor törvényt végre­hajt, vagy törvényes hatáskörben mozog, hatá­lyosan, pontosan, részrehaj latlanúl, kérlelhet lenül, mindenütt egyenlően és szabatosul végre­hajtassék. \Helyeslés bal felöl.) Másrészt körűi akarom azt bástyázni, a mennyiben emberi in*titutiok által azt el lehet érni — és ebben azután t. képviselőtársamul il tökéletesen egyet­értek — akadályokat akarok annak útjain tenni, hogy az a kormányakarat hatályos legyen akkor i-, midőn nem az állami akaratot képviseli; midőn nem az államhatalom tiszte­letét igénylő czímével lép fel, hanem midőn ezen ürügy alatt, vagy ily ürügy nélkül is oly

Next

/
Thumbnails
Contents