Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

SaS. országos ülés 1891. Julius 24-én, pénteken. §0 J bukásával megbukhatik az egész nemzet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hol van a garantia, t. ház, arra nézve, hogy azon ember, a kire a végrehajtó hatalom ruházva van, mindig helyesen fog a nemzet által kezébe adott joggal élni? Hol van a biztosíték, hogy ahhoz elég ereje is van; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) s hogy a végrehajtó hatalomnak bukásával, szenvedésével vagy gyengeségével maga az állam bukni, szenvedni vagy gyengülni nem fog? (Élénk helyes

1 és a szélső baloldalon.) Nekünk, a mint a múltban szükségünk volt arra, ágy a jövendőben is szükségünk lesz, hogy a nemzet minden fia, mint kész katona és hazájáért élni-halni tudó polgár viselje magát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ha ezt kívánjuk: akkor egyszersmind biztosítsuk nekik a közügyekben való résztvétel jogát. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A joggal kötelezettség is jár. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De kötelességet kívánni ott, a hol jogot nem adunk: az nem egyensúly. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt védelmezzük mi, ezért tartunk mi itt — ha meg is róják önök — hosszas beszédeket. Nincs oly hosszá beszéd, a melyben ki lehetne fejezni azon érdeket, melytől egy nagy nemzet léte függ. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én egész meggyőződésemmel és tanulmányom eredményei alapján állíthatom, hogy e nemzetnek azon pillanatban meg lesz írva a vége, a melyben öntevékenységét törvény fogja megsemmisíteni. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Remélem, hogy ez nem fog megtörténni; mert ezért küzdünk, ezért harczolunk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mikor I. Napóleon a pyramisoknál harezolt, azt mondta katonáinak: »Katonák vigyázzatok! Ezredévek néznek rátok!« Mi is, t. ház, midőn a megyei intézmény érdekében, annak önkormányzati jogaiért harczolunk, mi is érezzük azt, hogy e harezban ezredév néz ránk. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azért e harezot mindaddig, míg erőnk lesz és tehetségünk engedi, folytatni fogjuk. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem fogadom el a szakaszt, (Hosszan tartó éljenzés és tetszés a szélsőbalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások: 5 perczet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. állam vagy csak társadalom kezdetben nem az öntevékenység alapján fejlődött: elpusztult. Nézzék meg önök a nagy népvándorlás népeit; (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nézzék meg annak legutolsóját: e hazának népét, a magyar népet. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Míg a többiek elmosódtak a föld színéről (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és csak történelmi emlékül maradtak meg: addig az Ázsiából jött és e földön letelepült magyar nép ma is él és uralkodik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az oknyomozó történetíró ki fogja mutatni azt, mi volt azon többi népek elpusztulásának az oka; és mi kimutatjuk azt: mi volt a magyar nép megmaradásának főeszköze? (Halljuk! Halljuk!) Ez a, nép elfogadván a nyugati civilisatiot, egyszersmind institutiokkal veszi magát körül, úgy, hogy már a 12. és 13. századból a megyei institutionak létezését és annak működését ismerjük, természetesen nem azon módozatokkal, mint a mait. Ha ez nem lett volna, e nemzet sem bírta volna ki a küzdelmet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen institutio mellett, az öntevékenységnek erejével, a 14. és 15. században, Európa egyik legelső rangú államává nőtte ki már magát; és Hunyadi Mátyás korát mi sem dicsőítheti inkább, mint az, hogy benne a ongyar nemzet öntevékenységével Európa egyik legszebb és culturalis tekintetben is legelső államává fejlődött. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az intézmény eredményezte ezt, (Halljuk! Halljuk!) az az intézmény, mely e hazának minden fiát az állami ügyek iránti érdekeltségbe egyformán bevonta, a mely e hazát minden embernek — természetesen akkor a nemességet értve — egyformán hazájává tette; (Helyeslés a szélső baloldalon.) e haza neki épen olyan volt, mint az ő háza, melynek biztonsága saját házának biztonsága is volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn mi itt kitartóan küzdünk és érvelünk ezen felfogásunk mellett, nem vezet bennünket egyéb, mint az a rettegés és félelem, hogy ha mi e nemzetben az öntevékenységet és az állami ügyekben való részvételt megszűntetjük. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) akkor ez ország népe, nemcsak hogy apathiaba süíyed, hanem el fogja felejteni azt is, mi neki a magyar haza. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem vagyunk mi oly nemzet, minő pl. a franczia, német, mely nagyságával és egységével imponál, melynek létét és jövendőjét biztosítja nagysága és népességének száma. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha ott egy embernek a kezébe kerül a hatalom, az soha sem fogja veszélyeztetni a nemzetnek a létét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha mi, kik kevesen vagyunk, egy embernek kezébe adjuk a hatalmat: annak a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. (Szünet.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik? Gr. Esterházy Kálmán: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A közvetlenül előttem szólott t. kép26