Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

§02 S&8. orgüíigos Ülés 1891. Julius 24-én, pénteken. viselő úr oly felhívást intézett az ezen padokat elfoglaló képviselőkhöz, a mely már önönmagában véve is majdnem kötelességemmé tenné a felszólalást, a mennyiben a t. képviselő úr körülbelül úgy fejezte ki magát, hogy ez a párt, ha valóban barátja az önkormányzatnak, a törvényjavaslat első szakaszát, úgy, a mint azt a bizottság szövegezte, meg nem szavazhatja. Valóban nem mondanék igazat, t. ház, ha én ezt a szakaszt, ti mint az a közigazgatási bizottság által megállapíttatott, a szövegezés valami remekművének nyilvánítanám, vagy ha azt tartanám, hogy arra s ahhoz hasonló, tisztán theoreticus tartalmú szakaszokra egyáltalában szükség van. De, t. ház, ma nem e körül forog a vita; Helfy Ignácz t. képviselőtársam ehhez a szakaszhoz nem oly módosítványt nyújtott be, a mely magának a törvényjavaslatnak alapeszméjéből kiindulva, ezt a szakaszt szabatosabban formulázza, mint a hogy azt a közigazgatási bizottság tette ; hanem a szöveggel szemben módosítványként pártjának ismert állás pontját állította oda: tudniillik a választási rendszer fentartását. Ma tehát nem a körül forog a vita, hogy az első szakasz így vagy amúgy, helyesebben vagy szabatosabban állapíttassák meg — a mit én meglehetősen alárendelt kérdésnek találok a szakasz theoreticus természetét tekintve — hanem fel van vetve t. szomszédaink által e szakasznál újra magának e törvényjavaslat elvének kérdése; és ezzel szemben talán csak nem lehet kétségben sem Helfy, sem Szederkényi t. képviselőtársam, hogy mivel mi a törvényjavaslat azon alapelvével, mely a választási rendszerről a kinevezési rendszerre tér át, egyetértünk: természetesen ezen szakasz mellett is fogjuk adni szavazatunkat azzal a módosítványnyal szemben, melyben ő ellenkező elvet juttat kifejezésre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, felszólaltam volna a Szederkényi Nándor t. képviselőtársam bestédében foglalt felhívás nélkül is, különösen azon igen jeles és mély tanulmányra valló beszéd után, melylycl Prónay Dezső t. barátom (Éljenzés a szélsőbalon.) tegnap a ház figyelmét a vitának ezen előrehaladott stádiumában is lebilincselni tudta. Ilyen beszéddel szemben az én felfogásom szerint nem elegendő az egyszerű szavazás; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hanem az általuk képviselt elv iránti kötelességük azoknak, a kik azzal ellentétes álláspontot foglalnak el, ilyen komoly érvelésekkel szemben a vitatkozás terén a keztyűt fel is venni. (Úgy van! Ügy van! a bal és szélső baloldalon.) Ez a kötelesség pedig nem engem illet meg első sorban; (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) és remélem s elvárom, hogy a t. kormány és pártja e téren meg fog felelni hivatásának. Mert teljes jóakarattal iegyen szabad mondanom, hogy igen nagy tévedésben vannak azon urak, a kik azt hiszik, hogy egyszerű hallgatás, a vitatkozástól való tartózkodás és ezzel elérhető időnyerés útján azt a győzelmet, azt az eredményt érik el, a melyet én, hogy elérjenek, a reform érdekében óhajtok. Méltóztassanak arra gondolni, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy ez a kérdés megoldatlanul kerül a választó-közönség elé; és akkor, t. ház, ha a választásoknál az eszmék és elvek hatalmára és nem egyszerűen a kormányzati hatalomra akarnak támaszkodni és ez utóbbiban bízni: akkor nem lehet előttük sem közömbös az, hogy a közönség, a közvélemény napnap után, az ellenkező álláspont melletti komoly érvelésekkel és felszólalásokkal irányíttatik; és hogy ezek az érvelések a reform pártolói részéről az eszmék harczának terén ellensúlyozásra nem találnak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt a t. kormány eddig sem követte eljárása és taktikája tekintetében azokat, a miket én teljes jóakarattal és a reform érdekében figyelmébe ajánlottam. Hogy követni fogja-e ez esetben; és az ő elhatározása olyan-e, a melyben az én felfogásommal homogén, azt nem tudom: ám lássa ő. Én a magam és elvbarátaim által elfoglalt álláspontunknak tartozom avval, hogy a midőn annak lényege az 1. §. tárgyalása alkalmával ily megtámad tatásban részesül; ily átgondolt és érveket tartalmazó beszéddel ostromoltatik: a keztyűt felvegyem és a felhozott ellenérvekkel szemben a mi álláspontunknak helyességét, a mennyire tőlem telik, teljes objectivitássai bebizonyítani iparkodjam. (Helyeslés bal felől.) B. Prónay Dezső t. képviselőtársam tegnapi beszédének tartalma, lehet mondani, három főpont körűi csoportosult. Először — s itt nem a chromdogicus sorrendet értem, hanem azt, a melyben én beszédével foglalkozni szándékozom — azon igazgatási ágakon végignézve, a melyek ma is állami kinevezett tisztviselők kezelése alatt állanak s azok hiányait fejtegetve, igyekezett bebizonyítani azt, hogy a kinevezés ezekre nem panaoea — a mit mellesleg mondva senki sem állított — beszédének tendentiája az volt, hogyha az igazgatás ezen ágaiban is nagy hiányok fordulnak elő, akkor ezekért a kinevezés okozható; mert ha nem ezt tartalmazta beszédének illető része: akkor az bizonyító erővel egyáltalában nem bír. Hoitsy Pál: De bír, mert a kinevezés sem segít. Gr. Apponyi Albert: Eszméinek második csoportja főleg a reformnak és a kinevezési rendszernek általa állított drágasága körűi forgott; s végűi beszédének szerintem legfontosabb részé-