Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

200 588. orsz&ges ülés 1891 egész betetőzéséhez, mert ez képezi a jogi biztonságot; és ha ez megvan, menjünk következetesen tovább: de belefogni mindenbe és a félmunkát csinálni, ezt nem tartom helyesnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után rátérek ismét az első szakaszra teendő észrevételeimre; (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon) mert a szakasznak a hány szava, annyi keserű és kemény kritikát érdemel. (Helyeslés a szélsőbalon. Egy hang: Hát a stylizálás!) A stylusról nem beszélek ; ámbár megvárhatnék, hogy az is correct magyarságú legyen. Hogyan kezdődik ez az első szakasz ? » A közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez.« Ha elvontam vizsgáljuk a dolgot, kérdem : egy társadalomban, a mely állammá alakúit, a melyben az összesség érdekének előmozdítása egyszersmind az egyesek érdekének istápolása is, mi nem képez állami feladatot? A legutolsó koldus rongyától, a melyre szintén ügyelni kell, a legfényesebb paloták gondozásáig; az utczák biztonságának, a kémények tisztogatásának ügye, mind állami feladat, mert mindnyájunkat érdekel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha e tételt ma iskolaikig kellene magyarázni, a múlt század phylosophusait, Grotius 'Hugótól Rousseauig, a legellentétesebb nézet képviselőit sorba kellene venni. Az egyik, az istentől leszármaztatott uralkodóban látta az államfeladat personifieatioját; a másik a népfenségben, a mindenható népben. Ezeken már túl van Európa; és ezeket az iskolában már mint a letűnt századok eszmeharczát ismertetik. De hogy ez ma a mi törvényünkben napvilágot lásson, meglep engem azért is, mert ha kutatom ezen meghatározásnak értelmét: valóban azon ó-kori elv csillámlik meg ezen sorok betűi alatt, hogy az állami feladat personificálása a végrehajtó hasalom kezében történik. Es valóban az egész törvényjavaslat szelleme- és lényege ugyanezt tükrözteti vissza. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát egy ó-kori eszmével van dolgunk és ilyenne] kell leszámolnunk. A törvényjavaslat fogalmazójának szeme előtt Licurgus lebegett; (Derültség a szélső baloldalon.) mert ő alkotta meg a legmindenhatóbb államot és a kormányzottak — e szó ma már parlamentaris értelmű — legtökéletesebb egyenlőségét, a szolgaságot. A törvényjavaslat alkotója azonban elfeledte, hogy midőn Licurgus az ő törvényeit Spárta népe elé terjesztette, a szolgai egyenlőséget és állami mindenhatóságot megállapító javaslattal a nép nem volt megelégedve : a spártai nép is garantialis törvényeket követelt. Lycurgus meg is ígérte épúgy, mint most megígérték. (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) A nép sürgetésére Lycurgus valóban kilátásba helyezte Julius 24-én, pénteken. a garantialis törvényeket, hogy készülnek épúgy mint most készítik részünkre; (Derültség a szélsőbalon.) mert már itt is haladtunk annyira, hogy a czímvita után a ministerelnök kijelentette, hogy e vita alatt volt ideje ezzel foglalkozni s röviden be is nyújtja. Van reményünk, hogy az 1. §. vitatása folyamán a pragmatica és fegyelmi törvény is készen lesz. Tehát Lycurgus is azt mondta, hogy készen vannak a garantialis törvények, pedig nem volt semmi; és hogy mentse magát, azt mondotta, hogy előbb Delphibe kell menni az oraculumhoz, hogy annak jóváhagyását ehhez kinyerje. Elment Lycurgus és miután ígéretét be nem válthatta, nem tért vissza többé. Sőt azt tette, mint a legenda mondja, hogy magát megégette és barátainak meghagyta, hogy hamvait a tengerbe szórják, nehogy hamvait Spártába visszaszállítván, a nép azt mondja, hogy íme itt van Lycurgus, a ki nem tartotta meg ígéretét. (Élénk helyeslés es tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon.) Az tehát már megtörtént a világon, hogy a garantialis törvényekkel így jártak. De a rómaiak a garantialis törvények ígérgetése iránt nem viseltettek akkora naivitással, mint a spártaiak. Midőn a plebejusok és a patríciusok harcza századokon át folyt, Róma történetének egyik mély megfigyelője és bölcselője Machiavelli jól jegyzi meg, hogy a ki e századok viszályait megnézi, sokszor megdöbben azon jelenségektől, hogy felkerekedik a nép és obstructiora szánja el magát, védekezik jogaiért, pedig — mondja Machiavelli — e küzdelemnek lehet köszönni, hogy a demokratia diadalra jutott és a világnak legszebb köztársaságát alapította meg, a melynek nemes erényeit a mi iskoláink, mint a művelődésnek tükrét mutatják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát Rómában a plebejusok és patríciusok közti harczban a plebejusok századokon át vitatták jogaikat és hogy úgy fejezzem ki magamat, mindannyiszor obstruetiot csináltak, míg végre diadalra jutottak. Tehát ők a garantialis törvényekkel nem voltak olyan könnyen lefőzhetők, mint a spártaiak. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezek a történeti példák, előttünk mint utánzandó nemes példák állnak. (Igaz! a szélső baloldalon.) De nemcsak az ókor története, hanem saját történetünk is int és figyelmeztet minket teendőinkre és jogaink védelmezésére. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Érintettem már, I hogy a nemzetet az öntevékenységtől és az azokban való részvételnek módjától elzárni és ezeket megsemmisíteni a legnagyobb hiba és a legnagyobb tévedés, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mely azon országnak pusztulására vezet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megnézni az államok eredetét és történetét; a mely