Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

538. országos ülés 1891. jnlins 24-én, pénteken. 197 Azonban fentartja az észrevételt, bár a törvényjavaslat bírálatába szervileg nem bocsátkozott, hogy ezen kimutatott költség jövőre elég semmiesetre sem lesz. De hogy mennyi lesz majd a szükség csak megközelítőleg is, erről természetesen bölcsen hallgat. íme ez a pénzügyi bizottság jelentésének a lényege; ebből ugyan édes keveset, sőt épenséggel semmit sem tudunk. De hogy mindjárt kimutassam, hogy ezen felvett számítás min alapszik, két körülményt kell felemlítenem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ma a választásoknál úgy alakúinak a helyi körülmények sokszor, hogy az az illető megválasztott kevés kivétellel részint más egyéb jövedelemmel bíró egyén; tehát nem kizárólagosan az ő tiszti fizetéséből él. És ez nagy segítségére van az illetőnek. Mi ugyan azt állítjuk, hogy ez tovább így nem maradhat; mert mi azon az állásponton vagyunk, hogy a tisztviselőt i\gy kell fizetni, hogy abból megélhessen. Most nézzük meg azon számítást, melyet a ministeri előterjesztés a kinevezett tisztviselőkre nézve tesz. Ki fogom mutatni, hogy milyen fölületes, de nem is fölííletes, hanem egyenesen a közönség félrevezetésére számított kimutatás az, hogy egy millió hatszáz és néhány ezer forint többlet mutattatik ki a közönség előtt, azt mondván, nohát ez az összeg a, pénzügyi helyzetet megrontani még nem fogja. íme vegyük fel például a szolgabírói fizetéseket. Itt nagy különbség lesz mindjárt a kinevezett és a választott egyének közt. Az a kinevezett egyén, a kit pl. Erdélyből hoznak fel ide Pestmegyébe, vagy innen Erdélybe küldenek le, csak azon' összegre van utalva, melyet fizetésképen kap. És nézzük meg, mint tervezi ezt a kimutatás. E kimutatás szerint a főszolgabirák 1400, 1300, 1200, 1100 frtnyi, tehát 1400 és 1100 frt között differáló fizetést, négy és háromszáz forint úti átalányt és 200 frt lakbért fognak kapni. De kérdem, hogy a Budapestről esetleg Erdélybe kinevezett egyén, ki egész családjával ott letelepszik, Abrudbányán vagy nem tudom hol, a hol neki rögtön lakást kell bérelni, fog-e 200 forintért lakást kapni ? Mert nincs Magyarországon az a város, vagy legalább nagyon kevés lehet, a hol 200 forintért lakást lehet kapni. Ha tehát egy 1100 forintnyi fizetéssel bíró szolgabírót veszek, ennek e fizetésből 50 usque 100 forintot házbérpótolásra kell levonni. Az úti átalány 300 forint. Már most annak a szolgabírónak, hogy kötelességének megfeleljen, nem mondom, hogy minden héten, de minden hónapban járását körül kell utaznia, a községekben időznie, mert ott vannak a községi választások, a községi költségvetések összállítása; ott vannak a közmunka-összeírások, árvaügyek s még egyebek, a, melyek megkívánják, hogy az illető szolgabíró személyesen jelenjék meg azon községekben, mivel, ha ezt nem teszi: akkor kötelességét nem teljesíti, hanem mulasztást követ el, a melyért őt fegyelmi eljárással kell sújtani. Kérdem, hogy azon 300 forintnyi átalányból ezen Budapestről Abrudbányára küldött egyén, legyen bármily önmegtagadó önmaga és ha családos, családja iránt: képes-e utazási és élelmezési költségeit 20 40 községben 300 forintból egy éven át fedezni ? Az úti átalány pótlására tehát fizetéséből ismét 100—200 forintot, ha nem többet, le kell vonni: smarad 800 forintja megélhetésre. Ettől a tisztviselőtől fogják önök azt várni, hogy a közigazgatás most már javulni fog? Van-e e házban bárki is, a ki egy ilyen fizetéssel ellátott, Budapestről Abrudbányára vagy Mármarosba küldött egyénről feltételezi, hogy administrationalis feladatainak abban a 30 — 40 községben megfelelni s a községi elöljáróságot ellenőrizni képes, ha ő a saját élelmére rendelt összegből lakbérét és úti átalányát pótolni kénytelen? Azt gondolom, hogy nincs e háznak egy tagja, a ki erre igennel válaszolhatna. Ha így akarják megszabni a fizetéseket, akkor ne beszéljenek önök arról, hogy a közigazgatást javítani akarják, mert az így nem javítható ; és jaj lesz annak a vidéknek, a melyre a tisztviselők ily fizetéssel ellátva küldetnek szanaszéjjel, midőn nekik, ha családosak, azt kell előre látni, htgy a szükséggel és a nyomorral kell küzdeniök; és jaj annak a vidéknek, jaj azon vidék administratiojának! (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, t. ház, a pénzügyi kimutatásnak ilyen részei vannak, a melyekből világos, hogy nincs egyébre, mint a közönség félrevezetésére szánva. Mert az bizonyos, hogy a közigazgatás egy millió hatszázezer forinttal életbe sem léphet; de ha mégis életbelépne, nem javítaná, de lerombolná a, közigazgatást. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság tehát egy négy órás ülésben ily szakavatottan megvizsgálván az egész költségvetést, azon eredményre jutott, hogy most a közigazgatás hajóját a közélet tengerére lehet bocsátani. Igaz — úgymond — hogy majd idővel többe fog kerülni; de azért a hajó most már megindulhat; és miután a kormány is azt állítja, hogy ezzel Magyarország közigazgatását reconstruálni fogja, hát reconstruálva is lesz. (Derültség a szélső baloldalon.) De, t. ház, a pénzügyi bizottság igen egyoldalú eljárását még más irányban is meg kell világítanom. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság nem tagadja, hogy jövőre valószínüleg ezen egy millió hatszázezer forintnál többre